A gólyák általában augusztusban szoktak csapatokba verődve gyülekezni, a népi megfigyelések szerint pedig Szent István napján kelnek útra az első vándorok.
Lassan vége a nyárnak és erre a gólyák is figyelmeztetnek. Szokásukhoz híven elkezdtek készülődni a hosszú vándorútra. Már augusztus első felében is megfigyelhető, hogy a gólyák nagyobb csapatokba verődnek, közösen táplálkoznak, mígnem egy-két hét elteltével nekivágnak az Afrikába vezető hosszú útnak. Az első gyülekező gólyákról az Időkép osztott meg felvételeket, melyek a Vas vármegyében található Kenyeri község határában készültek.
A megfigyelés szerint a fiatal madarak augusztus 20. és 30. között indulnak el téli telelőhelyeik felé, általában egy tapasztalt felnőtt madár vezetésével. Az öregebb egyedekből álló csapatok általában csak később, szeptember elején indulnak útnak. A népesebb gólyarajok a Földközi-tenger partvidéke mentén repülve a Boszporusz fölött, aztán a Szuezi-csatorna környékén kelnek át Afrikába. Útközben akár több hétre is megállnak egy-egy pihenőhelyen, hogy táplálkozzanak.
A fehér gólyák napi szinten akár 8-10 órát is repülnek, a fekete gólyák viszont csak 5-6 órát. További különbség, hogy a fehér gólyáknál a fiatalok indulnak előbb, míg a feketéknél az idősebbek.
Egy másik népi megfigyelés szerint, ha a gólyák korán kelnek útra, akkor hideg tél várható. Nos, 2021-ben a madarak már július első napjaiban elkezdtek gyülekezni, ezt követően a tél mégis enyhének bizonyult, tehát koránsem biztos, hogy az ilyen esetekben rendkívüli télre kell számítanunk.
Miért vándorol?
A gólyák roppant gazdag tápláléklistával rendelkező madarak. Elsősorban rovarokat esznek, de gyakorlatilag bármit, amit le tudnak nyelni: rágcsálókat, gyíkokat, békákat, kígyókat, halakat is megfognak. A faj éppen azért vonuló, mert a fő táplálékbázisát jelentő rovarok nálunk télen nem hozzáférhetőek. Persze időről időre akadnak olyan egyedek, akik az itt telelést választják az akár 20 ezer kilométeres út helyett. Ezek a madarak általában sérültek vagy még túl fiatalok a hosszú utazáshoz. Esélyük a túlélésre cseppet sem kilátástalan, ugyanis az enyhe telek és a segítőkész állatbarátok is támogatják az itthon maradt szárnyasokat.
