Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szöveg:
2021. október 8.

Rövid, látványos, és van benne kihívás – Dera-szurdok

Van egy hely a Pilis és a Visegrádi-hegység határán, ahol borongós időben is klassz kirándulni. Sőt, lehet, hogy furcsa lesz elsőre, de a párás, kissé ködös, őszi háttér a Dera-szurdokban még inkább emeli az élményfaktort. A mohás kőtömbök kerülgetése, a patakátkelések, a gerincen végigvezető sziklás ösvény kalandos túrát biztosít, és bizony nehéz betelni a látvánnyal.

Viszonylag sokat járunk a Pilisben, a Pilisszentkereszt közelében található Dera-szurdok mégis valahogy kimaradt eddig. Talán a „népszerű kirándulóhely” státusza és a hétvégén, szép időben várható turistaáradat tartott vissza a helytől. Nem szeretek ugyanis tömegben sétálni, főleg szűk, erdei ösvényen nem.

A látott fotók viszont csábítóak voltak: hatalmas fák szegélyezte, meredek sziklafalak között megbúvó, zúgókkal tarkított patakvölgy. Kell ennél több? Késő ősszel pedig kifejezetten jó úti cél. A fák jórészt már ledobták színes lombruhájukat, így láthatóvá váltak a völgyoldalban az érdekes sziklaalakzatok.

Bár az időjárás-előrejelzés aznapra napsütést jósolt, délelőtt 10-kor még vastag, dunnás, sötétszürke felhők úsztak az égen, és párás ködszitálás fogadott minket a szurdok bejáratánál. De ez sem szegte kedvünk. A szurdok alsó, északi végéből indítottuk a túrát, ami utólag is jó ötletnek bizonyult. Részint, mert az itt kialakított, kulturált parkolóban hagyhattuk az autót, másrészt alig kellett pár métert megtennünk, és egy gyönyörű szurdokban találtuk magunkat, ahol szinte varázsütésre megváltozott a világ.

Nem csak azért, mert a ködszitálás pillanatok múlva szemerkélő esőbe váltott át, majd egy kiadós zápor is a nyakunkba szakadt, de a szurdokvölgy hirtelen beszűkült, és egyre vadregényesebbé vált. Hangulatos fahidakon sétáltunk át, miközben a kijelölt útvonal hol a patakmeder egyik, hol másik oldalán vezetett. A szurdok alján pedig hatalmas, mohás kövek hevertek szerteszéjjel, vagy éppen egymásra halmozódva, mintha egy mesebeli óriás jókedvében dobálta volna oda őket.

Ahogy haladtunk a szurdok felső, déli vége felé, a Dera-patak is előbukkant a völgyben, sőt egyre jobban megduzzadt, így a magasabb vízállás gondoskodott az izgalmas átkelésekről. Még zúgókat és minivízeséseket is láttunk. Nagy erénye a szurdoknak a mérete (1–1,5 km) és az arányossága, és hogy a természet szeszélye folytán pont elegendő mohával borított kőszikla, patakátkelés, bedőlt fatörzs sorakozik a mederben, melyek együttesen csak még kalandosabbá teszik az útvonalat.

A patak, mely évmilliók alatt ezt a látványos szurdokvölgyet vájta, számtalan néven fut: Dera-, Kovácsi-, Kovács-, Mély-, Pomázi-, de Pilisszentkereszti-pataknak is hívják. Pilisszentkeresztről ered és Szentendre alatt torkollik a Dunába.

A „dera” szó egyébként hasadékot, rést jelent, melyet a pomázi szerb lakosság adott találóan a természeti képződménynek.

Szépsége mellett a szurdok földtani jelentőséggel is bír. Meredek falai jól láthatóan feltárják a késő triász időszakban képződött Dachsteini Mészkő Formáció vastag padjait, valamint a kőzetrétegek mozgását.

A vége felé a patakvölgy tágas árokká szélesedett, és egy tisztáshoz értünk, ahol néhány pihenőpad árválkodott. Mivel csak nem akartunk elszakadni a szurdok látványától, ezért úgy döntöttünk, hogy az elágazásnál a kék háromszög jelzésen felmegyünk a sziklagerincre, megnézzük, hogy mutat felülről. Az eddigi kellemes séta az emelkedőn gyorsan át is csapott lihegős kaptatásba, mert valahogy csak fel kell jutni a völgyből a mészkőszirtek tetejére.

Fent a szurdokperemen, a szikláknál elakadt a szavunk. Az alattunk tátongó hasadék látványa még a cementszínű, szürke égbolt és a köd ellenére is mellbevágó volt. A sziklák mellett húzódó, köves, avarral borított, szűk ösvény azonban nem veszélytelen párás, nedves időben, ugyanis igen sikamlós. Ha nem figyelünk a lábunk elé, könnyű rajta megcsúszni és hasra esni – ezt saját példával igazolhatom. Fenn a gerincen, az egymást érő bámulatos kilátópontok és kiszögellések között, érdemes arra is koncentrálni, hogy hova lépünk.

A Dera-patak völgye és a szurdok gerincén végigvezető panorámaút mindenkinek ajánlható, aki szeret szép környezetben és változatos terepen kirándulni. A völgyi túra nem túl hosszú, alig 1,5 kilométer, és a nyári időszakban nem megerőltető, könnyen bejárható akár gyerekekkel is. Sőt, a fahidakkal, köveken való ugrálással, „sziklamászással” tűzdelt útvonal – mind a völgyben, mind a gerincen – elég látványos és izgalmas ahhoz, hogy egy kamasznak és felnőttnek is szórakoztató legyen. Esős, sáros, csúszós időben pedig van benne kihívás is bőven.

Ha valakinek ez a közel 4 kilométeres túra kevésnek bizonyulna, és még érez magában erőt, a rövid-családi verziót tovább bővítheti hosszabb-bakancsossá, mert más turistautak is kanyarognak a szurdok körül: akár a Som-hegyi turistaházig vagy Csobánkáig elgyalogolhat.

Megközelítés

Autóval

A Pomázról Pilisszentkereszt felé vezető úton, kb. két kilométerre Pilisszentkereszt előtt leágazik egy aszfaltút, amely a szurdok alsó végénél található parkolóhoz vezet. Tábla nem jelzi a lehajtót, ezért legyünk figyelmesek: a 15-ös kilométerkő körül találjuk, közel Pilisszentkereszt déli határához.

Tömegközlekedéssel

A pomázi HÉV állomástól induló autóbusszal Pilisszentkereszt, Pomázi út 35. elnevezésű megállónál kell leszállni. Innen a szurdok felső végéből, a kék sávjelzést követve indulhatunk a túrára.

A cikk először 2019 novemberében jelent meg.



Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

2024.04.23.

Egy hely a városban, ahol azonnal körülvesz a természet, méghozzá ott, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ártéri fák árnyas lombsátra kilométereken keresztül, hihetetlen folyóparti kilátásokkal. Ligetek, parkok, nádasok, hattyúk, vadkacsák, csend és lustán hömpölygő Duna. Bringával és gyalogosan is végigjártuk a csepeli Kolonics György sétányt, és minden méterét imádtuk.

→ Tovább
Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben

2024.03.21.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!

→ Tovább