Bakony-járók paradicsoma - Cuha-völgy
Nem véletlen, hogy a Magas-Bakony egyik legnépszerűbb kirándulóhelye. Egyszerre vadregényes, könnyen bejárható, és olyan magával ragadó a táj, hogy szinte észre sem veszed, hogy legyalogoltál néhány kilométert a Cuha patak szurdokában. Magas vízálláskor patakátkelések, köveken való ugrálások adják a túra sava-borsát.
Sokszor hallottam kis- és nagyobb gyerekes barátoktól, de megrögzött túrázóktól is, hogy a Cuha patak völgyét nem érdemes kihagyni, mert ha egyszer is végigmész rajta, nem felejted e tájat, az erdő illatát, az izgalmas patakátkeléseket. Ráadásul egy vadregényes, alagutakkal, viadukttal tarkított vonatozással is gazdagabb leszel. Egy júniusi hétvégén felkerekedtünk, hogy megnézzük, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket a Cuha-szurdok.


Az autót Vinyén hagytuk, ahonnan a legendás „kis pirossal” mindössze 5-6 perc alatt Porva-Csesznek vasúti megállóhelyig robogtunk. A vonat zsúfolásig tele volt osztálykirándulókkal, táborozó diákokkal. Már itt sejteni lehetett, hogy nem leszünk egyedül a szurdokban. No, sebaj, a vonatból elénk táruló, fákkal koszorúzott sziklaszurdok és az egyre festőibb patakvölgy látványa a tömeg ellenére is remek kirándulást ígért. A rövid vonatút során tényleg jött „menetrendszerűen” néhány alagút, és a viadukton is átzakatoltunk, majd Porva-Csesznek állomásán szinte mindenki leszállt. Az itt található vasúttörténeti kiállítás éppen zárva volt, így rögvest neki is vágtunk a piros sáv jelzésen az 5,5 kilométeres, Vinyéig vezető szurdoktúrának.


Aki irtózik a tömegtől, jobban teszi, ha nem hétvégén vagy ünnepnapokon látogat el ide. Ha viszont türelmesen kivárod, hogy a diákcsoportok és/vagy a nagyobb baráti társaságok eltávolodjanak tőled, még madárcsicsergést is hallhatsz a völgyben.


A kezdetben széles, jól járható, murvás turistaút - amelyen tanösvény is vezet a környék élővilágát bemutató ismertető táblákkal - egyszer csak szűkebb lett, az erdő vadabb, a Cuha patak közelebb csörgedezett, a sziklák pedig magasan szegélyezték a völgyet. Innen kezdődött a kalandosabb szurdoktúra. A zöld annyi árnyalata van jelen itt, hogy festő legyen a talpán, aki ennél többet ki tud keverni a palettáján. A névadó cuha szláv eredetű szó, jelentése száraz. Állítólag a kánikulai időszakban a patak hajlamos a kiszáradásra, de erről most szó sem volt.


A nyári esőzéseknek köszönhetően rendesen megduzzadt, így a magasabb vízállás gondoskodott az izgalmas átkelésekről, mivel a turistaút többször is keresztezi a Cuhát.
Legalább hétszer ügyeskedtük át magunkat rajta. Néhol méretes fatörzseken egyensúlyozva, billegő köveken lépkedve jutottunk át a túloldalra.
Itt-ott bizony trükközni kellett, hogy száraz lábbal megússzuk a gázlókat. Nem sikerült. De ez semmit se vont le a túra élvezeti értékéből, sőt, még jól is esett a melegben egy frissítő lábfürdő. Kisebb gyerkőcökre azonban ajánlatos gumicsizmát húzni.


A szurdok egyik legromantikusabb szakaszán magasodik a vasút lenyűgöző völgyhídja, amelyet az emléktábla szerint 2013-tól Gubányi Károly hídnak neveznek. Mellette pedig a millenniumi (vasútépítési) emlékmű áll. A túra végén árnyas lombsátor alatt találjuk a Kőpince-forrást, amelynek hűs, kristálytiszta vize kiváló szomjoltó. A forrás fölött nem messze bújik meg a Kőpince-barlang sziklahasadéka, ahol a legendárium szerint a hírhedt bakonyi betyár, Savanyó Jóska többször is meghúzta magát. De hát melyik az a környékbeli barlang, ahol nem járt bakonyi betyár?


Levezetésképpen a Vinye.hu büfében becsavartunk egy sört, és hozzá megkóstoltuk a hely specialitását, a tönkölybúzás lángost medvehagymás tejföllel. Nem csalódtunk. Ez az étek nemcsak jól hangzik, de finom is. A kezdeti „zsúfoltságtól” eltekintve a túra végül beváltotta, amit ígért: régen kirándultunk már ilyen kellemeset. Mindenkinek ajánlható, többszöri felkeresésre is a Cuha patak völgye. Száraz időben kisgyerekkel könnyen bejárható. A turistaút mellett több helyen találhatunk kiépített pihenő- és tűzrakó helyet padokkal, asztalokkal, ahol az elemózsiánkat madárfütty kíséretében fogyaszthatjuk el.


A cikk először 2017 júniusában jelent meg.

Így gyártunk nektek kéktúratartalmat – Kulisszatitkok a Tapolca–Badacsonytördemic szakaszról
Nekikezdtünk az Országos Kéktúrának, hogy a Természetjárón és a Kéktúra.hu-n napi szakaszokat is mutathassunk nektek, illetve bővítsük az útvonal mentén fekvő, az oldalainkon szereplő látnivalók így sem rövid sorát.

Egésznapos túra végig a Geresden át
Sokan talán azt se tudják, merre van a Geresdi-dombság, pedig igazán csodálatos túrahelyszín. Kedvcsináló következik.
→ Tovább
A zöld és a kék összes árnyalata: rabul ejtettek a Plitvicei-tavak
Bármennyire is közhelyes, ha van olyan, amit legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell, akkor az Plitvice. Még akkor is, ha tömegek fordulnak meg itt, és ha tudjuk előre, hogy a szó szoros értelemben vett túraélményben nem lesz részünk. Egyedülálló látványban azonban biztosan.
→ Tovább