Somogy eke fodrozta, hullámzó halmait, lombtengeres hegyhátait csak kevés turista szokta gyalogoson felfedezni, pedig e táj végtelenje, vándorlásra csábító dombjai, eldugott kis falvai megannyi látnivalót és értéket rejtenek. A híres somogyi betyárok földjén járunk, akik hajdanán keresztül-kasul járták e varázslatos vidéket, s kiknek emlékét hol az erdő zegzugai vagy egy csárda falai, hol a szántó közepén álló, kiszáradt fa vagy éppen egy hegy gyomra őrzi.
Hazánkban a somogyiakon kívül a Bakony és az Alföld betyárjai a legismertebbek. Úgy tartotta a nép, hogy a bakonyi rejtőzködő betyárt a nagy erdőség teremtette, az alföldi futóbetyárt pedig a szélfútta puszták, a tanyavilág szülte, és villámgyors száguldásai tették híressé. A somogyi köznépről viszont a szóbeszéd azt tartotta, hogy az itt élők hirtelen, vad természetű, bicskás emberek, akik vásott és szilajabb alkatuk miatt hajlamosabbak voltak a zsivány életre. Könnyen elképzelhető, hogy Somogy elszigeteltsége és elmaradottsága, a szabadságharc utáni gyenge közbiztonság is szerepet játszott a helyi betyárélet kialakulásában, bár haramiákat az ország szinte minden pontjáról jegyeztek a hatóságok.
Nyim község határában, a szántóföldes dombtetőre vezető sárga turistaút közelében egy magányos erdeifenyő méltóságteljes sziluettje uralja a fennsík látképét. Sajnos a matuzsálem napjainkra már csupán elszáradt törzsével és meredező ágaival hirdeti egykori híres vendégének ittjártát, aki anno hozzákötötte lovát, de egy kopjafát és egy 2015-ben ültetett fát is találunk itt, amelyek Patkó betyár emlékét hivatottak életben tartani.
Somogyban egyébként már az 1700-as évek végéről is vannak feljegyzések zsiványokról, kisebb bandák tevékenykedéséről. Részletes bűnügyi jelentéseket olvashatunk az 1800-as évek elejéről, név szerint említve a gonosztevőket és cselekedeteiket. Brutális gyilkosságok, véres rablások betyárromantika nélkül. Ekkor az emberek még csak rettegtek a puskával, pisztollyal és baltával felfegyverezett haramiáktól, később viszont a néplélek és a ponyvairodalom átformálta alakjukat, és sokszor szegény üldözötteknek vagy épp mesébe illő hősöknek ábrázolták őket. Somogyban Patkó Bandi feltűnésével új fejezet kezdődött a betyárvilágban. A szóbeszéd és az irodalom valóságos akcióhőssé emelte figuráját, holott vad és kalandos élettörténetét alaposan kiszínezték, ráadásul e hírnévhez fivére is sokat hozzátett, a köréjük szőtt fikciókból pedig már igencsak nehéz kihámozni az valóságot.
Ságvártól nyugatra, a Bögöcse hegy és a Jaba patak szomszédságában találjuk a Betyár-barlangot, amelyet a helyiek csak 12-es szobaként emlegetnek, mivel 12 „szobából” áll. Ságvár környékén a vastag lösztakaró tette lehetővé e búvóhely kialakítását. Hogy kik készítették, azt nem tudni, de egyes írások a törökök, sőt a tatárok elől menekülőknek tulajdonítják a kiásását. A néphagyomány úgy tartja a különös helyről, hogy járataiban egykoron betyárok tanyáztak, és egy ideig a Patkó fivérek is itt rejtőztek, illetve itt rejtegették zsákmányukat.
Barcs és Darány között, a 6-os főút mellett egy hatalmas kocsányos tölgy Patkó Bandi fája néven vált ismertté. 2019-ig ez a több mint 300 évet megért fa volt Somogy megye második legnagyobb tölgyfája a maga 25 méteres magasságával, 7 méteres törzskerületével és 30 méteres koronaátmérőjével. A néphagyomány szerint itt, az öreg tölgy közelében állt a Rigóci csárda, a közeli Vásárosbécen született Patkó Bandi pedig ehhez a fához kötötte a lovát, amíg a csárdában mulatott. Vannak, akik ezt vitatják, mondván, a betyár gyalog járt, de a 2019 augusztusában tisztázatlan körülmények között (állítólag egy mécsestől) leéget fa ennek ellenére is régóta őrzi a Patkó nevet. A tűzoltók sajnos hiába oltották közel egy napig a pompás tölgyet, ágait teljesen vissza kellett vágni, s így csupán egy torzó maradt belőle. Reményre ad okot, hogy a csonka fatörzsből új hajtások nőttek ki.
Keszthely déli részén, Fenékpusztán áll a régi Fenéki csárda, avagy a Vámház. Itt a Balaton vizén régóta állt kikötő, a közeli Zalán pedig híd is, ami nagy forgalmat bonyolított, és ennek kiszolgálását a népszerű csárda végezte. A környékbeli betyárok is ide jártak mulatni, köztük Patkó Jancsi és Nádi Jancsi is. Mind a két betyár itt, a csárdában végezte be életét, mindkettő golyó által. Emléküket ma az épület falán két dombborműves arckép őrzi.
Aki nem is létezett, avagy ki is Patkó Bandi?
Somogy legismertebb betyárja Patkó Bandi, aki a valóságban sohasem létezett, legalábbis a vádiratok és feljegyzések ilyen nevű betyárt nem említenek. Patkó Bandi alakját a néplélek, a néphagyomány teremtette több híres betyár, köztük a Patkó fivérek (János és István) alakjának összegyúrásával. Hírneve egy időben már-már Rózsa Sándoréval vetekedett, holott a legendás alföldi betyár igazi jellem volt, és tettei is igazoltak. A dolog úgy kezdődött, hogy amíg Rózsa börtönben sínylődött, a betyárkodó Patkó fivérek nevét felkapta a nép: a testvérpár a szabadságharcot követő időkben, főként az 1850–60-as években tevékenykedtek. Sokan csak a Patkó névvel kapcsolták össze a bűntényt, és a keresztnév mellékessé vált, pedig Jancsi és Pista hol együtt, hol külön fosztogatott, illetve került összetűzésbe a hatóságokkal.
Később az ekkortájt divatossá vált ponyvairodalom keresztelte el a betyárvilágban gyakorta szereplő Bandi névvel az egynek gondolt rablópárost, így született meg Patkó „Bandi”, a hírhedt somogyi betyár alakja. Persze a Patkó is álnév volt, ahogy ez a törvényen kívülieknél megszokhattuk, így aztán a pandúroknak és később a téma kutatóinak is komoly fejtörést okozott a két testvér beazonosítása. A „Patkó fivérek” Vásárosbécen születtek – János 1825. január 13-án, István 1827. január 27-én. Apjuk Tóth Péter, anyjuk Pál Erzsébet.. A családnak saját háza volt, amely még az 1940-es években is állt. Apjuk kanászként tevékenykedett, és a két fiú is kitanulta a mesterséget, akik közül Jancsit aztán mint verbunkos katonát elvittek Itáliába, ahonnan csak tizenkét hosszú év elteltével kavarodott haza.
Utána a Nagykanizsa melletti Horvátszentmiklóson (ma Miklósfa) a Batthyány-uradalomban vállalt kanászként számadói állást, ám nehezen viselte a civil életet. Már suhancként is vásott, verekedő ifjúnak tartották, akit több kisebb lopáson is rajtakaptak, de ebből még persze nem következik, hogy Tóth János 35 éves korára miért választotta a betyárok életét, akik egyébként úgy 20-25 éves korukra váltak csavargókká, illetve bűnözőkké. Jancsi jól tudott írni és olvasni, amit a rablások helyszínén hagyott üzenetei is bizonyítanak.
Ez a tudása szintén lehetőséget biztosított volna számára, hogy ne kelljen bűnözésre adni a fejét, így elképzelhető, hogy valóban az alkata vitte erre a rögös útra.
Dagadó hírnév
Patkó Jancsi neve először 1861-ben szerepelt az újságokban, és ekkor is már szökött rabként emlegették. Az egyik elbeszélés szerint Patkót és négy cinkostársát tizennyolc évi börtönre ítélték, de az öt rab – összecsomózott, hosszú kendők segítségével – megszökött az emeleti cellájukból. Egy évvel később már a fővárosi lapok is hírként közölték Patkóék bűneseteit, de a többes számban említett név ekkor is csupán Jancsi bandájára vonatkozott, nem a testvérpárra. Pistáról tehát ekkor még szó sem esett, pedig ő is régóta rablóként járt-kelt Somogy dimbes-dombos tájain.
Mint már említettük, az ekkortájt jellemző gyenge közbiztonság, az ismeretlen tettesek által elkövetett bűnügyek elszaporodása, a szenzációt hajhászó sajtó is mind hozzájárultak a Patkó név elhíresüléséhez. Sokszor nemcsak a károsultak, de a tehetetlen hatóságok is Patkó „Bandi” számlájára írták az eseteket, akit gyakran láttak egyidőben több helyen is felbukkanni. Patkó „Bandi” betyár rövid időn belül legendává vált, akinek tetteit és alakját a ponyvairatok kezdték megszépíteni, szerethető hőssé formálva törvényen kívülit. A valóságban viszont véreskezű gyilkos volt, akinek a fejére 1000 forint vérdíjat tűztek ki, elfogására pedig már a katonaságot is mozgósították. Szorult a hurok a nagy erőkkel keresett betyár és csapata körül, végül 1862 novemberében Nagykanizsától nem messze, Galambok környékén császári vadászok ütöttek rajtuk. A betyároknak sikerült elmenekülniük, de a kialakult tűzpárbajban Patkó Jancsi súlyos sebet kapott. Társai napokon át hurcolták a magatehetetlen betyárvezért, míg végül a Keszthely melletti Fenékpusztára nem értek. Patkó Jancsi helyzete kilátástalanra fordult, sebe már üszkösödött. Reménytelenségében megkérte alvezérét, Bergán Jancsit, szabadítsa meg a szenvedéstől, végezzen vele.
Eldördült a kegyelemlövés, és a betyárt ott helyben el is temették.
A legtöbben úgy tartják, Fenékpusztán nyugszik a legenda, de vannak, akik Kiskomáromban (ma Zalakomár), mások Pogányszentpéteren tudják a sírját. Persze egy legenda nem halhat meg csak úgy. A népi képzelet tovább éltette a hős figurát, akiről úgy szólt a fáma, hogy Itáliába szökött, ott boltot nyitott, és aggkoráig békében élt.
A másik fivér: Patkó Pista
Pista nagy valószínűséggel bátyja bandájában csapott fel betyárnak, de 1861-ben összepöröltek valamin, és a két Patkó külön utakon kezdett járni. Pista bandája nemcsak Somogyban tevékenykedett, de Tolnába és Baranyába is átjárt fosztogatni és rabolni, 1862-ben pedig négy csendőrt is lelőttek. Pista gyakran lelt menedékre szeretőjénél, a Bábonyban (ma Bábonymegyer) lakó Móricz Böskénél, aki főzött és mosott szerelmére. A betyárcsapat sokszor bujkált Nyim környékén is, ahol állítólag egy többfülkés, barlangszerű járatrendszerben húzták meg magukat, de a közeli faluban Kovács Ferenc gazdaember is bújtatta őket. Később viszont a gazda a hatóságoknál beárulta a bandát, és tippet adott hollétükről, amire Stiaszni József járásbeli pandúr őrmester 1862. szeptember 21-én alkonyatkor hetedmagával bevette magát Nyim erdőségébe. Csakhamar rábukkantak az egyik őrködő betyárra, és a káplár tüstént rá is lőtt, de célt tévesztett. A választűz viszont a pandúr koponyájába fúródott, aki azonnal összerogyott. A következő pillanatban Stiaszni őrmester fegyvere is eldördült, mire a betyár is holtan holtan zuhant a földre. Heves lövöldözés alakult ki a menekülő betyárok és a pandúrok között, többen is megsebesültek. Patkó Pistát az őrmesternek sikerült eltalálnia, de a betyárnak és három társának az éj leple alatt nyoma veszett. Másnap a hatóságok átfésülték a környéket, és Bábonyban egy kazal mellett rátaláltak a súlyosan sérült Patkóra. A betyár még félholtan is védekezni próbált, de végül hordágyra tették, majd a falu egyik házában elzárták. Orvost hívtak hozzá, de a doktor hamar felmérte, hogy itt már nincs mit tenni, és nem sokkal később Patkó Pista ki is lehelte a lelkét.
Állítólag a betyár utolsó óráiban elárulta őrzőjének, aki vizet adott neki, hogy hova rejtette zsákmányolt kincseit, s ez a történet aztán sok évtizeden keresztül megannyi formában keringett a köztudatban, sokakat a gazdagság reményében kincskeresésre sarkalva.
Patkó Pista sírja
Patkót és lövöldözésben meghalt társát szeptember 24-én Bábonyban temették el egyházi szertartás nélkül. A pandúrok 100 forint jutalmat kaptak az elfogásért, de a népi hagyomány nem hitt a hatóságoknak. Mint az minden rendes betyárlegendában lenni szokott, őróla is úgy tartották, hogy Patkó Pista felhagyott a törvényen kívüli élettel, és valahol messze derék gazdálkodó emberként élte le életét. Pista jeltelen sírját sokáig egy titokzatos személy gondozta. Később kiderült, hogy Rudnay Gyula festőművész testvére volt az, aki a betyárban a szabadságért küzdő nép harcosát látta. Később ugyanez a gondolat vezette a család leszármazottját, Nagy Ferencet arra, hogy közel három méter magas kopjafát állítson a betyárnak. A síremléken kifaragott kard és lánc a hősiességet és a rabságot jelképezi.
Bandi emléke megmaradt
Sosem tudjuk meg valójában, hány bűncselekmény köthető a Patkó fivérekhez, mi is szárad pontosan a lelkükön, mi a legenda és a valóság. Az viszont bizonyos, hogy Patkó Bandi sosem létezett, még ha egyik-másik történet utalhatott is Jancsi vagy Pista eseteire. Bandi nem más, mint a betyárkultusz romantikájának kiváló példája, aki a nép gyermekeként egyszerre volt szegény elnyomott és igazságos hős, akit a kor sztárjaként megörökítettek írásban és dalban, szájról szájra terjedő legendákban. Neve nem csupán Somogyban, országszerte is ismertté és fogalommá vált, ezzel együtt pedig az igazi Patkó fivérek alakja is tovább élhet, elkerülve a feledés homályát, amely az idők során már számos betyár emlékét elfedte.
A cikk a Turista Magazin 2020. december-januári számában jelent meg.
