Télen megfogyatkoznak a vadon gyűjthető táplálékok. Van azonban néhány erdei alapanyag, amelyeket jó eséllyel megtalálhatunk ezekben a hónapokban. Ilyen a szinte egész évben elérhető, különleges megjelenésű és állagú gombafaj, a júdásfülgomba is.
Közeledik a karácsony, ezért most a téli ünnepkör szokásaihoz kötődő és a terített asztalokon felbukkanó növényeket járjuk körül. És persze főzünk is belőlük némi erdei hozzávalóval fűszerezve.
Ősszel is számos levélzöldséget kínál a természet, ezekre mégis inkább csak a tavaszi vitamin- és ásványianyag-pótláskor gondolunk. A medvehagymát persze ne keressük a természetben ilyenkor, más ehető, zöldfűszerként vagy levélzöldségként hasznosítható, ízletes levelű növényekkel viszont bátran megismerkedhetünk.
Alföldi területeink leghíresebb vadon termő növénye a kamilla. Bizonyítottan hatásos, évszázadok óta alkalmazott gyógynövényként ismerjük elsősorban, de jellegzetes aromáját fűszerként is érdemes kipróbálni. Kamillás édességeket készítettünk.
Szent Iván varázsos éjjelén állítólag megszólalnak a gyógyfüvek, és elárulják az arra érdemeseknek titkaikat. A nyári napfordulókor - amely idén június 21-re esik - szedett gyógyfüvek ráadásul hatásosabbak is, legalábbis így tartották. De melyek voltak a legfontosabb szentiváni füvek?
Volt olyan idő, amikor az eperfákat akkora becsben tartották, hogy 25 pálcaütés is járhatott annak, aki kivágott belőlük egyet is. A fekete, fehér vagy rózsaszín gyümölcsű fehér eperfa és a sötétpiros gyümölcsű fekete eperfa egyaránt bőtermő, zamatos gyümölcsük és levelük pedig sokféleképpen felhasználható.
Szinte egész évben elérhető ez a vadon termő fűszer-, saláta- és főzeléknövény, amelyet régen a gazdagok is különösen kedveltek. A patakpartjainkat sokfelé borító podagrafűből főztünk.
Szervezetünk igencsak kívánja a friss „zöldeket” a tavasz közeledtével. Szerencsére áprilisban már sokfelé szinte terített asztal vár bennünket a természetben zöld levelekből, illatos fűszerekből, hajtásokból.
A friss fenyőillat a hegyvidéki túrák fenyveseinek nyugalmát és a karácsonyt is bizonyára sokakban felidézi. Arra viszont biztosan kevesebben gondolnak, hogy a fenyők üdeségét, a kicsit citromos, gyantás ízt akár a karácsonyi menü finomságaiba is becsempészhetjük.
A szeptember nemcsak aranyló, őszi napsütéssel ajándékoz meg bennünket, de vadon termő finomságokkal is. A színes, kora őszi étlapról most három növényt választottunk.
A húsos som sárga virágai tavasszal már lombfakadás előtt virítanak, ősszel pedig gyümölcsei is elsőként érnek. Érdemes megjegyezni, hol látjuk virágozni, mert oda szeptemberben is megéri visszanézni. Piros, olívabogyóhoz hasonló alakú gyümölcse ugyan kissé fanyar, de igen értékes és sokféle módon felhasználható.
Azt hiszem, sokan egyetérthetünk abban, hogy a teázás és az erdőjárás is boldogságot okoz. Erdőben teázva pedig kétszer boldogabbak vagyunk – így olvastam valahol. Azt már nem írták, hogy amennyiben a teának való növényt is saját magunk gyűjtjük ehhez, akkor az további boldogságfaktor lehet.
A Balaton koronája és az ország kincse A tihanyi apátság
Remek tipp a főváros környékének felfedezéséhez
Szuper helyeket mutatunk be a Soproni-hegységtől a Bükkig
