Túraajánlat

Rejtett kincseink - Hazánk kevésbé ismert természeti csodái

Túlpörgetett életünkben hajlamosak vagyunk minden téren csak a legszebbre, a leghíresebbre, a legkülönlegesebbre figyelni. Épp ezért most olyan látnivalókat mutatunk be, melyek nem tartoznak a legismertebbek közé, de ettől még nagyon is érdekesek, és ahová mindenképpen érdemes ellátogatni.

Szerző:
Tóth Judit
Fotó:
Tóth Judit
Zsólyomi Tamás
Széll Antal
Mórocz Attila
2015. május 3.

Túlpörgetett életünkben hajlamosak vagyunk minden téren csak a legszebbre, a leghíresebbre, a legkülönlegesebbre figyelni. Épp ezért most olyan látnivalókat mutatunk be, melyek nem tartoznak a legismertebbek közé, de ettől még nagyon is érdekesek, és ahová mindenképpen érdemes ellátogatni.

Ahol aranymoha nő
Szőcei tőzegmohás láprét

 

szoce.jpg

 

Legenda
Szőce település lakói ma is büszkék erre a csodás természeti értékre, a falu címerében is szerepel a tőzegmoha. Mellette a IV. Bélát szimbolizáló lovas királyalak látható, a helyi legenda szerint ugyanis IV. Béla a falut érintő "kerá úton", azaz a Székesfehérvárról Itália felé vezető királyi úton, menekült a dalmát tengerpartra a tatárok elől.

Az Őrségben és a Vendvidéken a kedvező csapadék és talajviszonyok következtében számos kisebb-nagyobb mocsarat, lápot, láprétet találhatunk, melyek értékes növényfajoknak adnak otthont. A szőcei tőzegmohás láprétet a botanikusoknak nem kell bemutatni, de talán a szakmai körökön túl kevesebben ismerik. A Szőce-patak forrásokkal átitatott patakvölgyét a helyiek „szélesvíznek” vagy széles vízi rétnek hívják, és évszázados hagyományos gazdálkodásukkal ők is hozzájárultak az értékes növénytársulások és -fajok fennmaradásához. Megtalálható itt a rovaremésztő kereklevelű harmatfű, a tőzegeper, a széleslevelű ujjaskosbor, a kornistárnics, a gyapjúsás és természetesen a tőzegmoha fajok, melyeket a népnyelv aranymohának hív. A terület megismerése érdekében egy pallósort építettek ki, hogy a növényzet taposása nélkül lehessen itt nézelődni. Az Őrségi Nemzeti Park fokozottan védett területe előzetes bejelentkezéssel és kizárólag szakvezetéssel látogatható.

 

<p><a href="https://vimeo.com/111058889">Ősrégi tájakon az Őrségben</a> from <a href="https://vimeo.com/user16585756">Turistamagazin</a> on <a href="https://vimeo.com">Vimeo</a>.</p>

 

 

 

 

Ahol a víz az úr
Bodrogzug 

 

bodrogzug_zso__lyomi_tama__s_3.jpg

 

Haris
A nedves rétek rejtett életű madara a haris, melynek legnagyobb hazai fészkelő állománya a Bodrogzugban található. Az Afrikában telelő madarak hímjei visszaérkezésük után territóriumot foglalnak, és megpróbálják meghódítani a tojókat. Teszik mindezt jellegzetes, recsegő hangjuk segítségével, mely betölti a kora nyári éjszakákat.

A Tisza és a Bodrog által közrefogott ártéri síkság azon ritka területek egyike, mely rendszeresen víz alá kerül, és a vízjárási viszonyok a vízszabályozások előtti, természetes állapotokra hasonlítanak. Nagyobb árhullámok idején, egyes években akár 100-150 napig is víz alatt áll az egész terület, s mikor a Tisza és a Bodrog vize összeér, akár két méteres víz is hullámzik a zugban. Nedves rétek, mocsarak, puhafás ligeterdők, nyílt vizes és vízinövénnyel benőtt területek váltják itt egymást. Számos védett növény is előfordul - például a kornistárnics, a szibériai nőszirom vagy a tündérfátyol. Az ártér zavartalan fészkelést biztosít az itt élő rendkívül gazdag madárvilágnak. Fészkel itt nagy kócsag, kis kócsag, kis vöcsök, fekete gólya, és itt él hazánk haris állományának jelentős része. A Bodrogzug a vízitúrázók egyik kedvelt helyszíne. A tavaszi áradások jelentik a szezon kezdetét április végén, május elején. A területen azonban vízitúrázni csak engedély birtokában lehet, és akkor is a vízállásnak megfelelő útvonalakon! A terület megismerését egy vízi tanösvény is segíti. A Bodrogzug tanösvény tábláit a kisvíznél is járható csatornák, valamint a Bodrog-folyó mentén helyezték el.

 

 

 

Meseország a föld alatt
Csodabogyós-barlang 

 

Ruscus aculeatus
A szúrós csodabogyó népies elnevezése az „egértövis”, mely onnan ered, hogy a növény tövises ágait régen az ételre tették, hogy elriassza az egereket. Az ókorban hashajtóként, a bibliai időkben pedig gyulladáscsökkentő és érszűkítő hatása miatt használták a gyógyászatban.

Balatonederics közelében, a Keszthelyi-hegység keleti oldalán találjuk a fokozottan védett Csodabogyós-barlangot, amely Magyarország nyolcadik leghosszabb barlangja. Nevét a bejárat mellett is látható szúrós csodabogyó nevű örökzöld cserjéről kapta, mely itt éri el elterjedésének északi határát. A barlang bejárata 393 méteres tengerszint feletti magasságban, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park fokozottan védett területén nyílik, jelenleg ismert járatainak hossza összesen 5800 m. Járatainak nagy része tektonikus mozgások eredményeképpen jött létre, és egyes szakaszai igen gazdagok cseppkövekben. Árulkodóak az egyes termek elnevezései, például a Meseország és a Függőkert, ahol gyönyörű cseppkövek fogadják a látogatót; a Döbbenet-szakadéka, melynek mélysége meghaladja a száz métert is; vagy a felszín közelében található Lián-terem, ahová még a fák gyökerei is lehatolnak. A barlangban egész évben indulnak túrák, ám ezek overallos kalandtúrák, ahol néha bizony négykézláb is kell mászni. Aki még csak most ismerkedik a barlangkutatás alapjaival, vagy élményszerűen szeretne új ismeretekhez jutni, annak kiváló tanulópálya lehet ez a barlang. 

 

 

 

Túzok ül a fűben
Dévaványai-Ecsegi puszták 

 

devavanya_taj_szellantal.jpg

 

Ajánlott látnivaló
2014-ben az év hazai madara volt a túzok. Aki szeretne még többet megtudni erről a különös madárról, az látogasson el a Réhelyi Látogatóközpontba. Itt nemcsak kiállításon ismerkedhet meg ezzel a különös madárral, de közelről is láthat néhány példányt. Érdemes a szakvezetéses túrákon is részt venni, akár az áprilisi túzokdürgés, akár a kék vércsék szeptemberi gyülekezésének idején, és persze, azon kívül is.

Vannak, akik azt mondják a puszta unalmas, ahol semmi látnivaló nincs. Akik azonban igazán ismerik, jól tudják, hogy tele van élettel, és kellő türelemmel mindez bárki előtt feltárulhat. Például a Körös-Maros Nemzeti Parkhoz tartozó Dévaványai-Ecsegi pusztákon. Az egykori Nagy-Sárrét déli és nyugati peremén hajdan egész más viszonyok uralkodtak. A folyószabályozások és a vízrendezési munkálatok előtt a Berettyó rendszeres áradásai táplálták az itteni mocsárvilágot. A 19. század második felétől azonban a táj gyökeresen átalakult. A dús füvű ártéri gyepek kiszáradtak, és kialakult az Alföldre ma oly jellemzőnek tartott szikes puszták mozaikja. Az Ecsegfalva és Dévaványa térségében megmaradt puszták egyik legnagyobb értéke a fokozottan védett túzok, de láthatunk itt réti fülesbaglyot, parlagi sast, kerecsensólymot, szalakótát vagy ugartyúkot is. Szeptemberben pedig a különös színezetű kék vércsék gyülekeznek itt, mielőtt útra kelnének a távoli Afrikába.

 

<p><a href="https://vimeo.com/113232466">A TÚZOKOK BIRODALMÁBAN - DÉVAVÁNYA (RÉHELY)</a> from <a href="https://vimeo.com/user16585756">Turistamagazin</a> on <a href="https://vimeo.com">Vimeo</a>.</p>

 

 


Gleccser helyett malomkő
Megyer-hegyi tengerszem 

 

megyer_hegy_zsolyomi_tamas.jpg

 

Ha már erre jársz...
A tengerszemhez Sárospatak belvárosától a Malomkő tanösvény piros jelzését követve juthatunk el. Útközben láthatjuk a Nagy-Bot-kő gejzírkúpot és a Tokaj-hegyaljai borvidék emlékeit, például a Gombos-hegyi és a kőporosi pincesorokat is.

A Zempléni-hegyég egyik legkülönösebb látnivalója csak nevében tengerszem, valójában emberi kéz munkájának köszönheti létrejöttét. A Sárospatak közelében található 324 méter magas Megyer-hegy a földtörténeti harmadkor vulkanizmusa során jött létre. Az itteni kovával átitatódott riolittufa kiváló alapanyaga volt a malomkőnek, nem csupán keménysége miatt, de azért is, mert az őrlés során a búzaszemek kissé meg is pörkölődtek, ami kellemes ízt kölcsönzött a lisztnek. A 15. század óta működött itt malomkőbánya, ahol a kitermelés évszázadokon át kézi erővel történt. A 19. században az évi kitermelés 300-450 malomkő között volt, és az itteni malomkövek külföldön is keresettek voltak. A bánya fejtési gödrében az idők során összegyűlt a csapadékvíz. A különös szépségű tó legnagyobb mélysége 6,5 méter, a sziklafalak néhol 70 méteres magasságban emelkednek a tó felszíne fölé. A tengerszem mellett a bányászok riolittufába vájt szállásait, és el nem szállított, selejtes malomköveket is láthatunk, egy szűk folyosón pedig, melyen a malomköveket görgették ki, lejuthatunk a tóhoz is.

 


 

A gólyák birodalma
Béda-Karapancsa

 

ok_mo__rocz_attila_gemenc_2006_0428image0215.jpg

 

Fehér Gólya Múzeum

o

A fehér gólya egyik, ha nem a legismertebb madarunk. A Mohácstól délre fekvő Kölked község Fehér Gólya Múzeumában azonban még a legtájékozottabbak is számos érdekességet és meglepő információt tudhatnak meg erről a közismert fajról.

 

Gemenc kevésbé ismert kistestvére a Duna magyarországi alsó szakaszának értékes élőhelyeit foglalja magába. A bédai rész a Duna jobb partján húzódik, Mohácstól a déli országhatárig, a karapancsai rész a bal parton követi a folyamot. A Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz tartozó hullámtérben mocsarak, nádasok, kaszálók, ligeterdők, holtágak váltakoznak. Béda-Karapancsa a rétisasok és fekete gólyák egyik legfontosabb hazai fészkelőhelye, és olyan ritka növények élnek itt, mint a fürtös gyűrűvirág, a kockás liliom, vagy a Duna hullámterének ritka, védett cserjéje, a fekete galagonya. Béda-Karapancsa egyedülálló ártéri élővilágát szakvezetéses túrák keretében ismerhetjük meg igazán, gyalogosan, lovas kocsival, kerékpárral vagy akár kenuval. A Duna egy lefűződött ágánál, a Boki-Dunánál található halászati bemutatóhelyen visszautazhatunk a múltba is, és megismerhetjük, sőt, ki is próbálhatjuk elődeink halfogási szokásait és az általuk használt eszközöket.

 


 

Moha és páfrány
A Dera-patak szurdokvölgye 

 

A kuszma
A pilisi erdőkben találkozhatunk a lábatlan gyíkkal, amit kígyószerű kinézete miatt sokan siklónak néznek. A lassú mozgású hüllőt törékeny gyíknak is hívják, mert veszély esetén könnyen ledobja farkát. Az elevenszülő lábatlan gyík utódai a felnőttek miniatűr másai, csak kissé élénkebb színűek.

Csobánka és Pilisszentkereszt között található a Pilis egyik legszebb természeti látványossága, a Dera-patak szurdokvölgye. A mintegy 1,5 km hosszú szurdokban meredek sziklafalak közt, kis vízeséseket létrehozva halad a patak, mely útja végén, Szentendrétől délre ömlik a Dunába. A völgy meredek falain a földtörténet középkor triász időszakában képződött dachsteini mészkő formáció vastag padjai tanulmányozhatók. A szurdok mélyére kevés napfény hatol be, még meleg napokon is hűvös és páradús a levegő. Az itt kialakult szurdokerdő jellemző erdőalkotó fái a bükk, a gyertyán, a hegyi- és korai juhar és a hegyi szil. A gyepszintben odvas keltike, erdei pajzsika és hölgypáfrány is megtalálható. A szurdokvölgyben kis fahidakon, hol egyik, hol másik parton haladunk, a völgy megismerését egy tanösvény is segíti. A patak egyébként több - Pomázi-, Pilisszentkereszti-, Kovács- és Dera-patak - néven is ismert. Ez utóbbi elnevezés a környék szerb lakóitól származik, a szó jelentése: rés, hasadék. Pilisszentkeresztről az Országos Kéktúra útvonala vezet a szurdokba.

 

 

 

 

A magyar „badland”
Kazári eróziós tufafelszín 

 

Bér andzit oszlopai
A Nógrád megye bővelkedik geológiai különlegességekben. A Bér község közelében található, andezit oszlopokból felépülő béri Nagy-hegy Európában is egyedülálló ritkaságnak számít. Andezitből felépült hegyekben ugyanis ilyen ívelt, oszlopos elválás a kontinens más területéről nem ismert.

Holdbéli táj Nógrád megyében, melyhez hasonlót legközelebb Törökországban Kappadókiában láthatunk. Az angol badland, „rossz föld” kifejezést a száraz és félszáraz területek agyagban és homokban gazdag vidékeinek lepusztulás formáira használják, ahol a külső erők a talajt lepusztítva hozzák létre a jellemző formakincset. A kazári geológiai látványosság a Mátra, a Medves és a Karancs létrejöttéhez kapcsolódik. A 20 millió évvel ezelőtti vulkanizmus során a heves kitörések során aláhulló törmelékből vastag riolittufa réteg képződött. A csupasz tufafelszínt később a csapadékvíz eróziós munkája formálta, árkokat szabdalt, kúpokat, gerinceket hagyva köztük. Mindenképpen száraz időben érdemes ide jönni, esőzéskor csúszik minden, ráadásul taposásunkkal, csúszkálásunkkal könnyen rongálhatjuk a sérülékeny felszínt. A különös látványosságot a Salgótarjántól hét kilométerre található Kazár faluból 2,5 kilométeres sétával, a piros keresztjelzésen érhetjük el.

 

 

 

Mediterrán hangulatban
Haraszt-hegy 

 

haraszthegyi_tan_sv_ny_sz_006.jpg

 

Tanösvény
A 3500 méter hosszú Haraszt-hegyi tanösvény hét állomáson keresztül mutatja be ezt a különleges területet. A túra 3,5 óra alatt teljesíthető, és vezetőfüzetet is vásárolhatunk hozzá a Duna-Ipoly Nemzeti Park Zöld Pont Irodájában vagy Csákváron a Geszner házban.

A Vértes déli részén, Csákvár közelében találjuk a Haraszt-hegyet, melynek csapadékszegény, déli hegyoldalai mediterrán tájakra emlékeztetnek, ahol számos melegkedvelő, szubmediterrán növényfaj él. A Haraszt-hegy fő alkotókőzete a dolomit, melyre meredek sziklafalak, éles gerincek és a törmeléklejtők kialakulása jellemző. A törmelék állandó lefelé mozgása megnehezíti a növények életét, a speciális körülményekhez csak kevés faj tud alkalmazkodni. A nyílt dolomit sziklagyepekben számos különleges faj él, a kövirózsa, a varjúháj és kakukkfű fajok mellett előfordul itt a Kárpát-medencei bennszülött kövér daravirág, a Szent István szegfű és a magyar gurgolya is. A hegy ősszel piroslik a cserszömörcétől, és itt találhatjuk a mediterrán vidékeken honos keleti gyertyán egyetlen hazai természetes állományát is. A Kőlik-völgy sziklahasadékai és üregei denevéreknek, a hollónak és a kövirigónak biztosítanak élőhelyet. A legendák szerint az itt található Nagy Kőlikban a török időkben a lányokat és asszonyokat bújtatták, később pedig a bujdosó kurucok és szökött jobbágyok lakták.

 

 

 

Bivalyok és „egyéb állatfajták”
Bihari-sík

 

A házi bivaly
Valószínűleg már a népvándorlások során, mint igavonó állat került a Kárpát-medencébe. A 16. század óta tenyésztik, az 1900-as évek elején még 150 ezer fölött volt az állomány száma, ma már azonban csak pár száz példány él az országban, főleg a nemzeti parkokban és magángazdaságokban.

Az egykori hatalmas alföldi mocsárvidéknek, a Nagy - és Kis-Sárrétnek ma már nem sok nyomát találjuk, de számos, ma is használatos elnevezés is utal arra, milyen lehetett az egykori élővilág. Hattyasvölgy, Gödényes, Saslapos, csak néhány határnév, melyek népes madárvilágról mesélnek. A Bihari Sík Tájvédelmi Körzetben még fellelhetjük a hajdani világ nyomait, a mezőgazdasági területek közt megbújva értékes mocsarak, nagy kiterjedésű szikes gyepek, erdőfoltok váltakoznak. A tájjal való ismerkedés remek terepe a Keleti-főcsatorna közelében, Földes és Berettyóújfalu határában található Bihari-sík tanösvény. A húsz állomást önállóan is felkereshetjük, de szakvezetést is kérhetünk. A madármegfigyelő toronyból különös látványban lehet részünk; a közeli Andhaházi-vizes élőhelyen dagonyázó bivalyokat és közvetlen közelükben halászgató madarakat, például gém- és kócsagféléket, egyéb vízi- és parti madarakat láthatunk. Aki igazi fajgazdagságra vágyna, annak különösen a tavaszi madárvonulás idején érdemes itt nézelődni. A Bihari-síkon a hegyvidékekre jellemző denevérfajok is előfordulnak. Nem véletlen, hisz a Bihari-hegyek ide alig 80 km-re vannak. A denevérek a hegyek barlangjaiban telelnek, nyáron viszont előszeretettel jönnek a közeli sík vidékekre és vadásznak a vizek felett.

 

 

 

 

Megjelent a Turista Magazin 2014. májusi számában.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

 

Cikkajánló