Miközben a hőmérséklet egyre csak emelkedik, és lassan kezd elviselhetetlené válni a nappali hőség, addig a reggeli levegő még frissítőnek mondható, valahol pedig kimondottan fagyos volt a hajnal.
Egyre melegebb napokat élünk át, csütörtöktől pedig tovább fokozódik a forróság: 34-39 fok közötti maximumok várhatóak, ami akár újabb rekorddöntést eredményezhet – olvasható az Időkép oldalán. Szerencsére idáig a reggelek még hűsek voltak, hazánk nagy részén szerdán 9 és 15 fok között mozogtak a minimumok, de az északi völgyekben néhol 7-8 fokig is lehűlt a levegő, Zabarban pedig 6,5 fokig süllyed a hőmérő higanyszála.
A Bükk-fennsíkon kihelyezett mérőpont azonban még ennél is hidegebbet mértek. Hajnalban -1,1 fokot mutatott a hőmérő. Ez nem meglepő fejlemény, ugyanis a bükki töbrök mélyén nyáron sem ritka, hogy fagypont alá hűl a levegő.
Miért is hűl le itt ennyire a levegő?
A domborzat tagolódása és a mély töbrök olyan mikroklímát kölcsönöznek a Bükk-fennsík egyes részeinek, például a Nagymezőnek, amelyek az országban egyedülállóak. A Bükk-fennsík eleve nagy, 800 méteres magasságban helyezkedik el, nagymezői része pedig voltaképpen egy medenceként funkcionál, ahol kevesebb a légmozgás. Az itt található több tíz méter mély töbrökben továbbá még zavartalanabbul megülhet a felszín közelében összegyűlő hideg levegő, melynek hőmérséklete lényegesen alacsonyabb a környezeténél. Ha részletesebben is érdekel a téma, olvasd el ezt a cikkünket!
A karsztfennsíkok egyik legjellegzetesebb képződménye. Oldódással, ritkán barlangfelszakadással keletkeznek. A töbröket közel szabályos tányéralakzatként lehet a legegyszerűbben elképzelni. Persze a valóságban ez nem így van, mert bizony ezt a „mélytányért” az idő vasfoga (nagy idő, kis erő) kikezdi. Idővel a kerekded forma inkább ovális, majd szabálytalan alakot vesz fel, a legmélyebb pontjához általában közel, kisebb lyukakkal, amelyeket víznyelőnek nevezünk. A víznyelők a felszínen leszivárgó, időnként lefolyó víznek a hatására feltöltődnek, elzáródnak. A záró réteg anyaga általában agyag. Az elzáródás után már nincs közvetlen kapcsolat a töbrök alatt rendszeresen kialakuló barlangokkal. A töbör azonban önálló vízgyűjtőként továbbra is a hulló csapadéknak a vízgyűjtője marad. A szivárgó víz a felszínt oldja, és a napsugárzással együtt alakítja. A töbrök jelenkori alakját a pliocénban a csapadék és a hőmérsékleti anomáliák alakították, azok maradványai, a mai napig fejlődnek.
->siteRenderer->imageSrc(null, 'https://crm.mtsz.org/msite/24/RZG626BUTA7E.jpg', 270, 366, '', '', false, false, '', '', false, 1, false);?>)
