Balatoni örömbringázás flikflakokkal
Mennénk egyet örömbringázni a Balatonhoz? De már többre vágyunk a magyar tenger szimpla körbekerekezésénél? Kipróbálnának új sportágakat? Megismerkednénk a falusi vendéglátással? Most adunk néhány tippet ahhoz, hogyan lehet mindezt egy programra felfűzni.
Túránk kiindulópontjául az északi part méltán népszerű települését, Balatonfüredet választottuk. Itt ugyanis az elmúlt évek nagy sporteseményei - nyílt vízi úszó-világbajnokság, különféle vitorlázó kontinensbajnokságok - hatására hatalmas fejlesztések mentek végbe. Ha nem jártunk itt pár éve, szinte rá sem ismerünk a településre.

Füred azért is jó, mert kiváló helyszín egy speciális triatlonra, amely úgy áll össze, hogy reggeli után bringán ülve növeljük meg a pulzusszámunkat a Balaton-felvidéki dombokon, majd lazításként naplemente előtt elmegyünk vitorlázni, s a nagy víz közepén még egy kis úszást is belecsempészünk a programba. A délelőtti kerékpáros kört érdemes a balatoni kerékpáros körúton Tihany felé kezdenünk, egyrészt mert bemelegítésnek jó, hogy szinte végig laposon gurulhatunk, utána azonban mindjárt egy igazi kihívás következik: a kompkikötőtől kell feltekernünk az apátsághoz. A páratlan kilátást élvezve megállapítjuk: a bencés apátok nagyon értettek hozzá, hová kell egy monostort építeni.

Utunkat Tihany másik nevezetessége, a levendulamező felé folytatjuk, majd egy rövid megállás után a hosszú lejtőn jól esik legurulni a félsziget belseje felé, egészen a 71-es útig. Így legalább van időnk erőt gyűjteni ahhoz, hogy az egyre erősödő napsütésben leküzdjük a Balaton-felvidéki emelkedőket. Vászoly felé tekerünk tovább, egyre nagyobb áttéttel kell haladnunk, hogy tartani tudjuk a sebességet. A faluba érve felkeressük a Szent Jakab-forrást, amely egyben tó is. Jó hűvös a vize, így hamar ledobjuk a kerékpáros cipőnket, hogy felfrissítsük benne a tekeréstől megfáradt lábainkat.

Visszafelé már szinte repülünk a bringánkkal a Füred felé vezető lejtőn, ami azért is jó érzés, mert főként fák ölelésében, kellemes, árnyas erődben haladunk. Mielőtt azonban visszaérnénk kiindulóállomásunkra, megállunk a balatonszőlősi kocsmában, amely valójában étterem, de messze földön híres a fasírttal tálalt tökfőzeléke. Ilyen gasztronómiai élményt természetesen nem hagyhatunk ki, majd teli gyomorral, újult erővel ereszkedünk tovább.

Füredre érve következik a nap második tusája, a vitorlázás. Nem is akármilyen hajóval, hanem egy olyannal, amely 63. volt az idei Kékszalagon. A fedélzetre lépve Péter kapitány máris közli velünk a házirendet. Ez nagyjából abból áll, hogy innentől mindenben ő a főnök, illetve megtudjuk tőle, hogy semmilyen személyes tárgyunkat ne hagyjuk a fedélzeten, ha szükségünk van még rá valaha az életben, mert a Balaton mindent elnyel. Megfogadjuk a tanácsát, majd hamarosan megismerkedünk néhány vitorlás alapfogalommal, illetve személyes tapasztalatot gyűjtünk arról, milyen is az, amikor a szél repíti a hajót, átcsap a fejünk fölött a boom, avagy hirtelen irányt kell váltani egy versenyzésre is kiválóan alkalmas hajóval.

Kánikula lévén a partot elhagyva legszívesebben azonnal a vízbe vetnénk magunkat, erre azonban végül csak a tó közepén ringatózó hajóról kerítünk sort. Amint belecsobbanunk a vízbe, menten rájövünk, hogy ez az érzés össze sem hasonlítható azzal, amikor egy zsúfolt strandon gázolunk bele a tóba. Közben szinte észre sem vesszük, hogy elröppent az idő, s már egyre hegyesebb szögben süt ránk a nap. Újabb és újabb arcát mutatják nekünk a Balaton, mígnem egyszer csak lebukik a Balaton-felvidék lankái mögött.

Másnap ismét nyeregben folytatjuk, Balatonfüredről kelet felé haladva Balatonszárszóra. Mehetnénk a part menti bringakörön, de e helyett inkább először feltekerünk a hegyre, majd az Arácsi úton kerekezve Paloznakon és Lovason áthaladva élvezzük a lenyűgöző panorámát. Alsóőrsnél térünk vissza a bicikliútra, Fűzfőnél pedig örömmel konstatáljuk, hogy a gyökerektől felszabdalt út helyett vadiújat építettek, sőt a közelmúltban még egy híd is elkészült.

Szárszóig tartó utunk során számos gyönyörű helyen megállhatnánk, de hogy azért haladjunk is közben, ezek közül a legszebb kilátást nyújtó balatonvilágosinál parkolunk le bringánkkal. A magas partfalról letekintve és a hatalmas vizet elnézve a panoráma annyira fenséges, hogy itt jövünk rá arra, miért is hívják a Balatont magyar tengernek. Az augusztus 13. és 18. között zajló nem mindennapi Balaton-kerülés folytatásával hamarosan jelentkezünk.

Szöveg: Pósfai Gyula
Fotók: Kaiser Erika
Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázást közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább






