Keresés eredménye

Cikkünkből kiderül, honnan lehet tudni, hogy királynőről van szó, és minden más is, amit a délvidéki poszméhekről tudni kell.

A nádason átvezető pallósor tartószerkezete eltört, ezért kellett átmenetileg lezárni a tanösvényt.

Erdő és erdő között nagy különbségek lehetnek, és nemcsak egy természetszerető ember, de az ott élő állatok szemszögéből nézve is. A vadmacska különösen érzékeny az élőhelyi viszonyokra, akárhol nem érzi jól magát. De vajon egy egykorú, homogén erdőből viszonylag rövid idő alatt lehetséges „vadmacskabarát” élőhelyet varázsolni?

Az aszály nemcsak az Alföldet, de a hegységeinket sem kímélte. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Vértes vízfolyásairól készített egy szomorú összeállítást.

A Vadmacska Fajmegőrzési Program keretében tavaly nyáron, néhány hetes korában került a Budakeszi Vadasparkhoz a vadmacska, aki idén nyáron lett kész a vadonra.

A fűrészlábú szöcskék meglelésében sokat segít az UV-lámpa, de vajon a kutatók miért is keresik az éjszaka leple alatt ezeket a rejtőzködő rovarokat?

Itt a tavaszi kerti munkák időszaka, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a zöldhulladékot nem lehet csak úgy kidobni az erdő szélére.

Gyakran használt erdős területeken és a városi utcákon is konfliktus nélkül, észrevétlenül mozgott a farkas. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) most nyilvánosságra hozta a részletes útvonalat.

A múlt héten írtunk a pilis-tetői bivakházról, amelyet ismeretlenek engedély nélkül építettek védett területen, de a túrázók gyorsan birtokba vették. Most a terület természetvédelmi kezelője, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság magyarázta el, mi a baj a házzal.

Ha nem lenne ilyen tömzsi a farka, akár jól megtermett házi macskának is nézhetnénk a holtfán sétálgató vadmacskát. A faj két kifejlett példánya rendszeresen bóklászik a Börzsönyben.

A hazai bagolyfajok legkisebbjével, egy törpekuvikkal, és legnagyobbjával, egy uhuval is találkoztak a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei az elmúlt hetekben. Két madár, két történet.

Zajlik az élet a Duna–Ipoly Nemzeti Parkban. A terepszezon közepén járunk, amikor a legtöbb fokozottan védett madárfaj költésének ellenőrzését, valamint fiókáik gyűrűzését végzik, ilyenkor pedig csodás fotók is készülnek.

Hazánk állatvilágának e páratlanul impozáns képviselője nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy a legnépesebb rovarrend tagja, hanem azzal is, hogy az 1997-ben alapított Duna-Ipoly Nemzeti Park szimbóluma. Nem véletlenül élvez ugyanakkor természetvédelmi oltalmat. Ha megpillantjuk kifejlett példányait, ragadjuk meg fényképezőgépünket, és ne habozzunk exponálni.

Gazdag élővilágú mocsarak és lenyűgöző rétek váltogatják egymást Drégelypalánk és Dejtár közötti határ menti vidéken, aminek egyedi hangulatát időről időre a szeszélyes Ipoly táplálja. Gyalog vagy bringával mi is részesei lehetünk ennek kevesek által ismert eldugott idillnek, aminek felfedezéséhez feltétlen érdemes távcsövet vinni magunkkal.

Harsogó zöldek, színes virágok, még színesebb lepkék, meglepő sziklák, gyönyörű faóriások, és persze szélben hullámzó árvalányhajak. Ez mind-mind itt található a kicsiny Fóti Somlyó-hegyen, ami ráadásul nem is igazi hegy, hanem domb. Ez persze mit sem von le nagyszerűségéből.

A fokozottan védett hüllő tetemét karomnyomok borítják, ezért gyanús, hogy nem természetes ellenségei végeztek vele.

Pilisszentiván bennszülött növényritkasága a pilisi len, ami a világon egyedül ezen a területen található meg. A Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság jelenleg is számos beavatkozást végez a faj fennmaradása érdekében.