MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2019.04.07. 09:00,   Szöveg: Szigeti-Böröcz Ferenc,   Fotó: Gulyás Attila, Nógrádi Attila

Adrenalinfröccs a Békás-szorosnál

A Gyilkos-tó feletti, a turisták által gyakran fotózott Kis-Cohárd merész sziklafalát most már az aktívabb és elhivatottabb természetjárók is megmászhatják a Wild Ferenc-emlékút páratlan via ferratáján. Az egekből pedig hova máshova, mint a Kis-Békás-szoros bugyraiba vezet utunk, ahol kipróbálhatjuk a kanyoningozást. Érdemes fentről és belülről is megtapasztalni a Békás-szoros környékének páratlan természeti kincseit. 

Ki nem ismerné a Kis-Cohárd 1345 m magas, kissé vöröses színben pompázó szikláját? Ha élőben, a Gyilkos-tó háttereként még nem is látta valaki, fényképen, vagy a tévében minden bizonnyal, de akár emlékezhet is rá a középiskolai földrajzóráról. Sőt, szerencsésebb gyerekek pedig ismerhetik Eszternek, Gyergyószék legszebb leányzójának szomorú történetét a Gyilkos-tó mondájából.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

A tágabb környék szintén ismert, legalábbis a Hagymás-hegység-Békás-szoros Nemzeti Parknak az innenső fele. A puha, üledékes kőzetbe bevágódott Békás-patak szurdoka Erdély, de talán az egész Kárpátok egyik leglátványosabb természeti látványossága, körbevéve az erózió hatására kialakult, erősen karsztosodott bércek és különálló tornyok sorozatával (pl. Kis-Cohárd, 1345 m; Oltár-kő, 1148 m). Nos, ezt a páratlan sziklavilágot tudjuk testközelből megtapasztalni, ha nekiveselkedünk a Kis-Cohárd 1345 m magas csúcsára felvezető, 2016-ban kiépített, közel 200 méter hosszúságú vasalt útjának (Wild Ferenc-emlékút). Érdemes!

 

Egy igazi klasszis via ferrata!

 

Én személy szerint úgy vagyok a via ferratával, hogy önmagában nem érdekel, nem ez vezérel túraszervezéskor, sokkal jobban csalogat egy még nem ismert hegység bejárása, vagy kárpáti vadonok és kultúrák megismerése. Önmagában a mászás kedvéért nagy ritkán akkor indulok neki egy hegységnek, ha egy látványos csúcsra vezető, hosszú és nehéz ferratát lehet beiktatni a programba. Ilyen például a Dachstein látványos falán felvezető legendás és bitang kemény Der Johann klettersteig. Az bizonyos, hogy a környék hatalmas sziklafalai ideális feltételeket teremtenek vasalt utak kialakításához, azt viszont nem gondoltam volna, hogy a fenti vasalt úton tapasztalt tájélményhez hasonló vár rám a Kis-Cohárdon!

 

Fotó: Gulyás Attila

 

A kiindulópont a Gyilkos-tónál található Hotel Turist, ahol egyrészt parkolhatunk, másrészt tábla mutatja a kalandfőváros jelenlegi zászlóshajóját. A hoteltől 15 perc kapaszkodóval, a jól követhető kék háromszög jelzésen érjük el a beszálláshoz vezető elágazást, amelyet külön tábla mutat (a jelzés a hegy másik oldalán megy fel a csúcsra, sikeres mászást követően ezen ereszkedünk majd le).

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Az elágazásnál, a fák mögött, a törmeléklejtő tetején már látjuk is a beszállást. Érdemes – és a sziklamászás szabályai szerint kötelező – már itt felvenni sisakjainkat, különösen, ha vannak fölöttünk az úton, ugyanis a falon a sok kisebb párkány miatt gyakran hullanak a remélhetőleg kisebb kövek. Mint a legtöbb vasalt úton, itt is erős a kezdet, és az egyre meredekebb falon gyorsan kiérünk a fenyők fölé. Mivel az utat mesterséges lépések sokasága kíséri, a kitett út valójában nem nehéz, és a kezdetben az adrenalin által is pörgetett lendületet gyorsan átveszi a kibontakozó táj csodálata. És pont ez a lényeg: hogy nem az életünkért küzdünk ezen a vasalt úton, hanem a Gyilkos-tó és a környező hegyek látványában gyönyörködhetünk.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

Az első, meredek, C szakasz egy kisebb füves párkányban ér véget, itt meg is pihenhetünk. Ezt követően azonban eggyel nő a tét: a fal egyre kitettebb és egyre meredekebb, s innen már látszik az út háromnegyedénél lévő vietnami híd is. Mászunk derekasan, de azért a mosolyt arcunkról itt sem lohasztja le sem a fáradtság, sem a félelem. Derekasan megizzadunk az élvezetes mászásban, mire elérjük a közvetlenül a híd alatti, D nehézségű rövidke szakaszt. Igazából egy átlépés az egész, de azért könnyű elképzelni, hogy mennyi izzadtságcsepp hullott alá már itt a mélybe. Aztán már ott is állunk a vietnami hídon, ahol megint van idő a szemlélődésre, és itt találjuk az út – egyre gyorsabb ütemben betelő – emlékkönyvét is.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

A legjobb ebben a közepesen nehéz (C-), illetve néhány ponton nehéz, D besorolású vasalt útban az, hogy leküzdése után garantáltan más szemmel tekint le az ember a csúcsról a Gyilkos-tóra, de jobban átlátja a tó egész földrajzi környezetét is (pl. hogy honnan suvadt le 1837-ben a lejtőtörmelék, amely a patak elgátolásával kialakította a tavat). A Wild Ferenc-emlékút tökéletes via ferrata: pont annyira nehéz, hogy közben tökéletesen élvezhető marad mind az út, mind a táj. Sőt, mivel a szikla déli fekvésű, a hó is gyorsan leolvad róla, így jó időben akár télen is mászható. Nem csoda, hogy gyorsan népszerű lett, ami arra enged következtetni, hogy további, ehhez hasonló, viszonylag kis léptékű beruházások komoly hatást gyakorolhatnak a vidék turisztikai forgalmára, illetve az itt eltöltött vendégéjszakák számára. Ezzel párhuzamosan pedig erősítik a kalandfőváros márkát nemcsak a belföldi és a külföldi turisták körében, de a helyiekben is tudatosítják azt.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

A Békás-szoros, és ami mögötte van

 

Rögtön a Gyilkos-tó mögött található az egész Kárpátok egyik legnagyobb és legszebb szurdoka, illetve szurdokrendszere (Békás-szoros és a becsatlakozó kisebb szurdokok), ahol a turisták nagy része egy rövid, félórás-órás sétát tesz a dübörgő autók mellett. Ez biztos nem adja azt az élményt, mint a környék kisebb szurdokaiban való kanyoning és kanyonjárás, vagy legalább egy jó gyalogtúra a környék számos, kevésbé, de azért magyarországi szemmel nagyon is látványos szurdokainak egyikében.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

A könnyen elérhető Kis-Békás-szoros és környéke ideális helyszíne a kanyoningnak és a kanyonjárásnak. Ha még nem hallottunk erről az outdoor sportról, ne aggódjunk, a kanyoning csak az elmúlt két-három évtizedekben futott fel világszerte, így helyszíneit Európában is csak most ismerik meg. A kanyoning nevéből adódóan szűk patakszurdokok technikai segítséggel való bejárását jelenti. Van, hogy vízesések mellett ereszkedünk, néha a mélyvízzel teli medencékbe ugrunk, illetve mászunk és csúszdázunk a sziklákon. S mindeközben olyan helyen járunk, ahova egyébként nem jutnánk el, és olyan szögből csodálhatjuk meg a természetet, amely csak innen adatik meg.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Mi Simon Lászlóval, a Gyergyószentmiklósi Turisztikai Információs Iroda munkatársával és a Gyilkostó Adventure Egyesület tagjával a Lapos-patak medrét vesszük célba. Életem első próbálkozása ez ebben a műfajban, és mit ne mondjak, a neoprén ruhákkal való hercehurcára tekintettel, úgy érzem, nagyobb a füstje, mint a lángja. Szó se róla, a nagy mászást követően jó csobbanni a hűs patakvízben, de a patakban való séta valahogy nem fog meg. Gyönyörű a patak, bujkálunk a bokrok között, de az egész akár hazánk középhegységeiben is lehetne valahol, minek ehhez külön felszerelés?

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Aztán egyszer csak ott találjuk magunkat, ahol a patak a Kis-Békás szorosába zuhan, és nekem van szerencsém elsőként beereszkedni a vízesésbe, először is a félúton található üstig. A terv szerint itt biztonságosan leakasztom magam, és bevárom a többieket. Pár perc múlva, jókora jéghideg vízfröccs kíséretében meg is érkezik kedvenc főszerkesztőnk, akinek a mosoly, úgy tűnik, az arcára fagyott. Hatalmas élmény a sziklafalat és a mászást egy szurdok jéghideg vízével kombinálni! Aztán jön a következő ereszkedés le az ugyan kicsinek mondott szurdokba, de az csak a Békás-szoros grandiózus hátterében kicsi. Itt a technikát már elrakjuk, hol úszunk, hol gyalogolunk a hideg és kristálytiszta vízben, és nem győzünk csodálkozni a fölöttünk tornyosuló sziklafalak látványában.

 

Fotó: Gulyás Attila

 

Adrenalin- és vízfüggők számára mindenképpen kötelező program nemcsak a Lapos-patak és a Kis-Békás szorosa, de a rendkívül szűk és látványos Száraz-patak felső szakasza is, ahol vezető és kötéltechnika segítségével 16 vízesésen mászhatunk le (ez egy önálló, egész napos program). Nekünk ez sajnos nem fér bele, mert más kalandok várnak, de az biztos, hogy egyszer visszatérünk! Bővebb információ a környékbeli túrákról és látnivalókról ide kattintva olvasható.

 

 

Kapcsolódó cikkeink:

Vasalt utakon a magasban
Már a Gyilkos-tó fölött is via ferratázhatsz

A Júliai-Alpok egyik legszebb csúcsán

Nyárindító ferrata a Szlovák Paradicsomban 

  






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. április
Kesztyüs András:
Tűzben
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...