Túraajánlat

Zsombolyok mentén a Bakony legszebb szurdokvölgyébe

Mielőtt a Közép-Dunántúli Piros közel 300 km hosszú vándorútja déli irányból megközelítené a bámulatos sziklákat és vízesést magába foglaló Gaja szurdokvölgyét, a Csengő-hegy kilátóját, illetve a Tési-fennsík érdekes képződményeit is útba ejti. A piros úttal részben párhuzamosan haladó tanösvény sokat mesél a környék egyediségéről, érdemes közelebbről is szemügyre venni ezeket a látnivalókat.

Szöveg és fotó:
2021. július 7.

Mielőtt a Közép-Dunántúli Piros közel 300 km hosszú vándorútja déli irányból megközelítené a bámulatos sziklákat és vízesést magába foglaló Gaja szurdokvölgyét, a Csengő-hegy kilátóját, illetve a Tési-fennsík érdekes képződményeit is útba ejti. A piros úttal részben párhuzamosan haladó tanösvény sokat mesél a környék egyediségéről, érdemes közelebbről is szemügyre venni ezeket a látnivalókat.

A látványos szélmalmairól ismert Tés a névadója a Palotai-Bakony északi felén, 450 méter tengerszint feletti magasságban elterülő fennsíknak, amely voltaképpen egy 4-5 kilométer széles, 8-10 kilométer hosszú, lösszel fedett karsztfennsík. A Tési-fennsík déli részét egy hosszan elnyúló magaslat, a Csengő-hegy földnyelve határolja, melynek legmagasabb pontja 521 méter. A meredek falú plató alatt, Eplény, illetve Alsópere irányából érkezik a Közép-Dunántúli Piros, ami a felsőperei elágazásnál egyesül a Csengő-Bongó tanösvény kék T jelzésű útjával. Innen a jelzések közös emelkedéssel felhágnak a fennsíkra, ezzel együtt pedig a Csengő-hegy kilátójához, majd figyelemre méltó zsombolyok érintését követően leereszkednek Bakonynána alá, ahonnan többféleképpen is felfedezhetjük az ország egyik leggyönyörűbb sziklakatlanját, benne a híres Római fürdővel.

Kilátás a Csengő-hegyről
A turistautak találkozásától pár száz méteres enyhe emelkedéssel érjük el a Csengő-hegyi kilátót, aminek masszív faszerkezetéről részleges kilátás tárul elénk a Zirci-medencére, az eplényi sípályára, illetve a sokmillió évet felölelő geológiai látnivalóiról nevezetes Olaszfalura. Sajnos a 2015-ben épült kilátó nem elég magas ahhoz, hogy a fák koronája felett rendesen körbetekintsünk, de mindezzel együtt ez egy hangulatos és csendes pihenőhely, amit nem ostromol turistahad.

Bár innen a kilátóból nem látszik, a Csengő-hegy déli lábánál, források mellett állt hajdanán Pere falu, de már csak templomának romjait találjuk. Régen e vidék lakói hamuzsírégetésből és erdei gyűjtögetésből éltek, majd a török 1552-ben feldúlta a környéket, és Pere is örökre elnéptelenedett. Később uradalmi birtokként a Nádasdy család erdészei és vadászai építettek ki új pusztát az egykori Pere falutól 800 méterre délre. Alsópere vadászkastélya ma hotelnek, a hozzá tartozó birtok pedig arborétumnak is otthont ad.

Zsombolyok mentén az erdő csendjében
Eddig széles és köves erdei utat követtünk több napsütötte szakaszon, majd befordulunk egy zártabb erdőbe, ahol kisvártatva a tanösvény kisebb leágazásához érkezünk. Néhány méteres kitérővel a Csengő-zsomboly mélybe nyíló tölcsérénél találjuk magunkat, ahol a rejtélyes földalatti világba csak az információs tábla segítségével kaphatunk betekintést. Ide leereszkedni a barlangászoknak is komoly feladat, mi csupán a nyílás védőrácsán leshetünk be a sötét mélybe. A látvány így is sejtelmes: nem csoda, hogy az emberek, ameddig technika híján nem ereszkedtek le ezekbe a járatokba, addig a hiedelem és fantázia töltötte meg az ismeretlen mélységet.

A zsombollyal összefüggő, alig 10 méterre található Csengő-hegyi Ördög-lyuk barlangot már Bél Mátyás is említi 1736-os országjárásában „Ördög-lukja” néven.

A szakemberek évtizedek óta kutatják a térség karsztos jelenségeit, melynek eredményeként mára több mint 200 barlangot, 150 víznyelőt és kb. ugyanennyi forrást ismerünk a Tési-fennsíkon és környékén. Az 1967-ben feltárt Csengő-zsomboly törésvonalak találkozásánál, az összerepedezett mészkövet könnyebben oldó vizek hatására alakult ki. A függőleges aknákat ferde vetődési síkok (kőzetcsúszási felületek) mentén létrejött rövid oldaljáratok kapcsolják egymásba. A 210 méter hosszú, 134 méter mély, lefele szélesedő függőleges akna csak kötéllel járható. Falain kipreparálódott rétegkibúvások láthatók, melynek üledékeiben csontokat találtak, ezek árulkodnak arról, hogy a denevérek régóta lakói a barlangnak. A kutatások eredménye szerint jelenleg is 100 és 300 közé tehető az itt telelő denevéreknek létszáma.

Visszatérve utunk fő ágához – ami északnak, Bakonynána irányába vezet –, újból széles szekérutat követünk a vadban igen gazdag, árnyas, erdős tájban. Ha nem csapunk zajt, errefelé biztosan láthatunk egy-két őzet vagy vaddisznót, de ha figyelmesek vagyunk, sokkal több erdőlakóval is találkozhatunk. A pirossal együtt haladó Csengő-Bongó tanösvény jelzései ismét kitérőt tesznek egy 700 méter hosszú ösvényen, ez alkalommal az útvonal másik névadójához, a Bongó-zsombolyhoz.

A különleges hangú aknabarlang
A valódi zsombolyok – függőleges, csőszerű barlangok – hazánkban elsősorban az Aggteleki-karszton jellemzőek. A Tési-fennsík formái abban különböznek tőlük, hogy itt a felszínen aktív vízgyűjtők tartoznak hozzájuk, ezért szerencsésebb velük szemben az aknabarlang kifejezést használni. A Bongó-zsomboly ráadásul szorosan egymás mellett létrejött aknák, kürtők rendszeréből áll, melyeket szűk járatok, kisebb ablakok kötnek össze. A kőzetet néhol olyannyira elvékonyította a víz oldó munkája, hogy a pengevékony falakon a lámpa fénye is átdereng. A járatrendszer sajátos elnevezése a feltárás során tapasztalt érdekes hanghatásoknak köszönheti. Csészére emlékeztető oldásformák és kipreparálódott ősi kagylóhéjak díszítik az akna falait, ami 38 méter mélységig 170 méter hosszú járatrendszert foglal magába. Ennek a barlangnak a földtani értéke abban rejlik, hogy a kréta időszaki, 100 millió éves Zirci mészkövet szinte teljes vastagságában harántolja. Hasonlóan a közeli Csengő-zsombolyhoz, ezt a bombatölcsérre emlékeztető, mélybe nyíló járatot is rács védi az illetéktelenektől.

Alig pár kilométert megtéve egy kilátót és két nevezetes helyszínt is bejártunk, de a kirándulásra egyértelműen a Bakonynána határában csörgedező Gaja szurdokvölgye fogja feltenni a koronát. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nincs még egy ilyen hely Magyarországon. Egyszer mindenkinek látnia kell, a természetszerető emberek számára pedig egyszerűen kihagyhatatlan élményről van szó. Amennyiben Bakonynána alatt nem csatlakozunk rá az Országos Kéktúra jelzéseire – ami teljes egészében végigvezet a fantasztikus kanyonon – és a piroson folytatjuk tovább az utat, akkor pár méteres kitérőt kell tennünk a piros kereszten a katarzist jelentő látványhoz.

A Gaja páratlan szorosában
A piros kereszt a Római fürdő közelében, egy hangulatos pihenőhelynél éri el a Gaja hatalmas sziklák között csobogó, néha dübörgő vizét. A fedett padokkal kialakított pihenőtől csupán néhány lépésre találjuk az ámulatba ejtő vízeséses sziklafalakat, ahol órákat is elidőzhet az ember, olyannyira nehéz eltelni e pazar látvánnyal. Érdemes felkapaszkodni a Római fürdő feletti sziklaoromra is, ahonnan egyedi perspektívából szemlélhetjük a szédítően mély szurdokot.

A Gaja ezen szakaszán nem csupán a Római fürdő hűs katlanja tár elénk lenyűgöző élményt, akár Jásd irányába vagy vissza Bakonynánára követjük a víz útját, mindvégig festői környezetben lesz részünk, ahol több hangulatos pihenőhelyet, illetve forrást is találunk. Ha a szurdokból visszakapaszkodunk a piros ösvényre, akkor három kilométert követően Tésre érkezünk, ahol a már említett festői szélmalmokon túl egy kovácsműhelyt is megcsodálhatunk. Reméljük, hogy a Bakony ezen élményekben gazdag részének rövid bemutatásával sikerült kedvet és tippet adnunk a kimozdulásra, illetve térkép nézegetésre, ami mindig új felfedezésekre sarkalja az embert.

Cikkajánló