MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

2017.08.23. 11:08,   Szöveg: Gombos Kálmán,   Fotó: Gombos Kálmán

Balaton-felvidék akármikor, akárhányszor

Kilátók, fantasztikus panorámák, balatoni borok, egyedi építészeti emlékek. Többször bejárt, ismert utak és vadregényes, ritkán látott tájak. Ismerősök, barátok, remek csapat, jó hangulat, és még eső sem lett a Bauxitkutató 30 teljesítménytúrán.

Minden előrejelzés több-kevesebb csapadékot jósolt, Réka is esernyővel szállt be a szombathelyi pályaudvar előtt. Ildikót ablaktörlővel vártuk a nyolcas út mentén, de aztán ennyivel meg is elégedtek az égiek. Rövid töprengés után maradtam az egy szál póló mellett a rajtnál, de a dzsekisek is hamar felfűzték azt a zsák hátára. Utóbb meg aztán egyenesen nyári meleg, sőt, szinte kánikula lett, de ennyire még ne szaladjunk előre az időben.

 

Fotó: Gombos Kálmán


A balatonalmádi Zóna étteremben igen gyorsan sikerült a rajtolási procedúra négyünknek. Tartok tőle, hogy sokakat otthon marasztalt az időjárás; bizony, nem láttunk hömpölygő tömeget. Ez a túra még csak második rendezés, de egy nagy múltú és tapasztalatú egyesülettől. A tavalyin igen jól éreztem magam, és ezúttal sikerült másokat is megfertőznöm.


Megkezdjük az aszfaltozást, Almádi hosszú és széles, a rajt-cél pedig szépen a közepén van. Egyelőre azonban leköt bennünket a kiváló idő és levegő, meg így együtt négyen még nem is mentünk. Élénk beszélgetés mellett hamar ki is érkezünk a Halacs-völgybe. Kisebb-nagyobb házak, présházak és szőlők között emelkedünk, a Balatoni Kék útvonalán haladunk. Naná, hogy felidézzük az öt héttel ezelőtti Kék Balaton 100 TT-t, amin hárman is ott voltunk, igen kellemes emlékek jönnek elő.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Megérkezünk a Csere-hegyhez, és nekiveselkedünk az emelkedőnek. Az éjszakai eső nyomait kutatva-várva egészen megnyugodhatunk, a zsenge zöld színeken kívül nem sok minden emlékeztet rá. A terep kiváló, jobb talán nem is lehetne. Nincs por, de sár sem, így egészen kiváló, szinte rugalmas szakaszokon járunk. Leszámítva persze a köves-sziklás részeket, de gond nincs ott sem. Megszuszogtat ez a rész, de alig várom már a tetőt, ahol méltó jutalom vár.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Igen, a Csere-hegyi kilátó szerintem az egyik legszebb ilyen épületünk. Vörös kőből, reneszánsz-gótikus stílusban építették 1935-ben. A torony fából készült kiegészítése a 2001-es felújításkor került rá, így már majdnem 12 méter magas lett. Kiváló kilátás nyílik a Balatonra, de a Bakonyra is. Ez egyben első ellenőrzőpontunk, megkapjuk a pecséteket, és indulunk is lefelé. Az út továbbra is remek, de szűk, egyszemélyes, vízmosásos, figyelni kell a kövekre, gyökerekre.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Leérkezve pedig egy méretes kutyára. Hirtelen bukkan elő, morogva, persze póráz nélkül. Nem bánt, fiatal még, satöbbi. Az ijedtség aztán elmúlik, de az emlék kellemetlen. Szerencsére balról felbukkan a kőbányából kialakított Amfiteátrum és kellemesen szép környéke, oda figyelünk már. Utána meg már maga Alsóörs, aszfaltra érkezünk, és hamar előttünk a kis kocsma. Negyedszer járok itt, de először nem esőben, vicces. A pompás fröccsöt nem szívesen hagynám ki.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Mindenki eszik-iszik pár falatot, ami nem is jön rosszkor, hiszen újabb kihívás előtt állunk: jöhet a Somlyó-hegyi kilátó. Előtte szép kanyart teszünk a faluban, és közben remek kilátások gyönyörködtetnek. Vörös kőből épült házak, kerítések és falak között fel-felbukkan a Balaton tükre, Tihany félszigetének sziluettje. Elhagyjuk a református templom bájos tornyát is, és hamar itt a faluvégi tábla. Jobbra térünk a kék háromszög-jelzésre, és nekiveselkedünk az emelkedőnek.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


Egy (padokkal kiépített) pihenő után fent is vagyunk, az út itt is kifogástalan. Jó szusszanni és beszélgetni egy kicsit, aztán jöhet az újabb panoráma, odafentről. A Somlyó-hegyi kilátó is lenyűgöz bennünket, függetlenül attól, hogy ki hányadszor hódította meg. Aztán elköszönünk, és a kis kitérőt követően visszamegyünk, még mindig a Balatoni Kék vonalára. Egészen Lovasig azt követjük, és majd csak bent a faluban, a két templom után veszünk tőle búcsút.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


Sárga és zöld sáv jönnek, néha váltakozva, majd később piros is lesz – ezek segítségével járhatjuk be a Királykúti-völgy szépséges ösvényeit, és szerezhetünk közben maradandó élményeket. Maga a völgy vonulata, látványa is lenyűgöz. Árnyas és remek, friss levegőjű klímája, a változatos növényzet, a kolompszó mellett legelésző tehenek mind fokozzák ezt. De számomra a hab a tortán a mellettünk csobogó patak: apró, de látványos zuhatagjai, mini vízesései hihetetlenül varázslatosak, és végtelen nyugalmat, békét sugároznak.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Aztán hajtűkanyar jön, és át a hídon. Tisztások és erdők, majd egy hangulatos pihenőhely, ahol padok, asztalok, sőt, még egy szabadtéri kemence is fogadja a kirándulót. Hát most ennyi időnk sajnos nincs, tűzifánk még kevésbé, így folytatjuk az utat egy újabb gyönyörű rész felé, meg is érkezünk a Király-kúthoz. Ez már piros sáv, ahol tévesztünk is egy kicsit: a másik „ágon” indulunk, de száz méteren belül korrigálunk.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Friss, finom víz és békés, csendes kis szurdok. Pihenő, padokkal, asztalokkal és esőházzal. Vendégmarasztaló ez is, de nekivágunk az emelkedőnek, és ha nem is sokat, de folyamatosan felfelé megyünk. Így jutunk el az őskori festékbányák közelébe, ahol a 3. EP pontőrei fogadnak. Váltunk pár szót, és jöhet a zöld sáv, jobbos fordulóval. Hamar elérkezünk a Dellő nevű részhez, ahol karámok is láthatók, majd újabb jobbos irányváltás jön.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


A Malom-völgy következik, nagyon szép, hangulatos ösvényeivel. Itt is patakot kísérünk, árnyas fák között. Ez most már egyre komolyabb előnyt jelent: a nap ugyanis hétágra süt, ahogy mondani szokás, és a hűvös részek felértékelődnek. Felbukkan a Geológiai bemutatóhely, ahol a Balaton-felvidék több száz millió évvel ezelőtti kialakulásának nyomait lehet megfigyelni. Beérkezünk Felsőörsre, és kanyargunk kicsit a zegzugos utcákon. Aztán – egy lépcsősoron leérkezve – bejutuk a központba, majd elhaladunk a románkori prépostsági templom közelében, és bekanyarodunk a Civilház már többször meglátogatott udvarára.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Barátságos pontőrök fogadnak bennünket, finom friss gyümölcsökkel és kellemes fröccsel, friss vízzel. A tavalyi zsíros kenyérre is számítottam, ami helyett azonban egy csomagolt piskótaszelet van idén. Mi tagadás, ez nekem csalódás, de szerencsére hoztam szendvicseket, tehát nem lesz gond. Még pár szem szőlő, és mehetünk. Kibővült, hatfős csapatunk hagyja el a Pocca- majd Pityorka-dűlőkön át a falut. Innentől nincs turistajelzés egy ideig, helyette bóják mutatják a helyes utat. Szőlősorok között járunk, déli irányba tekintve megint megpihenhet a tekintetük a Balaton tükrén, és szépen kivehető a ma már bejárt Somlyó-hegy is a kilátóval.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Gond nélkül feljutunk a Felső-hegyi csőkilátóhoz, ami – nevével ellentétben – sajnos semmilyen panorámát nem nyújt, lévén hogy nem látogatható. Kár. Bízom benne, hogy valamikor felújítják ezt is. Sárga háromszögön ereszkedünk a pecsételés után, nagyon kellemes erdei részeken, majd utunk beletorkollik a zöld sávba.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Balra fordulunk, a Remete-völgybe, és a régi balatonalmádi vasút nyomvonalán megyünk (ami 1969-ben sajnos megszűnt). Kicsit felkanyarodunk jobbra, hogy aztán ott, a Cser-hegy oldalában gyönyörködhessünk a balról minket kísérő Vödör-völgy látványában. Itt is sok-sok szőlő és gyümölcsös között járunk (néhol muszáj megkóstolni pár szem szilvát), emelkedőn felfelé.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Jókat csevegünk, fogynak a kilométerek. A Kő-hegyet észre se vesszük, bár én már a zöld balos kanyarjára fókuszálok. Tavaly itt alkalmi túratársammal jó 150 métert tévesztettünk, ezt a kitérőt most megspóroljuk. Leereszkedünk (egy újabb) Malom-völgybe, és már alig várom a tavalyi nagy felfedezésemet. Fel is bukkan a jobbra felvezető ösvény, és az egész csapatot arra buzdítom, irány az Ember-szikla!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


Nem része a túrának, nincs fent EP, de szerintem bűncselekmény kihagyni. Mindenki feljön, és senki nem bánja meg, pedig alaposan megdolgoztat fizikailag és technikailag is. Bámulatos innen a kilátás Szentkirályszabadjára meg a környező hegyekre, erdőkre-mezőkre. Egészen Veszprémig ellátunk, de a horizonton kivehető még a Kőris-hegy is. Na, oda majd – reménység szerint – egy hét múlva készülünk. Most fotózunk, nézelődünk, és leereszkedünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


Átkelünk egy fahídon, még a falu előtt. A térkép szerinti kék kereszt csakugyan zöld sáv a valóságban (ahogy a rajtnál fel is hívták rá a figyelmünket). Füves rész, gyalogúttal, miközben jobbról az imént megmászott sziklák fehérlenek. Aztán erdős rész, és hamar felbukkan a Malom-réti pihenő. Itt érkezik meg a Balatoni Kék sáv (és itt érkeztünk meg mi is öt hete). Ahogy akkor is, most is EP fogad, kaphatunk vizet is, meg pár jó szót: már csak a cél van hátra!


Mi ezt másként gondoljuk. Orvul ide is beiktattam még egy pluszkitérőt, és túratársaim többsége csatlakozik is. Réka a célba ereszkedést választja, mi négyen pedig – Balatonalmádiba érkezve – egy helyütt elhagyjuk a zöld-kék sávot, és kanyargós, komolyan emelkedős utcákon feljutunk egy pici kilátóba. Hiába pici, mert egy magaslat tetején nyugszik. Az Óvári Messzelátónál járunk, és ma még egyszer fantasztikus panorámában lehet részünk. Ildivel ketten már ismertük, de bennünket is megfog a varázsa. A hatalmas vízfelület, az alattunk nyüzsgő város, balra pedig a ma végigjárt szakaszok mind-mind bámulatosak.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


Még egy látványosság hátravan: a mozdony! A már említett megszűnt vasútvonal mementója, egy fekete gőzös a vasúti híd tetején emlékezteti az utókort a hajdani dicső múltra. Elhaladunk alatta, később pedig kocogó-futó tempóra váltunk, mert a terep lejtése ezt kívánja. Követem az előre megrajzolt, speciális itineremet, és le is érkezünk a reggel már bejárt kék vonalára. Itt pedig már csak pár száz méter, és beérkezünk a célba. Most is barátságos a fogadtatás, megkapjuk a kitűzőt, az oklevelet és a pecsétet a gyűjtőfüzetbe. És eleget teszünk az invitálásnak, a szomszédos helyiségben igazán gazdag, tartalmas gulyással fogadják a visszatérő megfáradt turistákat. Hogy kerek és egész legyen minden, indulás előtt még egy finom kávéval tesszük teljessé ezt a remek vasárnapot. Balaton-felvidék? Persze, akármikor, akárhányszor!

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
16171819202122
23
242526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...