Az erdők mélyén látványos, az egykori vulkanizmusról tanúskodó sziklaképződményekkel találkozhatunk, a bércek tetejéről pedig pazar kilátásokban lehet részünk a szélrózsa minden irányában. A kevés települést felfűző mátrai kék ösvény bejárása közben betekintést nyerhetünk egy ősi, mára már kialudt vulkán „lelkivilágába” is.
Áprilisi lapszámunkkal lezárul a Geokéktúra sorozatunk, amelyben végigjártuk az OKT és a RPDDK útvonalán található, főbb földtani látványosságokat. Itt az ideje hát, hogy bemutassuk Veres Zsoltot is, a sorozat szerzőjét.
Vérbeli természetjáróként egész évben rójuk az ösvényeket, de mégis, így április elején vadul nekiállunk a tavaszi és nyári túrák tervezésének. Új lapszámunk ehhez kíván segítséget nyújtani.
Hosszú cserháti vándorlásunkat a Szendehelyhez tartozó Katalinpusztán fejeztük be, a Naszály északnyugati lábánál. Innen további utunk már a Börzsöny bércei között halad, ahol a cserhátihoz képest egészen más jellegű túraterep vár ránk.
A hosszú cserháti kéktúrás vándorlás során számtalan földtudományi (azaz földtani, felszínalaktani, vízföldtani/víztani és talajtani) értékkel találkozhatunk: ősi vulkánok belsejét feltáró egykori kőbányákkal, homokkőbe mélyülő szurdokokkal, vulkáni kúpokon ülő középkori várakkal – hogy csak párat említsünk a sok közül.
Az Országos Kéktúra 133 km-es, Boldogkőváralja és Putnok közötti szakasza változatos földtani felépítésű és domborzatú kistájakon halad keresztül. A Zempléni-hegység és a Bükk közötti kéktúraösvények számos geológiai érdekességet rejtenek, amelyek mellett nem érdemes szó nélkül elmennünk. Sorozatunk folytatásában ezek közül mutatunk be egy válogatást a Cserehát és az Aggteleki-karszt vidékeiről.
