Tele van virággal a Pilisi Parkerdő

Itt egy válogatás az erdők, rétek, hegyi gyepek nyári virágaiból a Pilisi Parkerdő erdészeinek jóvoltából, így következő kirándulásod során már te is felismerheted a különböző fajokat.

Szerző:
Pilisi Parkerdő Zrt.
Fotó:
parkerdo.hu
2018. augusztus 10.

Itt egy válogatás az erdők, rétek, hegyi gyepek nyári virágaiból a Pilisi Parkerdő erdészeinek jóvoltából, így következő kirándulásod során már te is felismerheted a különböző fajokat.

Kígyószisz és seprence, gyújtoványfű és harangvirág - a Pilisi Parkerdő erdészei a nyári virágokból gyűjtöttek egy csokorra valót, hogy ki-ki megismerhesse az erdei utak mellett, a tisztásokon és réteken, vagy a gyepekkel tarkított bokorerdőkben előforduló növényeket. Leszedni nem érdemes őket, mert nagyon hamar elhervadnak, ráadásul védett területen élő vagy védett fajok esetében ez tilos is.

 


Az erdőszegélyek gyomtársulásaiban akár egy méter magasra is megnőhet a rejtélyes nevű terjőke kígyószisz, ezért nehéz észrevétlenül elgyalogolni mellette. Lila, tölcséres virágai májustól októberig virítanak. A Pilisi Parkerdő domb- és hegyvidéki területein gyakran előforduló növényt a népi gyógyászatban bélpanaszok kezelésére használták. Nevét valószínűleg a virágokból kiálló porzói után kapta, ami a sziszegő kígyó kiöltött nyelvére emlékeztet.

 


Nem is gondolnánk, hogy a szintén az erdőszéli gyomtársulásokban gyakori mezei katáng nemesített változatának gyökeréből készül a cikória kávé. Az akár méteresre megnövő, kék virágú növény vastag, répához hasonló gyökerét ínséges időkben közvetlenül is felhasználták pótkávé készítésre, télen pedig salátaként fogyasztották. Október-novemberig virágzik, így sokáig díszíti az erdei réteket és az utak szélét.

 


Jobb vízellátottságú réteken, üde erdei utak szélén gyakori az egynyári seprence. Az Észak-Amerikából származó, fehér és sárga szirmú virág mára általánosan elterjedt egész Európában, így a Kárpát-medencében, és a Pilisi Parkerdőben is, sőt invazív terjedésével a honos fajok előfordulását veszélyezteti.

 


Nagy valószínűséggel egykori legelő nyomaira bukkantunk, ha parkerdei túránk során a tövises iglicével találkozunk. A rózsaszín, vagy ritkábban fehér pillangós virágú növény nevéhez hűen szúrós, így a legelő jószág elkerülte, és nagy számban tudott elterjedni a nedvesebb réteken, a legeltetett területeken.

 


Kiskertekben gyakran találkozhatunk a gyújtoványfű nemesített rokonaival, a tátikákkal. A Pilisi Parkerdő száraz rétjein élő faj virágai sárgák, és kétoldalt óvatosan megnyomva ugyanúgy kinyílnak, mint a kertészeti változatoké. Ez a mechanizmus a természetben a megporzást segíti: a virág alsó ajka ugyanis a rászálló rovar súlyától lehajlik, utat engedve így a védett belső térben lévő porzókhoz és bibéhez. A szűk helyen mozgó rovar táplálkozás közben aztán biztosan beporozza a növényt.

 


Légies, üdén kék virágaival a száraz hegyi rétek, sztyepprétek dísze a hegyi len. Az őskor óta hasznosított lenfajok közül ez a virág a kisebb termetűek közé tartozik, és semmiképpen sem érdemes leszedni, mert akár tíz perc után elhullajtja a szirmait. Augusztus végéig virágzik.

 


Bizonyára a virágzat alakjáról kapta nevét a macskafarkú veronika: a lila virágokból álló, elkeskenyedő fürt valóban az állat farkára hasonlít. A virágokból a porzók hosszan kiállnak, ezért ráadásul kifejezetten borzas hatást kelt. Júniustól kezdve egészen a fagyok beköszöntéig virágzik, száraz réteken, kaszálókon, erdei utak szélén találkozhatunk vele.

 


Védett növény a sziklagyepeken, száraz réteken és bokorerdőkben növő budai vagy más néven Sadler-imola. Egyedül a Kárpát-medencében él, vöröseslila virágzata jellegzetes dísze az itteni száraz élőhelyeknek. Könnyen kereszteződik más imolafajokkal, de fennmaradása nem veszélyeztetett.

 


Jellegzetes ötszirmú virága van az egyenes pimpónak, ahol a szirmok végei kicsípettek, ezért szív alakúak. Élénksárga virágai nyár elejétől akár októberig is láthatók a száraz réteken és erdőszéleken. Egyre terjedő faj, az őshazáját jelentő Eurázsiai kontinensről Észak-Amerikába is eljutott.

 


Ahol egy kis fény hatol az erdő aljára, a nyári időszakban sok helyen megjelenik a baracklevelű harangvirág. Az egyik legismertebb harangvirágfaj, ami az üdébb, jobb vízellátottságú termőhelyeket részesíti előnyben. Az akár 1 méteresre is megnövő növény lila virágai májustól októberig kísérik az kirándulókat útjukon.

 

Kapcsolódó cikkeink:

Kinyíltak a szegedi lótuszok, őszig láthatod őket

Vadvirágbumm a Kiskunságban

Öt hely, ahova virágzás alatt érdemes elmenni

Cikkajánló