Túraajánlat

Vulkántúra a Mátrában

Az erdők mélyén látványos, az egykori vulkanizmusról tanúskodó sziklaképződményekkel találkozhatunk, a bércek tetejéről pedig pazar kilátásokban lehet részünk a szélrózsa minden irányában. A kevés települést felfűző mátrai kék ösvény bejárása közben betekintést nyerhetünk egy ősi, mára már kialudt vulkán „lelkivilágába” is.

Szöveg és fotó:
Veres Zsolt
2019. november 15.

Az erdők mélyén látványos, az egykori vulkanizmusról tanúskodó sziklaképződményekkel találkozhatunk, a bércek tetejéről pedig pazar kilátásokban lehet részünk a szélrózsa minden irányában. A kevés települést felfűző mátrai kék ösvény bejárása közben betekintést nyerhetünk egy ősi, mára már kialudt vulkán „lelkivilágába” is.

Sirok és Mátraverebély között hazánk legmagasabb hegyeinek ölelésében tekereg az Országos Kéktúra (OKT) útvonala. A Tarnától a Zagyváig tartó, közel 50 km-es, több mint 2000 méter szintet tartogató szakasz az OKT egyik legnehezebbike, de a természeti értékek busásan kárpótolnak minket.

A Mátra (vagy régebbi nevén Mátraerdő, amelyet egykoron az egész Északi-középhegységre értettek) fő tömege a földtörténeti újidő miocén korában, egy közel 7 millió évig tartó, szakaszos vulkáni működés során jött létre. Ezen belül a vulkanizmus fő időszaka az ún. bádeni korszakra tehető (kb. 15-16 millió évvel ezelőtt), amely során hatalmas mennyiségű vulkáni anyag érkezett a felszínre - ez határozza meg a Mátra mai arculatát. A változatos és hosszú vulkáni működés során döntően andezites lávák ömlöttek a felszínre, a heves robbanások során pedig különféle szemcseméretű törmelékek (pl. tufák) rakódtak le. A fent nevezett vulkanizmust jelentős ércesedés is kísérte, amelynek termékeit évszázadokig bányászták a területen, például Gyöngyösoroszi és Mátraszentimre térségében. A vulkanizmus óta eltelt időben a tektonikai és az eróziós folyamatok hatására a kialudt vulkáni kúpok jelentősen átformálódtak, lepusztultak, s ezt a kék útvonalon tanulmányozhatjuk behatóbban.

Siroki vár

A siroki Várhegy látképe a középkori vár romjaival

Fotó: Veres Zsolt

Az Apáca és a Barát esete Sirokon

A Tarna folyócska völgyében megbújó Sirokot a Bükk irányából, Rozsnakpuszta felől érjük el. A Bükk és a Mátra között elhelyezkedő település középkori váráról nevezetes, amelyet a legtöbb magyar ismer, ha máshonnan nem, akkor egy hajdani osztálykirándulás emlékéből. A Várhegy környezetének földtudományi értékeiről viszont már jóval kevesebben hallottak. Itt jegyeznénk meg, hogy a földtudományi érték szó a földtani, felszínalaktani, vízföldtani és talajtani értékek gyűjtőneveként használatos, tehát több természetiérték-típust is magában foglal.

2kep Barat es az Apaca UJ

Barát- és Apáca-sziklák, a háttérben a siroki Várhegy

Fotó: Veres Zsolt

A siroki vár romjaitól északkeletre, az OKT útvonala mentén több égbe nyúló, bizarr sziklaképződmény ragadja meg az arra járók tekintetét. A két legnagyobb, a Barát és az Apáca fantázianévre hallgató földtudományi látványosságokhoz a környék népe több misztikus eredetmondát is kapcsolt, de mi a jóval izgalmasabb földtani kialakulásukra helyeznénk a hangsúlyt. Sirok térségében a felszínen nagy területen bukkannak elő olyan vulkáni törmelékes kőzetek, amelyek kialakulása heves robbanásos vulkáni működésekhez köthető. A miocén kor szarmata korszakának elején (kb. 13 millió évvel ezelőtt) lezajlott vulkáni működés során jelentős mennyiségű vulkáni törmelék fedte be az akkori tájat, helyenként több száz méteres vastagságban. Az ezekből kialakuló riolittufa finomabb szemcseméretű alapanyaga a légkörből hullott vissza a felszínre, míg a nagyobb, durvább szemcsékből állók a hajdani vulkáni felépítmények oldalán zúdultak le lavina módjára, innen az elnevezésük is: ártufa. A forró törmelék az egykori őstérszín legmélyebb pontjaiban, például a völgyekben állapodott meg, ahol a massza saját súlyából származó nyomása és magas hőmérséklete miatt gyakorlatilag összesült. A riolittufa-összlet bizonyos szintekben történő összesülésének az lett az eredménye, hogy a kőzettestben keményebb, a külső erők pusztításának jobban ellenálló egységek jöttek létre. Így formálódtak ki hosszú idő alatt a szél és a víz hatására ezek a sziklamonstrumok, mint például a Barát és az Apáca is. Érdekes adalék, hogy a legnyugatibb sziklatorony tetején az 1980-as évek végéig még látható volt egy „kalap”, amely egy földrengés hatására omolhatott le.

3kep Torokasztal

A misztikus Törökasztal a siroki Várhegy szomszédságában

Fotó: Veres Zsolt

A sötét színű mállási kéreggel borított, 5-6 m magas, védelem alatt álló szikláktól pár perces sétával érhető el egy lapos tetejűre faragott képződmény, amely a Törökasztal névre hallgat. A kis mélyedésekkel és csatornácskákkal tűzdelt „asztal” régmúlt idők pogány áldozati oltára lehetett, ahol arra hivatott személyek állati belsőségekből jósoltak, de a Törökasztalnak a középkorban őrhelyi szerepe is lehetett. A Bükk kéklő hegyei felé szép kilátást adó sziklacsoporttól érdemes átsétálni a vár romjaihoz is, ahol az utóbbi időkben komoly felújítási munkálatok kezdődtek. Sirokon, a település nyugati széléről rövid (összesen 1 km-es) kitérőt tehetünk a kék kereszt jelzésen a védett Nyírjes-tóhoz, amely hazánk egyik legkisebb és legmisztikusabb tőzegmohalápja. Sirokon érdemes feltölteni a készleteinket és persze bélyegezni is, hisz hamarosan a kék ösvény a Mátra keleti részének bércei felé veszi az irányt, ahol a Kékesig 22 km és közel 1000 méteres szintemelkedés vár ránk.

A Keleti-Mátra gerincén a Markazi-kapuig

Sirokot elhagyva keresztezzük a Parádi-Tarna völgyét, majd a szebb időket is megért, ma már vonatokat nem látó Kisterenye–Kál-Kápolna-vasútvonalat. A Tarnaszentmária felé vezető műútról a kék jelzés hamarosan élesen jobbra, az erdőbe tér le, ahol megkezdjük a „hullámvasutazásunkat” a Mátra keleti gerincén. Fárasztó utunk során az ösvény folyamatosan emelkedik, s egy csúcs megmászása után mindig jön a következő magasabb, egészen addig, amíg a Kékest el nem érjük.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kilátás a Gazos-kőről északkelet felé

Fotó: Veres Zsolt

Az első szép kilátást adó Gazos-kőig (507 m) az országúti letérésünktől 5 km-t kell megtennünk. A mátrai miocén kori vulkanizmus idején kitörési központként működő Gazon-kőn, a meredek északias leszakadásokban szépen tanulmányozhatjuk a Mátra keleti gerincének oly jellegzetes kőzetét, a fekete színű, pados-lemezes szerkezetű andezitet, amellyel még sokat fogunk találkozni. Az itt fellelhető andezites kőzetek a vulkanizmus vége felé (kb. 12-13 millió évvel ezelőtt, a szarmata korszakban) keletkeztek, amelyek forró lávája délnyugat–északkeleti irányú hasadékvulkánokból ömlött a felszínre, s fedte be a már korábban kialakult, különféle típusú vulkanikus kőzeteket. A hasadékvulkánok létrejötte a Mátra délies irányú kibillenéséhez köthető, amely ma is jól látszik, ha szétnézünk a Gazos-kő észak felé szép kilátást adó csúcsáról. Itt és az utunkba eső többi bércről is szembetűnő, hogy a hegység északi oldala meredekebb, nagyobb esésű, mint a déli. Akármilyen hihetetlen, a Mátra vulkánjai folytatódnak az Alföld északi része alatt (pl. Jászság) is, de azokat csak fúrásokból ismerjük, hisz fiatalabb üledékek temették be őket.

A Gazos-kő után egyre magasabb csúcsok következnek pl. Szederjes-tető, Oroszlánvár, Nagy-Szár-hegy, Mraznica-tető, amelyekről északias és délies irányokban is szép kilátásokban lehet részünk. Észak felé többször is egy hatalmas bánya sebhelye tűnik fel a horizonton: a Csákány-kő andezitbányájában dolgoztak egykoron a recski kényszermunkatábor lakói – sanyarú életükről a bánya alatt lévő Recski Nemzeti Emlékparkban tudhatunk meg többet.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Csákány-kő

Fotó: Veres Zsolt

Az egykoron aktív „Nagy-Szárhegyi-vulkán” felépítményének erősen lepusztult kráterpereméről két földtudományi csemege, a Tarjánka-szurdok és az Ilona-völgyi-vízesés is elérhető, de azt javasoljuk, hogy energiánkkal spórolva koncentráljunk inkább az OKT útvonalára, hisz még kemény emelkedők várnak ránk a Kékesig (ne felejtsünk el bélyegezni a Hármashatár erdészháznál). Itt jegyeznénk meg, hogy a kéktúra útvonala mentén egy másik jelvényszerző túramozgalom („Várak a Mátrában”) állomásai is elérhetők (pl. Sirok, Szederjes-tető, Oroszlánvár), amelyhez külön igazolófüzetet kell beszerezni.

Fagy formálta Kékes-vulkán

A 672 m magasan található átjáró, a Markazi-kapu térségében érjük el a Mátra egyik legvadregényesebb részét, amely a Sas-kőn át egészen a Kékesig húzódik. A mátrai miocén vulkanizmus idején a területen egy nagyobb méretű kitörési központ működött, amelyet a szakemberek Kékes-vulkánnak neveztek el. Ezen egykori vulkáni felépítmény eróziósan, a külső erők által lepusztított kráterperemén folytatjuk utunkat a Sas-kő irányába.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Nagy-Szárhegyi-vulkán

Fotó: Veres Zsolt

A kék ösvényen emelkedve a terep egyre vadabb lesz: sziklafalak, kőbástyák, törmelékes lejtők váltogatják egymást, amelyeken néha muflonok tűnnek fel. Vajon melyik felszínformáló erő lehetett felelős a zord tájkép kiformálásában? A válasz: a jég által okozott fagyaprózódás. A földtörténeti jégkorszak (pleisztocén) hideg szakaszaiban a Mátra magasabb, 500 m feletti régióiban komoly felszínalakító tényező volt a fagyaprózódás, ami jelentős domborzatformálással járt. Ekkor a területen nagyjából olyan éghajlat uralkodhatott, mint ma a messzi északon, a sarkkörök közelében.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Sas-kő turistaemlékmű

Fotó: Veres Zsolt

A Gazos-kőről már jól ismert pados-lemezes szerkezetű, törésekkel átjárt andezitekbe beszivárgó csapadékvizek megfagyva 8-9%-os térfogat-növekedést idéztek elő, amely jelenség sokszori ismétlődésének az lett az eredménye, hogy a kőzetek megadták magukat, és kisebb-nagyobb darabokra estek szét. A fagyaprózódásos folyamatok hatásfokát nagyban segítette a földtani felépítés (kőzettípushatárok), a kőzetszerkezet, valamint a korábban már említett délies kibillenés, hisz az észak felé néző andezitpadok „fejei” kiváló támadási felületei voltak a fagynak. Ezt a domborzatformálási módot találóan krioplanációnak („fagy általi elegyengetésnek”) nevezték el és kiválóan tanulmányozható a Sas-kő és Kékes közötti OKT-szakaszon.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Kilátás a Sas-kőről a Vajdavár-hegység vidéke felé

Fotó: Veres Zsolt

A fagyaprózódás hatásának szép példája a turistaemlékművel koronázott, csodálatos kilátást adó Sas-kő (898 m) és az Erzsébet-szikla között, a gerinc mindkét oldalán húzódó, több száz méter hosszú és helyenként 20-25 m magas krioplanációs fal, amely itt-ott kőbástyákra tagolódik. A hosszú, tagolt krioplanációs fal alatti hegyoldalakon pedig annak aprózódási termékeiből álló törmeléklejtők alakultak ki. Szép krioplanációs formákkal találkozhatunk még a Kis-Sas-kő és a Disznó-kő, valamint a Kékes felé vezető kéktúraútvonal térségében is.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Gázos-kő, kilátás északra

Fotó: Veres Zsolt

A Sirokon kezdődő, emberpróbáló vándorlásunk hazánk legmagasabb hegycsúcsán, a Kékesen (1014 m) ér véget, ahol frissülhetünk egyet, és lebélyegezhetjük füzetünket. Innen az OKT útvonala a Mátraháza, a Vörösmarty turistaház és a Nyírjesi erdészház bélyegzőhelyének érintésével Galyatető irányában folytatódik, ahol további földtani kalandok várnak ránk.

Geológiai séta Ágasvár körül

Galyatető térségében egy újabb miocén kori vulkáni felépítmény maradványain, a Galya-vulkán kráterperemén folytatjuk vándorlásunkat. A galyatetői pihenő és bélyegzés után érdemes felmászni a Péter hegyese csúcsán (960 m) álló, nemrégiben felújított kilátóba, ahonnan csodás körpanorámában lehet részünk. Tiszta időben, ideális légköri viszonyok mellett még a Magas-Tátra csúcsai is kirajzolódhatnak. Az OKT útvonala a Piszkés-tető obszervatóriumának érintésével Mátraszentlászló és Mátraszentistván (bélyegzőhely) felé veszi az irányt. Az egykori kis üveghutákból lett üdülőtelepülések elhagyása után az Ágasvár térségébe érkezünk meg, ahol több földtani látnivaló készteti megállásra a kéktúrázót.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szamár-kő

Fotó: Veres Zsolt

Az Országos Kéktúra útvonaláról pár perces kitérővel (a kék háromszög jelzés mentén) két sziklaképződmény is elérhető: a Newton-szikla és a Szamár-kő. A rejtélyes, andezitből álló Newton-sziklán a következő kőbe rótt felirat olvasható: „Newton hitétől mentsen meg az Isten”. Nem tudni, hogy ki és mikor véste bele, de annyi bizonyos, hogy a sziklától csodálatos panorámában lehet részünk észak és kelet felé egyaránt. Nem messze innen egy látványos sziklaalakzat áll őrt, amely a Szamár-kő névre hallgat. Kialakulása a szelektív denudációnak (magyarul „válogató lepusztulás”) köszönhető: a szikla alsó harmada robbanásos eredetű vulkáni törmelékekből (különféle szemcseméretű tufákból), míg a felsőbb része andezitből áll, amely lávából szilárdult meg.

12kep Agasvar turistahaz

Ágasvár turistaház

Fotó: Veres Zsolt

Az idő vasfoga a Szamár-kő alsóbb részének puhább kőzeteit jobban kikezdte, mint a fentebb elhelyezkedőket, így alakult ki a gombaszerű, bizarr alakzat. Érdemes a kék háromszög jelzésen folytatni utunkat, ahol rövid kaptatóval a környék ikonikus hegyormára, az Ágasvárra (789 m) érkezünk. A bronzkori és középkori erősségekkel koronázott, korlátozott kilátást adó csúcson egy merész, törésekkel szabdalt sziklafal tetején találjuk magunkat, amelynek kialakulásában szintén döntő szerepe volt a fagyaprózódásnak. Innen meredek ereszkedéssel érkezünk meg az Ágasvár turistaházhoz (bélyegzőhely), ahol ehetünk egyet, illetve akár meg is szállhatunk. Ha itt töltjük az éjszakát, érdemes a turistaház melletti Foton-rétről kicsit kémlelni az eget, hisz tiszta időben hazánk egyik legtisztább csillagos égboltjában gyönyörködhetünk.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

A mohos kövekkel tarkított, hangulatos Csörgő-szurdok

Fotó: Veres Zsolt

A turistaháztól rövid kitérővel érhető el déli irányban a Csörgő-szurdok. A Csörgő-patak szakaszos bevágódása által létrehozott rövidke, vadregényes szurdok kőzetanyaga az ún. andezitagglomerátum, amely különféle szemcseméretű vulkáni törmelékekből alakult ki (akár autónyi méretű blokkokat is találunk benne). A kiváló vizet adó Vándor-forrástól pár perces sétával érhető el a vasráccsal lezárt, legendákat mesélő és kincseket rejtő Csörgő-lyuk bejárata. A 430 m hosszú járatrendszer hazánk leghosszabb nemkarsztos barlangja, amely a területet alkotó kőzetblokkok szakaszos megcsúszásával alakult ki. Szakemberek vízfestéssel kimutatták, hogy a forrás vize összeköttetésben van a Csörgő-lyukkal, hisz onnan érkezik.

15kep torok labnyom

A „Török lábnyom" az Ágasvár” szomszédságában

Fotó: Veres Zsolt

Az Ágasvár turistaháztól a kék ösvény Mátraverebély felé veszi az irányt. Az Ágasvár csúcsától nyugatra, a piros jelzés mellett kereshető fel a „Török lábnyom”, amely a legenda szerint az itt strázsáló török katonától származik. Az OKT a Nyugati-Mátrát Mátraverebély településnél (bélyegzőhely), a Zagyva folyócska völgyében hagyja el. Innentől már a Cserhát lankái következnek, de ez már egy másik írásunk témája.

Mátra GEO 260e MASZK_Bába Imre másolat
Fotó: Térkép: Bába Imre

A cikk a Turista Magazin 2018. december – 2019. januári számában jelent meg. Korábbi számainkat ide kattintva tudod megrendelni, előfizetni pedig itt tudsz ránk.

Cikkajánló