Hazánk egyetlen szurdoka, amit folyó vájt ki

Be kell vallanom, hogy geográfusként kissé megzavarodtam ebben a szurdokban: sem geomorfológiai, sem vízrajzi vonatkozásban nem hallottam ugyanis még soha olyan megkülönböztetésről, hogy milyen jellegű vízfolyás tör át egy adott geológiai alakzatot. Azaz, hogy egy szurdokot csak patak hozhat-e létre, vagy azt is szurdoknak hívjuk, ha egy folyó „szeli ketté a hegyet”. Azért sem vagyok biztos ebben, mert a köznyelv azért ismer olyat, hogy „áttörés” (pl. a híres Hernád-áttörés), ahol valóban inkább egy folyó méretű vízfolyással van dolgunk, és nem egy patakkal.

Mindebből kifolyólag először felelevenítettem a földrajzórán tanultakat. „A folyó olyan felszíni vízfolyás, amelynek hossza jellemzően 100–1000 km közé, vízgyűjtő területe pedig 1000 és 150 ezer km2 közé esik” – áll az egyik, az interneten is fellelhető földrajzi fogalomtárban. A szurdok pedig mély és keskeny, meredek, akár függőleges falú, bevágódó szakaszjellegű völgy. Az „áttörés” kifejezést viszont egyik fogalomtárban sem találtam meg.

olyat, mint például az említett Hernád-áttörés, nem találunk máshol. Ráadásul a fenti fogalomtár szerint a völgy, tehát a szurdok is, „egyik végén nyitott, hosszú térszíni mélyedés, amelyet két, egymással szembeforduló és egymással nagyjából párhuzamosan futó lejtő határol”. Mármost egy ilyen áttörés típusú völgy, mint amiben éppen járunk, igazából mindkét végén nyitott, a vízfolyás esése messze nem akkora, mint egy szurdok esetében. Éppen ez teszi egyedivé, „áttörés jellegűvé”. Na, ezért kavarodtam meg, s a megoldást ma sem tudom. De azt igen, hogy hazai viszonylatban egy igazán egyedülálló helyet fedeztem fel magamnak.

Egy valóban egyedi túrahelyszín

A Wechsel-hegységben eredő és Burgenlandot keresztező, Körmend mellett a Rábába torkolló Pinka inkább a folyó definíciójához áll közelebb a maga 88 km-es hosszával és 1369 km2 vízgyűjtő területével. De a Pinka látványos szurdoka a Vas-hegy oldalában, közvetlenül a magyar-osztrák határnál nem csak ezért különleges helyszín: az ún. Vas-hegy-csoportban, az egykori műszaki zár mögött, jelentős természeti értékek őrződtek meg.

A Pinka-menti síkságból hirtelen kiemelkedő magaslatnak az osztrák oldalon található legmagasabb csúcsa 415 méteres, ezért igazából dombságban járunk, de a Pinkát kísérő meredek, mohás sziklafalak bizony középhegységi hangulatot árasztanak. A magaslatot felépítő kőzetek is egyediek, legalábbis az Alpokalján túl máshol az országban zöldpalát és csillámpalát keveset találunk.

Ahogy a Vas-hegy természeti értékeit bemutató honlapon olvashatjuk, az egykori szigorú határvédelem miatt a Pinkát kísérő meredek hegyoldalakon meglehetősen természetes állapotú erdők maradtak fent, s ezt bizony egyértelműen érezni is lehet. „A déli oldalon viszont molyhos tölggyel elegyes, száraz, cserestölgyes foltok maradtak meg. A hegyen 21 védett növényfaj található, közülük országos jelentőségű a csipkeharaszt előfordulása, valamint figyelemre méltók: a fekete fodorka, a farkasölő sisakvirág, a tündérfürt, a csillagőszirózsa, a bánsági sás nagy példányszámú populációi”. A Pinka halfaunája is gazdag, 36 halfaj jelenléte bizonyítható, gyors sodrású vízében számos ritkaság él.

Aki pedig a Pinka-szurdok bejárását követően a meglepően meredek hegyoldalban kikapaszkodik a tetőre, elhalad az ún. Világosi erdő 72 sírhalomból álló – valószínűleg kora vaskori – sírmezője mellet, a szőlődombon pedig felkeresheti a kedves kápolnát és egy Vasfüggöny Múzeumot is.

Felsőcsatár határából egy mintegy 6 km-es körtúrával járható be a „hegy” magyarországi része.