1965. február 12-én a Magyar Természetbarát Szövetség és a Magyar Úttörő Szövetség együttműködésének köszönhetően útjára indult a Gyermekkéktúra felmenője, az Úttörőkéktúra.
A nagy horderejű hírről az aktuális Természetbarát Híradó számolt be. Ugyanebben az évben ősszel már érkeztek is az első 100 kilométert teljesítők beszámolói a Turista Magazinba. A mozgalom kiírásának elsődleges célja az úttörők 10. és 11. pontjából eredeztethető, vagyis az úttörő szereti és védi a természetet, edzi testét és óvja az egészségét. Ezekhez társult további motivációként az Országos Kéktúra népszerűsítése, annak útvonalán lévő települések történelmi és kulturális megismerése, valamint a kapcsolatépítés, hiszen ötvenöt évvel ezelőtt komolyabb létjogosultsága volt a közösségek által szervezett túrázásnak.
A teljesítés feltételei szerint, aki a Kőszeg-Kemeneshát, Balaton-felvidék, Bakony, Vértes-Gerecse, Pilis-Budai-hegység, Börzsöny-Cserhát, Mátra, Bükk - Aggteleki-hegység vagy a Cserehát- Zempléni-hegység tájegységeken belül legalább 50 kilométert legyalogolt, az jogosulttá vált az Úttörőkéktúra tájegységi jelvényére.
Aki még ennél is ügyesebben koptatta a túrabakancsát és a tájegységek mentén megtett kilométereinek száma meghaladta a 300-at, büszkén vehette át az Úttörőkéktúra jelvényt.
Negyed évszázaddal később bekövetkezett a rendszerváltás, az Úttörőkéktúrát már nem volt divat nevén nevezni, így került be a köztudatba a Gyermekkéktúra. Elmaradt a kék és piros nyakkendő, a pajtás is gyermekteljesítővé vált, azonban az új köntös napjainkig őrzi a kilométerek és jelvények gyűjtése iránti régi szenvedélyt és lelkesedést.
