Az elmúlt napokban, hetekben hagyják el a fészket a varjúfiókák, és ilyenkor nem ritka, hogy az őket féltő szülők még az embereket is megtámadják. A fővárosban emiatt egy teret is le kellett zárni, míg Tatabányán egy lakótelepet tartanak rettegésben a varjak.
A tatabányai Sárberki lakótelepen elharapódzott a varjúhelyzet: a kemma.hu beszámolója szerint az itt élők félnek a madaraktól, amelyek szokatlanul agresszívan reagálnak az emberi jelenlétre. Május 20-án egy idős nénit, majd egy másik asszonyt is megtámadtak. A portál megkérdezte Szabó Mátét, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrét, hogy mi lehet a jelenség oka.
A szakember szerint a magyarázat a varjak különösen intenzív fiókaféltésében rejlik. Ez különösen akkor erősödik fel, amikor a kisvarjak repülni tanulnak, ami legfeljebb egy hétig tart. Ez idő alatt nem ritka, hogy ezek a madarak ún. „rárepüléssel” próbálják más irányba terelni az embert, de ez (legalábbis általában) nem jelenti azt, hogy ténylegesen meg is támadják.
De mit tehetünk, ha mégis ránk ront egy madár? A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a honlapján azt írja, hogy varjútámadás esetén
nyugodtan használjuk a kezünk ügyében lévő szatyrot, kézitáskát, könnyű hátizsákot, kabátot, esernyőt.


Egyes városokban az urbanizálódó varjakat ragadozó madarakkal tartják távol. Héjákat vagy sólymokat használnak, hogy elriasszák a betolakodókat, miközben a varjaknak semmilyen bántódásuk nem esik. Ezt a módszert alkalmazzák például Ajka belvárosában, ahol a potyogtatás és a zaj miatt látták szükségesnek az intézkedést. A "varjúveszéllyel" a fővárosban is találkozni, ott odáig fajult a helyzet az elmúlt napokban, hogy a IX. kerületi önkormányzat végül a Ferenc tér lezárása mellett döntött - számolt be róla a Telex.
Városlakó madár
A dolmányos varjú az 1970-es években jelent meg a fővárosban. Jól érzi ott magát, de nem azért döntött a beköltözés mellett, mert unatkozott volna vidéken. Leginkább az üldöztetés - vadászat, gyérítés, mérgezések, csapdázás - elől menekült, hiszen évszázadok óta mezőgazdasági kártevőként tekintenek rá (a gazdák). A város viszonylag nyugodt, bár erősen fragmentált élőhelyei jóval kevesebb kihívást tartogatnak, a lakosság szerveshulladék-termelésének köszönhetően pedig a „kukafalatok” is felkerülhettek az étlapjára.