Újabb különleges Duna-élmények

A Nemzetközi Duna-nap kapcsán további érdekes helyszíneket mutatunk a Duna magyarországi szakaszáról, ahol talán kicsit szokatlan módon, de közvetlenül kapcsolódhatsz szeretett folyónkhoz.

Szerző:
Turista Magazin
2021. június 30.

A Nemzetközi Duna-nap kapcsán további érdekes helyszíneket mutatunk a Duna magyarországi szakaszáról, ahol talán kicsit szokatlan módon, de közvetlenül kapcsolódhatsz szeretett folyónkhoz.

A Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság kezdeményezésére minden év június 29-én ünnepeljük a Nemzetközi Duna-napot azzal a céllal, hogy a Duna menti országok évente emlékezzenek meg az éltető folyó természeti értékeiről. A 2850 kilométer hosszú Duna nemzetközi védelme kulcsfontosságú, hiszen a folyó vízgyűjtő területén zajló minden emberi tevékenység nyomot hagy a Dunában, ahogy ezt júniusi lapszámunk átfogó cikkében bemutattuk. Hogy mást ne mondjunk, Magyarországon a parti szűrésű kutak szolgáltatják az ivóvíz több mint 30%-át, például Budapest és a környékbeli települések szinte teljes egészében parti szűrésű vizet használnak, ezeket a kutakat pedig a folyók kavicsteraszán átszűrődő felszíni vizek táplálják.

Hazánk társadalmi-gazdasági élete szorosan összefonódik tehát a Dunával, a folyó és a vízbázis védelme nemzetközi fontosságú természet- és környezetvédelmi feladat. Jelen összeállításunkban azonban inkább az egyénnek a folyóval való kapcsolatára helyezzük a hangsúlyt és a hazánkban 417 kilométer hosszan folyó Duna olyan helyszíneit mutatjuk be, ahol talán különleges módon lehet kapcsolódni szeretett folyónkkal.

1. A Duna közvetlenül a vízről

A Dunán rengeteg helyen lehet evezni, de igazán jó vízitúrázós élményeket inkább a mellékágak kínálnak. Például a mintegy 700 szigetből álló, 800 kilométer hosszú Szigetközi-ágrendszer, ahol öt vízre szállási pont található: Dunakiliti, Dunasziget, Kisbodak, Lipót és Ásványráró. A legzegzugosabb rész Dunaszigetről érhető el a legkönnyebben. A meanderező Mosoni-Duna egy teljesen más világ, ehhez elsősorban Rajkánál szoktak vízre szállni. Mindegyik településen van kemping, illetve egyéb szállás- és sátorozóhely is.

Szintén népszerű evezős célpontok a Budapest környéki mellékágak: a Szentendrei- és a Ráckevei-Duna. No és persze Gemenc, azon belül is a híres Rezéti-Holt-Duna. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy aki nem evezett még valamely folyónkon, az nem ismeri még Magyarországot. És valahogy így van ez a Dunával is. A Szigetköz evezős arcát egyébként éppen júniusi lapszámunk mutatta be részletesen. Azt pedig csak zárójelben tesszük hozzá, hogy a kellő helyismeret és a megfelelő evezős tudás minden vízitúrán alap.

2. A Duna és a természet: az ismeretlen Béda-Karapancsa

Gemenc neve minden bizonnyal ismerősen cseng a legtöbb természetjáró számára, európai viszonylatban is jelentős természeti értékei magukért beszélnek. Gemenc árnyékában szerényen húzódik meg kistestvére, Béda-Karapancsa, amely a Duna magyarországi alsó szakaszának kiemelkedő értékét képviselő élőhelyeit foglalja magába. Itt van hazánk rétisasok és fekete gólyák által egyik „legsűrűbben lakott” területe, de a környék fehér gólyákban is bővelkedik, nem véletlen, hogy épp itt, egészen pontosan Kölkeden hozták létre a Fehér Gólya Múzeumot. A közeli Nagypartosi tanösvény az Alsó-Duna völgy legdélibb magyarországi szakaszán a jelenlegi ártéri gyepgazdálkodás, valamit az egykor jellemző fokgazdálkodás jelentőségét mutatja be. Ha az egykoron a Duna mentén mindenhol jellemző ártéri erdőkre vagy kíváncsi, irány Béda-Karapancsa!

3. A Duna és a rómaiak: a Lussoniumtól az Azaum Római Táborig

A Duna magyarországi szakasza kifejezetten fontos volt a Római Birodalom számára. A római határokon elhelyezkedő védelmi objektumok, katonai létesítmények összességét limesnek nevezzük, ám mivel a pannóniai szakasz végig a Duna mentén húzódik, ezért a szakirodalomban a limes pannóniai szakaszát gyakran Ripa (ʼfolyópartʼ) Pannonica néven említik. A Duna menti római limes világörökségi helyszínné nyilvánítására 2018-ban Magyarország – Szlovákiával, Ausztriával és Németországgal közösen – benyújtotta a nevezését az UNESCO-hoz, ám sajnos végül nem került fel a világörökségi listára.

A limes maradványaival, jellegzetesen őrtornyok alapjaival például a Dunakanyarban találkozhatunk. Egy másik kiemelkedő limes-helyszín a Dunakömlődtől keletre, egy löszdomb tetején található római kori erőd, a Lussonium, amelynek maradványai ma mintegy 30 méterrel magasodnak az egykori Duna-meder fölé (és amelyet szintén júniusi lapszámunk mutat be részletesen). Almásfüzitőn pedig a napokban nyílik meg a nagyközönség előtt az Azaum Római Tábor interaktív élménytár, amely Magyarországon egyedülálló módon ötvözi az összes technológiai vívmányt, s amely ezért különleges élményt nyújt a látogatóknak a római kori élet megismeréséhez.

4. A Duna és a kristálytiszta karsztvizek találkozása: Dunaalmás

Bár Csokonai Vitéz Mihály nem, szerelme és múzsája, Lilla, vagyis Vajda Julianna dunaalmási kötődésű volt. Egykori lakóháza helyén ma a művelődési ház áll, ahol egy emlékszobát is berendeztek, sírja pedig a helyi temetőben van. Kérésére állítólag Csokonai búcsúlevelét és a Lilla-dalok című verses kötetet is vele temették. A Duna szempontjából ennél sokkal érdekesebb a Dunaalmáson található és részben a folyóba ömlő kristálytiszta karsztvizek jelenléte. Dunaalmáson több helyen is találni ugyanis kénes, 20-24 fokos forrásokat. A langyos vizű, kéntartalmú forrásokat már a római korban is hasznosítottak, fürdőházakat építettek föléjük.

Az itteni források jó híre a későbbi korokban sem csökkent, 1751-ben még Mária Terézia is meglátogatta a falut. 1887-ben volt már itt egy kis fürdőház, de a nagy strandfürdő megnyitására 1914-ig kellett várni. Volt itt 50 méteres úszómedence, gyerekmedence, teniszpálya, gyógyszálló, hajóállomás is, és egyre másra épültek a közeli hegyoldalban a villák és nyaralók. A virágzást aztán a Duna és az Által-ér áradásai mellett a bányászat akasztotta meg. A 20. század második felében a Tatabányaa környéki szén-és bauxitbányászat komoly csapást mért a Dunántúli-középhegység karsztvíztároló rendszerére. A szénrétegek fölött elhelyezkedő vizet ugyanis folyamatosan ki kellett szivattyúzni, és ez a források - köztük a tataiak és a dunaalmásiak - elapadásához vezetett.

A bányászatnak 1990-ben vége szakadt, a források pedig fokozatosan visszatértek, 1997-ben Dunaalmáson is újra feltörtek. Az egykori medencék helyét mára a természet visszavette, a burjánzó zöld növényzetben azért néhol még kivillannak a medence csempéi. Az egykori fürdő közelében a Dunába torkolló Által-ér mentén, két vízimalom is áll. Az egyik szépen felújítva ma életmódházként üzemel, a másik azonban sajnos, meglehetősen romos. A vasút melletti, évtizedeken át szunnyadó Lilla-forrás ma igazán bővízűen buzog fel és ömlik bele a közeli Dunába. Azt pedig csak megemlítjük, hogy a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által Dunaalmás mellett létrehozott Kőpite-túrakörök tanösvényen az ország leghosszabb, mai napig épségben álló római kori útján kapaszkodhatunk fel a Gerecse legnyugatibb sasbérceire, valamint a Dunaalmási kőbányába.

5. A Duna és a bor: a Neszmélyi, a Hajós-Bajai és a Kunsági borvidék

A Duna lényegében három borvidékünkkel is közvetlenül határos, sőt, egyik borrégiónkat éppen a Dunáról nevezték el. A már említett Neszmély környékén már a rómaiak is termesztettek szőlőt, amely ugyan később sok viszontagságon ment át, többször meg is szűnt e borvidékünk, de ma virágkorát éli. A Dunára néző neszmélyi szőlőhegyek boráról már Széchenyi István is elismerően írt, de nemzetközi hírnevét az Esterházy család híres ászári mintaszőlészete és pincészete alapozta meg.

A betelepített németek által éltre hívott szőlőtermesztés két önálló település, Baja és Hajós környékén összpontosul az ország déli részén elhelyezkedő borvidékünkön, legnagyobb látványossága pedig minden bizonnyal a Hajóshoz tartozó pincefalu, amely a Kárpát-medencében is ritkaságszámba megy. S ha már Alföld, ne feledkezzünk meg a Kunsági borvidékről sem, amely tájképileg talán kevésbé markáns az előző kettőhöz képest, nincs pincefalu és nincsenek látványos dombok se, de ideje leszámolni az alföldi borok minőségéhez kapcsolódó rossz tapasztalatokkal is, egyre több termelő készít ugyanis élvezetes, könnyű borokat a homokos talajon. Könnyű, hideg fehérbort fogyasztani a Duna mentén mindenféleképpen különleges élmény!

Összeállításunk első részét itt találod.



Cikkajánló