MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2018.08.07. 09:04,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Tóth Judit

5 program a Dunakanyarban, amit a kisgyerekek is szeretni fognak

Kisgyerekes szülőként néha komoly fejtörést okoz a nyári szünidő megtervezése, mert szeretnénk olyan programokat találni, melyek az egész család számára érdekesek. Most nem volt nehéz dolgunk, mert a Dunakanyarban tengernyi lehetőség kínálkozik.

Amikor 3,5 éves gyermekednek a nyaralás minden egyes reggelén az a legelső kérdése ébredés után, hogy „Mit fogunk ma csinálni?”, esetleg „Hova megyünk ma?”, akkor valahogy érzi az ember, hogy a terasz - homokozó - Duna-part háromszögnél kicsit nagyobbra kell növelni a bejárt terület nagyságát.

 

Fotó: Tóth Judit

 Tele van a világ felfedeznivalóval

 

Az idei nyári bázisunk Zebegény volt, ahová már évek óta rendszeresen visszajárunk. Mi felnőttek napokat el tudnánk tölteni egy könyvvel a kezünkben a Duna-parton, kisfiunk azonban most lépett abba a korba, amikor a kavicsdobálás már nem köti le egész nap. Turbó felfedező üzemmódba kapcsolt, állandóan menne, hogy új helyeket és új élményeket fedezzen fel. Az alábbi programok nekünk már beváltak, olyannyira, hogy van, amit egy héten belül meg is kellett ismételnünk.

 

1. Vonatozás és gyalogtúra
Szob-Márianosztra-Nagyirtáspuszta- Márianosztra

 

A szobi kisvonatra pénteken reggel nem sokan vártunk, még jó, mert a szokásosnál is kisebb vonat érkezett. A mozdony műszaki hibája miatt ugyanis kényszerből forgalomba kellett állítani egy második világháború utáni évekből származó Skoda motorral felszerelt kis mozdonyt. Márianosztrán aztán egy újabb szerelvény várt bennünket, amivel Nagyirtáspusztáig zakatoltunk. Ezt a gyönyörű, 7 km hosszú szakaszt 2016-ban adták át, és így most már Szobtól Nagybörzsönyig át lehet zakatolni a Börzsönyön, igaz ehhez kétszer át kell szállni.

 

Fotó: Tóth Judit

 Begördül Márianosztrára az öreg Skoda-mozdony

 

A szép, tájba illő nagyirtáspusztai állomáson is ott állt már a következő szerelvény, de mi most nem mentünk tovább, hanem gyalogosan visszaindultunk Márianosztrára, a piros kereszt jelzésen. Az út megtételéhez, mely egy ideig a Bezina-patak mellett haladt, a kiírás szerint 1 óra 10 percre lett volna szükségünk, esetünkben ez 2 óra lett. Tekintettel arra, hogy kisfiam túra közben kis túlzással öt lépésenként megáll, vagy azért, mert talált valami érdekeset, vagy mert el kell köszönnie egy ganajtúrbogártól, vagy mert egyszerűen nincs kedve tovább menni. Mivel azonban a Márianosztráról Szob felé induló kora délutáni kisvonatot mindenképpen el kellett érnünk, muszáj volt időre visszaérnünk, ezért rövidebb szakaszokat Dani valamelyikünk nyakában utazva tett meg, hogy gyorsítsunk a tempón.

 

Fotó: Tóth Judit

 Kisgyerekkel túrázni nyakizomerősítésnek sem utolsó

 

A túra zömmel erdőben haladt, útközben érintettünk egy szép kis kőhidat is, majd faluszéli gyümölcsösök között értünk vissza Márianosztrára. Itt aztán miattam lassultunk be egy kicsit, mert percekig csodáltam a gyönyörű idős körtefákat és szelídgesztenyéket. Még volt egy kis időnk a vonat indulásáig, így betértünk a kegytemplomba is, ahol mi tagadás, jól esett egy kis hűsölés a kinti forróság után. Az állomáson aztán kiderült, nem kellett volna úgy sietnünk, mert az öreg mozdony ebéd utánra megszavazott magának egy kis kényszerpihenőt, de a visszaút nagy része lejtmenet volt, így Szobig sikerült a késésből lefaragni valamennyit.

 

Fotó: Tóth Judit

 Márianosztrai látkép, előtérben a Magyarok Nagyasszonya Bazilika, háttérben a Kopasz-hegy

 

A Börzsönyi kisvasutak menetrendjéről és díjszabásáról itt lehet tájékozódni.

 

 

2. Zebegény-Nagymaros - hajóval és vonattal

 

Nem tudom, minden ovis kisfiúnál így van-e ez, de kisfiam teljesen meg van őrülve a tömegközlekedési eszközökért, legyen az egy Caf villamos, egy csuklós Ikarus, vagy egy BKV hajó. Hétvégenként rendszeres programpont nálunk, hogy túrákat teszünk Budapesten, melyeknél elsődleges cél, hogy minél több járműtípussal utazhassunk. Van aztán olyan is, amikor hiánypótló utazásokat teszünk családilag, mondjuk pénteken délután a rekkenő hőségben felülünk a Haller utca végén a hannoveri villamosra, amit én annyira nem élvezek, de mit van mit tenni, ha ezen a típusú villamoson még nem utazott Dani.

 

Fotó: Tóth Judit

 Mi itt már csak a nagymarosi partról néztük a távolodó sétahajót

 

Tekintettel a közlekedési eszközök iránti felfokozott érdeklődésére nagy örömmel fogadtuk, hogy már Zebegényben is megáll az Esztergom és Budapest között közlekedő sétahajó. Kapva kaptunk hát az alkalmon, és meg sem álltunk a szomszédos Nagymarosig. A két település között hajón töltött idő épp elég ahhoz, hogy meglegyen a hajózás élménye, de még ne legyen unalmas Dani számára. A vízről eddig még én sem láttam Zebegényt, és meg kellett állapítanom, hogy a falu innen is nagyon gyönyörű.

Hogy a délután második fele se teljen el tömegközlekedés nélkül, egy kis nagymarosi ejtőzés után vonattal indultunk vissza Zebegénybe. Mondanom sem kell, Dani számára a vonatozás is nagy élmény volt, még úgy is, hogy jelentős késéssel indultunk, és a nyolcperces utat a vonat műszaki problémái miatt közel fél óra alatt sikerült csak megtenni.

 

Fotó: Tóth Judit

 Zebegény a vízről, itt épp a Dőry Villát látjuk

 

A dunai sétahajók menetrendjéről és díjszabásáról itt lehet tájékozódni.

 

3. Gyalogtúrák 3,5 évesre optimalizálva


A Dunakanyarban egyből adná magát programlehetőségként, hogy naphosszat túrázzunk, ami számunkra remek lenne, csak hát kisfiam, a maga 3,5 évével azért még erre nincs felkészülve. Míg kisebb volt, általában hordózóban vittük magunkkal túrázni, de most már kinőtt ebből a korból, így a távok nagy részét gyalog, illetve valamelyikünk nyakában ülve teszi meg.

 

Jól bevált túráink közé tartozik a Zebegény-Julinaus kilátó-túra, de a faluban és annak közvetlen környezetében is szoktunk kisebb túrákat tenni, miközben útba ejtjük például a hétlyukú hidat, a Napraforgó-házakat vagy a nemrég felújított zebegényi kilátót. (Zebegény látnivalóit korábban ebben a cikkben mutattuk be.)

 

Fotó: Tóth Judit

Kedvenc kilátóhelyünk Zebegény felett, szemben Pilismarót


Az idei nyár nagy teljesítménye volt, hogy kisfiam Visegrádról feljött velünk a Fellegvárig, ami nemcsak a távolság, de a meredek emelkedők miatt is nagy dolog volt részéről. Bár a visszaúton már látszott, hogy nagyon fáradt, a tudat, hogy még egy kompozás is vár rá Nagymarosig, ébren tartotta.

 

Fotó: Tóth Judit

 Zebegényből útban a Julianus-kilátó felé pihenésképpen ilyen kilátásban lehet gyönyörködni

 

4. Királyrét, az all inclusive gyerekprogram


Királyrét azért is jó, mert már pusztán az odaút is felér egy külön programmal, ugyanis a Kismarosról induló Királyréti Erdei Vasutat minden gyerek imádja. Királyréten aztán szintén számos lehetőség van, lehet hajtányozni, túrázni a Királyréti tanösvényen, amihez érdemes egy tanösvénykísérő füzetet is beszerezni a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság látogatóközpontjában, a Hiúz Házban.

 

Fotó: Tóth Judit

A Királyréti tanösvény mentén, az erdő ölelésében található a Bajdázói-tó, ahol alighanem hazánk legmagasabban éldegélő mocsáriteknős-populációja él


A Hiúz Ház Börzsöny élővilágát bemutató kiállítására is érdemes időt szánni. Ez az a fajta kiállítás, mely minden érzékszervet megmozgat, és valóban szórakoztatva tanít gyereket, felnőttet egyaránt. A Hiúz Házban az év során számos családi programot is kínálnak, szeptember második felében például szarvasbőgésre hívják a látogatókat, és a Dunavirág Vízibusz is teljes gőzzel üzemel. Ez utóbbi jármű egy mobil vízvizsgáló állomás, amely általában kisebb vízfolyások és állóvizek mellett parkol. A vízibusz programjaihoz csatlakozók maguk is hidrobiológussá válhatnak egy rövid időre, miközben a mikroszkóp fölé hajolva kis vízi gerincteleneket határoznak.

 

5. Hűsölés a kisoroszi szigetcsúcson


Az idei nyár nagy felfedezése volt számomra a kisoroszi szigetcsúcs. Bár sokat hallottam már róla, korábban soha nem jártam még itt, most azonban menthetetlenül beleszerettem. A Szentendrei-sziget északi csúcsa Kisoroszi határában népszerű nyári hűsölő hely, ahonnan belátni az egész Dunakanyart. A Szentendrei-Duna-ág fölött a Visegrádi-hegység szigorú hegyei magasodnak, a Nagy-Duna-ágon túl Nagymaros, és a Börzsöny hegyei uralják a látóhatárt.

 

Fotó: Tóth Judit

 A Szentendrei-Duna-ág a szokásosnál is kisebb, az az érzése az embernek, hogy simán átsétálhatnánk a visegrádi partra. Ez persze nincs így, de már nem kell sok hozzá.

 

A Duna mostani rendkívül alacsony vízállásával egészen különös látvány nyújt. Itt a szigetcsúcsnál a finomszemű kavicsból gyönyörű kis lagúnák, épp hogy csak kikandikáló kis szigetek alakulnak ki, és olyan érzése van az embernek, mintha lassan már át is sétálhatna a túlpartra. A hatalmas sétahajók és az uszályok kapitányai számára azonban inkább nagy kihívást jelent mindez, különösen itt, a sziget mellett, a napról napra egyre keskenyebbé váló Öreg-Duna-ágban. Az alacsony vízállás egyébként a dunai séta-és szárnyashajók menetrendjét is érintheti. A tervezett hajóút előtt érdemes tájékozódni!

 

Fotó: Tóth Judit

 A kánikulai hétvégéken megtelik a szigetspicc, ami tényleg az ország egyik leggyönyörűbb kempingező helye

 

Szerencsére a szigetcsúcsig nem lehet autóval behajtani. A terület védett, és NATURA 2000-es terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. A partot az ártéri erdőn keresztül, hatalmas füzek és nyarak között, rövid sétával lehet megközelíteni. Van kijelölt fizetős parkoló, mellette büfé és kánikulai hétvégéken rengeteg ember, de a tömeg valahogy eloszlik, és még a magamfajta, antiszociális jegyeket mutató ember számára sem zavaró, annál is inkább, mert a hely annyira gyönyörű, hogy ez minden mást felülír. Sokan kempingeznek is itt, van, aki csak egy napra menekül ide a forróság elől, más kis táblával jelzi, hogy egész nyáron igényt tart a sátorhelyre. Mivel az Alföldön nőttem fel, számomra a dunai vízitúrák és kempingezések teljesen kimaradtak, de itt most a parton sorakozó kenukat, a fák között lógó színes függőágyakat, a fövenyen felállított sátrakat elnézve nagy kedvet kaptam hozzá.

 

Beírtam a naptáramba a szeptember elsejét is, amikor a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságnak lesz itt egy vezetett túrája. Itt, a kisoroszi homokbuckákon olyan növényritkaságok élnek, mint a csikófark, a homoki kikerics, vagy a báránypirosító. Ha a vízállás még akkor is ilyen alacsony lesz, a Duna-part kagylóit és csigáit is megismertetik a látogatókkal. A tavalyi nyár végén nagy számban találtak védett imádkozó sáskákat, de előkerült a ritka sisakos sáska is.

 

Fotó: Francz Ilona A kavicsdobálás kötelező programpont a Duna-parton

 

A Szentendrei-sziget számomra még felfedezésre váró terület, és Kisoroszit is szeretném jobban megismerni. A kis falu szép, régi házaival nagyon hangulatos, és lévén zsákfalu, megúszta, hogy a Budapest közeli falvakra oly jellemző harsány reklámtáblákkal és tolakodó hirdetőtáblákkal elárasszák. Az biztos, hogy ide a szigetcsúcsra visszajövünk majd, alig várom már, hogy lássam, milyen itt, amikor nincs tömeg, amikor színesek a fák, vagy amikor hófehér mozdulatlanságba dermed a táj.

 

 

Kapcsolódó cikkek:

A festők és a túrázók paradicsoma-Zebegény

Úti cél: Zebegény festői temploma

Zebegényi éjszaka

Messzelátó-Julianus-kilátó

Egynapos kaland-biciklivel a Dunakanyarban






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. december
Nagy Ferenc:
Tükröződés
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...