Vadvirágok a tányéron

Az első illatos ibolyák kinyílásától fogva egész nyáron át virítanak az ehető vad- és kerti virágok, amelyekkel nemcsak vidámabbá, szebbé, étvágygerjesztőbbé, hanem finomabbá is varázsolhatjuk kedvenc ételeinket.

Szöveg és fotó:
Fotó:
Dénes Andrea
2023. június 20.

Az első illatos ibolyák kinyílásától fogva egész nyáron át virítanak az ehető vad- és kerti virágok, amelyekkel nemcsak vidámabbá, szebbé, étvágygerjesztőbbé, hanem finomabbá is varázsolhatjuk kedvenc ételeinket.

A tavasszal az elsők között nyíló ehető vadvirág, az illatos ibolya (Viola odorata) gasztronómiai értékeit jól ismerjük már régről, hiszen többek között Sissi királynéról is az hír járta, hogy kedvenc desszertjei között az ibolyafagylalt és a kandírozott ibolya egyaránt előkelő helyen szerepelt. Az első magyar szakácskönyvekben az ibolya mellett a bodzavirág és a komlóvirág is feltűnik alapanyagként egy-két receptben. Ennek ellenére régen nem volt igazán elterjedt a virágok konyhai felhasználása, de még a közelmúltban sem. A gyerekek és az erdőjárók olykor persze szívesen csemegéztek a nektárban gazdag, édes, ehető virágokból, mint az akác, a zsálya, a tüdőfű vagy az árvacsalán virágaiból, de a virágevés talán inkább amolyan modern huncutság, ahogy a régiek mondanák.

Ínségtápláléktól a virágkapriig

Régmúlt, ínséges időkben lisztpótló, lisztkiegészítő volt a mogyoró porzós barkavirágzata. Azóta már tudjuk, hogy nem is volt ez nagy butaság, hiszen a virágpor fehérjékben gazdag tápanyag, így tehát a pollent bőven ontó barkákat a liszthez darálva fehérjével is kiegészített lisztet állítottak elő.

A legtöbb ehető virágnak azért komolyabb tápértéke nincs, éppen ezért azokat érdemes leginkább megkóstolni, amelyek nemcsak szépen mutatnak a tányérokon, hanem jóízűek is egyben.

Az illatos ibolya aromás, lila virágaira például kifejezetten jó ráharapni egy salátában vagy szendvicsben, de egy limonádét vagy egy sütire készített szirupot is kellemes ízűvé és szép színűvé varázsol.

Az ibolya mellett bizonyára mindenki ismeri az egyik leggyakoribb vadvirágunkat, a pongyola pitypangot (Taraxacum officinale). Édeskés zamatú virágfészkeit bátran kóstolhatjuk, de sokan mézszerű pitypangszirupot, „pitypangmézet” is főznek belőle. A fészkekből kitépett apró, sárga virágok szépen megszínezhetik a sütikrémeket és a fűszervajat is, de akár kenyérbe, süteményekbe, kekszekbe is belesüthetők. A pitypang virágbimbói kapriszerűen pácolva is népszerűek, és hasonlóképpen kedvelt a százszorszép (Bellis perennis) bimbói is sós-ecetes páclébe téve. Gyakori virágok ezek, de fontos, hogy csak tiszta termőhelyen gyűjtött vagy vegyszermentesen termesztett növényeket, illetve növényi részeket tegyünk a tányérra.

Virágok sósan

Ehető virágokat sós ételekhez, salátákhoz is társíthatunk. Április végén, májusban virít a hagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata). Gyakori faj, amelyet erdőkben és erdőszéleken is sokfelé megtalálunk. A keresztesvirágúak rendjébe, a káposztafélék családjába tartozó faj virágai fehérek, az egész növény pedig kissé csípős, fokhagymás ízű. Virágai néhány levéllel társítva finom, fűszeres és dekoratív salátadísznek számítanak. Magjaiból mustárszerű szószt is lehet készíteni, angol neve talán éppen ezért garlic mustard (ʼfokhagymamustárʼ). A kányazsomborral nagyjából egy időben nyílva varázsolja fehérré az erdőket a jobban ismert medvehagyma is. Nemcsak a medvehagymáé, hanem a nyáron nyíló vadhagymák virága is ehető. Virágaikban apró sarjhagymák is nőnek, amelyek szintén finomak salátákban, szendvicseken. Az erdei mályvának (Malva sylvetris) sem csupán a „papsajtja” ehető, hanem néhány leveles virága is szépen mutat a saláták tetején. A kakukkfüvek (Thymus spp.), a szurokfű (Origanum vulgare), valamint a régen vadpetrezselyemnek nevezett kereklevelű repkény (Glechoma hederacea) virágos hajtáscsúcsai szintén aromásak, így sós ételeket nemcsak fűszerezhetünk, de díszíthetünk is velük.


Nem csak a feltűnőek finomak

Vannak olyan apró, ehető virágok, amelyekre kevésbé figyelünk fel. Ezekre nem az a jellemző, hogy ékes díszei lesznek a tányérnak, sokkal inkább az, hogy hasznosak, továbbá kicsit több munkával jár, de nagyobb mennyiségben gyűjthetők. A csalánról tudjuk, hogy kora tavaszi, később pedig legfelső levelei ehetők. Nem kell azonban elmennünk mellette akkor sem, ha már virágzik: ilyenkor a virágos hajtásvégeket lehet gyűjteni. Sőt, a lemorzsolt virágok és később a termés vagy a magok is ehetők. Belesüthetők kekszekbe, kenyérbe, beleszórhatók müzlibe, joghurtba. Hasonlóképpen tehetünk a felvirágzott mezei sóska (Rumex acetosa) savanykás, apró virágaival, valamint a széles vagy kereklevelű útifű (Plantago spp.) virágaival is. Utóbbiak mint apró gyöngyszemek sorakoznak a száron ahonnan egy mozdulattal lehúzhatók.

Virágok édesen

Az illatos ibolya, a fekete bodza és az akác virágai kedveltek talán leginkább fűszerként édességekben vagy kandírozva sütemények, torták, fagylaltok tetején, de más ehető, dekoratív, színes virágokkal és virágszirmokkal is díszíthetünk. A százszorszép, a zsályák, a körömvirág szirmai, az apró kakukkfűvirágok vagy éppen a kamilla virágai is szépen mutatnak. A kamilla egyébként erős ízei kifőzhetők tejszínben vagy tejben, az ezekből készült sütemény pedig kellemesen kamillás ízű lesz.

Receptek

Virágos fűszervaj

A puha vajat villával összetörjük, majd többféle színű, ehető virágot (pl. kakukkfű-, zsálya-, árvacsalán-, bazsalikom- vagy pitypangvirágot), valamint zöldfűszereket (medvehagyma, zamatos turbolya, bazsalikom) keverünk bele. Sózzuk, illetve akár fűszerezhetjük még kedvünk szerint. Szendvicskrémként, kenyérre kenve fogyasztjuk.

Virágos napsütik

1 bögre lisztet, ½ bögre porcukrot, ½ bögre kukoricakeményítőt, egy késhegynyi sót összeszitálunk, a kapott elegyet pedig összegyúrjuk ¾ bögre vajjal. A tésztát két fólia között 4-5 mm vastagra kinyújtjuk, majd formákkal kiszúrjuk a kekszeket. Tepsiben, sütőfóliára téve, előmelegített sütőben, 160 fokon sütjük őket, amíg a szélük picit barnulni kezd. A mázhoz 1 narancs és ½ citrom levében egy nagyobb, apróra reszelt sárgarépát főzünk fel, majd reszelt citromhéjjal fűszerezzük. Ha már szép narancsos a lé színe, a sárgaréparostot kiszűrjük belőle. A lé legalább felét elpároljuk, majd kanalanként adagolva annyi (kb. 150 g) kristálycukrot adunk hozzá, amennyit fel tudunk benne oldani. Adunk hozzá 50 g vajat is. Főzve tovább sűrítjük, amíg a szirup már nagyobb cseppekben cseppen le a kanálról. Még melegen a kekszekre csorgatjuk, szétterítjük rajta, végül a már mázas kekszeket a máz megszilárdulása előtt színes, ehető virágokkal, szirmokkal, apró zöld levelekkel díszítjük.

Virágos, sós kekszek

A tészta hozzávalói: 150 g finomliszt, 150 g teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, 100 g magkeverék (fekete szezámmag, kendermag és kevés lenmag darabosra darálva), 150 g morzsásra darált sajt, 100 g víz, 120 g zsír, 1 tk. só, 40 db pitypangvirágfészek kitépett virágai, 3 ek. csalán- és/vagy útifűvirág. A hozzávalókat összegyúrjuk, 2 mm vastagra kinyújtjuk, majd a kiszúrt kekszeket 160 fokos sütőben roppanósra sütjük.

A cikk a Turista Magazin 2022. júniusi számában jelent meg.

Cikkajánló