A tavak és a közelükben élő emberek története szorosan összefonódik. Legyen az természetes vagy mesterséges eredetű, tó és ember hatnak egymásra, alakítják egymást. A Víz Világnapja alkalmából most következzen néhány történet, tavakról és velük együtt élő emberekről. Virtuális utazás a zempléni hegyektől a főváros kellős közepéig.
1850-es években a Balaton partján megkezdték a Budapestet Fiumével összekötő, déli vasút építését. A sínek nyomvonalát a Balaton partjával párhuzamosan alakították ki, egészen közel a vízhez. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a tó vízállása alacsony volt. A következő években azonban megemelkedett a vízszint, olyannyira, hogy egy-egy vihar alkalmával a hullámverés alá is mosta a síneket, és volt olyan vonat is, amely kisiklott. A vasút fennmaradása érdekében lépni kellett, ezért 1862-ben megépítették a Sió-zsilipet és csatornává alakították a Siót. A sínek ezzel biztonságba kerültek, de a Balaton természetesen ingadozó vízállása megszűnt.
Ezúttal egy kevésbé ismert, de annál izgalmasabb várromot mutatunk be, ahonnan még akkor is lélegzetelállító panoráma nyílik, ha nem a legkellemesebb kirándulóidőben hódítjuk meg a „csúcsot”.
A Budapestet szegélyező hegyvidék elsősorban amolyan hétvégi kirándulóterepként él a köztudatban. Ennek megfelelően egymást érik a legszebb természeti látványosságokat és kirándulóhelyeket vagy a legjobb túrákat listázó gyűjtések.
Szenvedésről szó sincs, ájtatosságról is csak annyi, amennyit mi viszünk bele, ugyanakkor ez a börzsönyi keresztekhez elnavigáló jelvényszerző túra bemutatja számunkra a táj kevésbé ismert és hangulatos részeit.
