A vécépapírt persze még csak hírből sem ismerték az ókorban.
Nem késlekedek a válasszal: általában egy ecetes vízben ázó, botra szúrt tengeri szivacsot használtak fenéktörlésre a közvécét használó rómaiak. Igen, mindannyian ugyanazt, és különösebben nem zavartatták magukat trónolás közben. Az illemhelyiségek ugyanis úgy néztek ki, hogy a fal mentén körben elhelyezkedő lyukak fölé lehetett telepedtek le, egyszerre akár ötvenen, így remekül tudtak beszélgetni, politizálni, és akár üzletek is köttettek.
A meleg vizes medencét és a termet, amiben volt, egy kályha fűtötte, a meleg levegő pedig az oszlopok és téglák között áramlott; ez itt egyébként már egy befalazott rész
A rómaiak jól átgondolták a várostervezést, mert a bűzzel járó műhelyeket – az enyvfőzőét vagy a mészárosét – a település szélére tették. Aquincumnál jól tetten érhető, hogy még a szélirányra is figyeltek, és arra, hogy a büdös a Duna felé „lebegjen” a szél szárnyán. A közfürdőt és a közvécét szintén a település szélére helyezték.
