Messziről hívogató panorámás ormok, sziklagyepes és bokorerdős hegyhátak, tölgyessel, bükkössel tűzdelt rengeteg és megannyi csodás látnivaló, amit mind-mind magában foglal ez a piros utat követő egynapi járás.
Régebben a túramozgalom egy hosszabb vándorlás fogalmával bírt, az elmúlt évtizedben azonban jó pár egy nap alatt is teljesíthető jelvényszerző született, köztük a Pilisi „CsupaPiros” névre keresztelt tematika, mely a rövidnek mondható távja ellenére is változatos és tartalmas természetjárást ígér a pecsét-, illetve túraereklyék gyűjtögetőinek.
Az „egynapi járás” – ami egyébként létező történelmi mértékegység – esetünkben szubjektív értelmezés, hiszen a Piliscsév és Esztergom közti 34,5 km-es táv akár ennyi idő alatt is kényelmesen teljesíthető, ugyanakkor ezt senki nem várja el tőlünk, tehát ezen az úton mindenki kedve és erőnléte szerint oszthatja be az időt és az energiát.
A menetirány is ránk van bízva, a jelvény megszerzéséhez csupán hat pecsétlenyomatot kell begyűjtenünk az igazolófüzetbe.
Kedvcsinálónk Piliscsévről indulva mutatja be a piros ösvénnyel járt pilisi tájat, amely a Dunakanyar legfelső városának is nevezett célállomásig élménygazdag terepezést tartogat.
Megindulunk a hegyek felé
A piros jelzés a Pilis nyugati lábánál fekvő Piliscsévről, egészen pontosan a község külterületén álló vasútállomástól indul. Az első igazolópecsétet azonban nem itt, hanem a Basa utcában, a bezárt fogadó bejáratánál nyomjuk be a füzetbe, ami annyit tesz, hogy a busszal érkezők közel 3 km aszfalton gyaloglást spórolhatnak meg a távból. A település fő látványosságáról azonban így sem maradunk le: a hegyek felé menetelve áthaladunk az egyedi Pincefalun, amely hangulatos utcájával, barátságos kis épületeivel hirdeti a helyi borkultúrát.
Mint a legtöbb magyar falu, Piliscsév is elnéptelenedett a török hódoltság idején. Az oszmánok kivonulása után a környék az esztergomi káptalan birtokába került, aki szőlőket ültetett a hegyoldalba, és szlovák jobbágyokat telepített be azok megművelésére.
A felújított, illetve modern borospincék között ma is találunk száz-százötven éves épületeket.
Eredetileg a nova és az othello, később más szőlőfajták is jellemzőek voltak a környékre, manapság azonban főként vásárolt szőlőből készítik a nedűt.
A Pincefalu Egyesület fő célja a borkészítés felélesztése, a helyi értékek megóvása, ennek jegyében évente több rendezvényt is tartanak. Utunk az Öreg-dűlő felé kanyarodik, nem érinti a napjainkra tőkétlen határt őrző Szent Orbán-szobrot, melynek talapzatába a környéken feltárt római kori mérföldkövet építették bele. A piros háromszög jelzés vezet el mellette, ami a közeli Basina, avagy Basa-hegy fehér szirtjeihez kalauzol, amely kaptatós, oda-vissza kevesebb mint 3 km-es kitérővel csodás panorámát és a Csévi-barlang felfedezését ígéri.
A piros jelzések elegyes erdőbe, kényelmes emelkedéssel vezetnek a Csévi-szirtek barlangokat is rejtő tarajos sziklatömbjei alá. A vadont idéző látványért azonban pár száz méter kitérőt kell tenni, mert az a fák lombjai alatt baktatva rejtve marad előttünk.
A piros barlang jelzéssel ellátott köves ösvény a Leány-, a kék színű a Legény-barlang mesébe illő szádájához vezet.
Ezeket az egyedi geológiai érdekességeket múltjuk és a Dorogi-medencére, illetve a Gerecsére nyíló panorámájuk is izgalmas célponttá teszik, ezért nem éri meg kihagyni őket.
A Leány- és a Legény-barlang
A jól karsztosodó, felső triász dachsteini mészkőben létrejött két barlang voltaképpen egy járatrendszer része, csakúgy, mint a közelükben található Rejtekút-, Vacska- és Kőoszlopos-barlangok is.
Együttesen több mint 15 km-es járathosszúságot adnak ki, és ezzel jelenleg hazánk harmadik leghosszabb barlangrendszerét képzik.
Az alapvetően hévizes eredetű, nagyobbrészt tektonikus törések mentén létrejött járatokba az egyszerű kiránduló csupán pár méteres mélységbe hatolhat be, de ezek az előcsarnokok is lenyűgözők.
A barlangok elnevezése a monda szerint abból az időből származik, amikor a török had felégette a környéket, és a helyiek ide menekültek. Talán az illem követelte meg, hogy az asszonyok és lányok az egyikbe, míg a férfiak és legények a másik üregbe bújtak el.
A Leány- és Legény-barlang 1912-es régészeti feltárása során megállapították, hogy az üregeket már az őskortól használta az ember.
Csontok, különböző használati eszközök kerültek elő, de még egy Ferdinánd korabeli pénzhamisító műhely eszközeit is megtalálták. Bár konkrét bizonyíték nincs, az írásos emlékek arra engednek következtetni, hogy ezekben a barlangokban éltek a pálos szerzetesrendet létrehozó remeték, köztük a rendalapító Özséb is.
Ha nem vagyunk restek, érdemes újabb rövid kitérőt tenni a Csévi-szirtek alatt fekvő Klastrompusztára, ahol megtaláljuk a pálosok első kolostorának maradványait. Boldog Özséb életéről és nyughelyével kapcsolatban gyakorlatilag Gyöngyösi Gergely 15. században írt krónikája az egyedüli forrás, amely a pálos rendalapító munkásságáról, egyáltalán létezéséről szól. A história szerint Özséb, miután lemondott földi javairól, társaival a Kesztölc környéki barlangokban remeteként élt, majd egy isteni látomásnak engedelmeskedve 1250-ben együtt megépítették a pálosok első monostorát, amely a történetíró szerint egyben Boldog Özséb nyughelye is. A romszentélyben napjainkban is tartanak szertartásokat, sokan járnak ide imádkozni, a közelben pedig a Tölgyfa büfé szolgáltat frissítőt.
Piros jelzésünk egyre meredekebb mélyúton kapaszkodik fel a Pilis-nyereg vízválasztójához. Padok és asztalok, esőbeálló és tűzrakó varázsol ide hangulatos erdei piknikezőt, egy szürke obeliszk azonban a hely szomorú múltjára emlékeztet: 1944–45 telén súlyos harcok zajlottakitt.
A jelenlegi emlékmű a második világháború áldozatainak állít emléket, a korábbi szobor csupán az itt elesett 16 szovjet katonának.
A szovjet emlékművet feltehetőleg a háború alatt a sokat szenvedett környékbeliek döntötték le. Az összetört domborműre ma Dobogókőn, a múzeumnak helyet adó báró Eötvös Loránd menedékház mögött a földön heverve lelünk rá.
A Pilis-tetőt és a Fekete-hegyet összekötő nyeregben, az esőházra erősítve találjuk túránk második bélyegzőjét.
Piliscsév vasútállomástól idáig 8 km a táv (letérők nélkül), innen északi irányban hatalmas bükkök és sziklás táj kíséri ereszkedésünk, miközben a Pilis egyik legszebb fekvésű településére tartunk.
A nagy múltú Pilisszentlélek A mi kis falunk című tévésorozatnak köszönhetően Pajkaszegként is ismertté vált a kirándulók körében. Mi is átsétálunk a hangulatos falun, a Klastrom söröző tornácán pedig harmadik igazolópecsétünket is beszerezzük, mielőtt a település határában felfedeznénk az egykori pálos kolostor romjait.
Szentléleki romok
A pálos kolostor épülete eredetileg egy 13. század közepén épült királyi vadászkastély volt. Ezt az épületet IV. Béla király 1263-ban a pálosoknak adta. A szerzetesek 1287-ben kolostorrá alakították, és kápolnát is emeltek a meglévő épület mellé. 1323-ban Károly Róbert ittjártakor írták alá a kolostor alapításáról szóló okiratot. Az egyházi épületről az utolsó írásos emlék 1512-ből származik; 1526 után már bizonyosan elpusztult a kolostor. Végleges letűnése a faluval együtt Buda és Esztergom török kézre kerülése után, 1541–1543 tájára tehető. Az egyszerű alaprajzú kolostorépületet sosem fejezték be véglegesen. Feltehetőleg emeletes lehetett, de mára csak az épület alapjait láthatjuk.
A hegyekkel övezett, napos fekvésű kolostor romjainál gyakran legelésző kecskenyáj tarkítja a zöldellő tisztást.
A festővászonra kívánkozó idillt órákig elnézegetné az ember, de aki egy nap alatt akarja lejárni a túrát, annak aligha van ennyi ideje a szemlélődésre.
Továbbra is északnak tartunk, kisvártatva pedig az Égett-hárs útkereszteződésében már 12. kilométerünket tapossuk. A Felső- és Alsó-Ecset-hegy gerincére cserjékkel, fiatalos erdővel szegélyezett köves ösvény vezet fel, helyenként csodás kilátást engedve a hátunk mögött elterülő pilisszentléleki völgykatlanra.
Hamarosan elérjük a Hirsch-obeliszket, amit 1896-ban Magyarország ezeréves fennállása alkalmából Hirsch István királyi főerdőtanácsos tiszteletére emelt az erdészet személyzete.
Az oszlop érdekessége, hogy a hátoldalán felsorolt nevek mellett olyan régi foglalkozásokat is találunk, mint az útkaparó vagy az erdőlegény.
Az emlékoszlop mögötti szikláról, ha nem is körpanorámás, de szép kilátás nyílik a szomszédos Visegrádi-hegység, illetve a Börzsöny irányába.
Mesés ereszkedés Pilismarótra
Meredek ereszkedéssel követjük a piros jeleket a Somos-árokból kifutó patakhoz. Miután mellőztük a virágos mezőket, csak átlépünk az általában szelíden csordogáló erecske felett, amelynek mély medre ugyanakkor arra enged következtetni, hogy áradásoknál már nehezebb dolgunk lenne az átkeléssel. Elértük a műutat, amely innen már egyenesen vezet a Miklós-deák-völgyi tavak meghitt miliőjébe. A Dunakanyar egyik leghangulatosabb kirándulóhelyén járunk, amit valamiért még nem fedeztek fel a tömegek.
Ligetekkel és kiépített pihenőkkel szegélyezett tavak füzére nyújt itt kikapcsolódást, a mesés rétekkel tűzdelt szép völgypásztát pedig cédrusok is gazdagítják.
Mielőtt az aszfalton továbbhaladva betrappolnánk Pilismarótra, érdemes ezen a szép helyen kicsit lepihenni, a kihelyezett táblákon informálódni a mesterséges tavak történelméről és élővilágáról.
Piros utunk 19. kilométerénél éri el a Dunakanyarban fekvő Pilismarótot. A Pilisi Parkerdő épülete előtti útjelző oszlopon találjuk az igazolópecsétet, majd innen a rendezett portákkal kísérve a település központja felé igyekszünk. Elhaladunk a Szent Lőrinc-templom klasszicista épülete mellett, majd a 11-es úton bolt és buszmegálló nyújt komfortot, akár elemózsia beszerzéséről vagy a túra szakaszolásáról van szó. Bár a Dunakanyarban vagyunk, ezen a településen aligha élvezhetjük a folyóra és a szemközti Börzsönyre nyíló kilátást. Mindehhez oda-vissza kb. 4 km-es kitérőt kell tenni a Pilismaróthoz tartozó Dunapart nevű üdülőtelepre. Némi kilátást ugyan tartogat a falun belül magasodó Kis-hegy – ahol a kálváriát is találjuk –, de ez a látkép közel sem olyan, mint mondjuk a szomszédos Dömösön.
A római emlékekkel bíró Pilismarót túl sok látnivalót nem tartogat. A pirostól néhány méteres letéréssel megnézhetjük a Heckenast-kúria romantikus stílusú épületét (csak kerítésen kívülről), ahol az emlékezet szerint Deák Ferenc kidolgozta a kiegyezés szövegét, láthatunk itt továbbá nemzeti emlékoszlopot, illetve a római katolikus templom szomszédságában áll a Dobozy Mihály református lelkészt és hitvesét ábrázoló szobor, akik 1526-ban a török elől menekülve csak a halálban találtak menedéket.
Irány Esztergom
A 11-es úton hagyjuk el Pilismarótot. Közel egy kilométert kell gyalogolni a forgalmas főúton, mire a Bitóc-pataknál a Maróti-hegyek irányába visszatérünk az erdőbe. Eleinte kertek között, murvás úton haladunk, majd rátérünk az erdei ösvényre, amely a Kopaszok 300 méter magas dombjaira vezet fel. Kényelmes haladásban, különösebb látnivaló nélkül menetelünk immáron Esztergom irányába, miközben beereszkedünk a Búbánat-völgy felső végébe. Az itt található hangulatos tavakat nem érintjük, azokhoz pár száz méteres letérést kell tenni a piros kereszten. Utunk hétvégi házak és kertek között kanyarogva éri el a Vaskapu-hegy lábánál fakadó legendás Fári-kutat, ahol iható forrásvízzel tölthetjük meg a kulacsunk, illetve padok teszik kényelmessé a pihenést. Ekkor már a 27. kilométerünknél járunk.
A Vaskapu-kastély urának leányát hívták Fárinak, aki szerelmes lett egy pásztorlegénybe, és a hirtelen haragú apa ennél a kútnál kapta rajta a szerelmeseket. A dühtől elvakult atya haragjában megölte a lányát, és miután eltemette, a sírból forrás fakadt. Ez lett a Fári-kút, amiből a legenda szerint minden évben, Fári halálának napján véres hab folyik.
A Vaskapu tetején
A közelmúltban felújított forrástól csertölgyesben vezető kanyargós emelkedők várnak ránk, helyenként rálátással a hegyekkel körülvett Hegymeg szélesen elterülő rétjére. A Vaskapu-hegyre azonban nem csupán bérc túloldalán fekvő esztergomi végállomásunk miatt hágunk fel, a hegytető fantasztikus panorámát és egy remek turistaházat is tartogat a túra befejező akkordjaként.
Az Esztergom fölé magasodó Brilli Gyula menedékház, vagy ismertebb nevén a Vaskapu turistaház, immáron 1914 óta szolgálja a természetjárókat.
Igaz, nem megszakítások nélkül, hiszen volt, hogy a ház éjszakai szórakozóhelyként működött, aztán hosszú évekig elhagyatottan állt, mire 2012-ben ismét felújították, és újra az eredeti funkcióval kezdett üzemelni.
A hely egyaránt népszerű a kirándulók és a városból felautózók körében, hiszen aszfaltúton is gyorsan megközelíthető. Két fő tényező határozza meg a turistaház népszerűségét: az esztergomi környezetre nyíló pazar kilátás, valamint a kiváló konyha. Még felejthetetlenebb élményben lesz része annak, aki a turistaház emeleti panorámaszobájában tölt el egy éjszakát, rálátással a naplementével megfestett Duna országhatárt jelentő vonalára, a kivilágított esztergomi nevezetességekre, köztük a bazilika pompás szentélyére és a Mária Valéria hídra.
A ház melletti ismertető táblán találjuk a túrabélyegzőt, de a turistaháznak is van saját pecsétje. Füzetünkből már csak egy lenyomat hiányzik, amit az esztergomi vasútállomáson fogunk beszerezni. Odáig még 3,5 km-t kell megtennünk keresztül a Kis-kúria-hegy csalitokkal tagolt hátán, ahonnan elsősorban északi irányba élvezhetjük a szomszédos Helemba-hegység Dunába szakadó sziklás partfalainak fenséges látványát. Pár száz métert követően murvás úton haladunk a város felé, rövidesen pedig szürke háztömböket kerülgetve követjük a piros jeleket, mígnem megpillantjuk a célt. A túra logisztikáját nagyban megkönnyítő vasút-, illetve buszállomással szemben, a Nelson söröző kerítésére erősített bélyegzővel zárjuk a 34,5 km hosszú gyaloglást, ami közel 1200 m szintemelkedést és 1100 m lejtést foglal magában, és persze sok-sok látnivalót, amelyek megismeréséhez lehet, hogy kevés az a bizonyos „egy napi járás”. Érdemes ezért átgondolni, mit is akarunk kihozni a túrából: kényelmes élményszerzésként vagy sportteljesítményként tekintünk rá.
A Piliscsabai Természetjáró Egyesület (PI-TE) által életre hívott jelvényszerző túra az Esztergom és Piliscsév között végig a piros turistajelzést követi. A terepen kihelyezett hat bélyegző lenyomatával igazoljuk a túrát, amely időkorlát nélkül, tetszőleges menetiránnyal teljesíthető. Az igazolófüzetet az egyesülettől lehet beszerezni (piliscsabaite.hu), ára 1000 Ft + postaköltség, de személyes átvételre is van lehetőség. A sikeres teljesítők kitűzőt kapnak jutalmul. További információ: piliscsabaite.hu
A cikk eredetileg a Turista Magazin 2024. április-májusi számában jelent meg.
Hogy lesz valakiből kilométer- és turistaereklye-gyűjtögető?
A füzéri vár fehér falai már a távolból virítanak a csupasz kőoszloprengeteg tetején.
