MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Barangolások a Dél-Balaton rejtett kincsei közt

A Balaton déli partjáról legtöbbünknek a sekély strandok, a tömeg, a szocreál üdülők és a sült hekk jut eszünkbe. Ha túrázni szeretnénk a Balatonnál, elsősorban a Balaton-felvidék és a Káli-medence ugrik be, pedig a „lapos” déli oldalon is felejthetetlen túrákat tehetünk akár gyalog, akár kerékpárral, nem egyszer meglepően tekintélyes szintkülönbséggel.

Járhatunk tűzhányókon, csatornák közt nádasban, eljuthatunk eltűnt, kihalt falvakba, barangolhatunk földvárak sáncain vagy a lovagkirály által Koppány vezér ősi fészkénél alapított bencés monostorban, de a tündérek hangjának is a nyomába eredhetünk. Mindezt a nyüzsgő parttól pár kilométerre, akár egy borongós nyári napon nyaralás közben, vagy az év egy csendesebb időszakában, akár egy hólepte téli túrán. Aztán a kirándulást megkoronázhatjuk egy hangulatos kertvendéglőben elfogyasztott helyi specialitással, melyet egy-egy pohár dél-balatoni borral kísérhetünk le. Cikksorozatunkban ezeknek a látnivalóknak eredtünk nyomába, az első részben a kiindulási állomásunk Balatonföldvár lesz.

 


A gróf Széchenyi Imre által alapított egykori főúri fürdőtelepből mára nyüzsgő kisvárossá fejlődő Balatonföldvárról kiindulva két, egyenként 20 km-es túrát is szervezhetünk, melyek mindegyike 400 m körüli szintemelkedéssel teljesíthető, ami meglepő a lapos déli partra gondolva. Ezeken a túrákon felejthetetlen panorámák tűnnek fel a Balcsi keleti medencéjéről, a Tihanyi-félszigetről, elláthatunk Badacsonyig, és szerencsés esetben a Bakony vonulatait is megcsodálhatjuk. Átbújhatunk a Kőröshegyi völgyhíd alatt, megmászhatjuk Somogyország legmagasabb pontját, barangolhatunk Somogy megye egyetlen fennmaradt, szilárd anyagból épített középkori várában, és mindezt megkoronázhatjuk egy dombok közé bújt falu megismerésével. Állandó túratársammal, első menyasszonyommal ezeket a túrákat télen jártuk le, ráadásul az egyiket sikerült hólepte tájon megtennünk, így fokozva a felejthetetlen élményt.


Első túránkat Földvár békebeli hangulatot árasztó vasútállomásáról kezdjük, ahol a bátrabbak az ikonikus Síngörbítő műintézményben magukra ölthetnek egy folyékony télikabátot, vagy ihatnak egy jó meleg teát. Túránkat a piros L jelzésű útvonalon fogjuk megtenni, mely a vasútállomástól indul. A jelzések az egykori Neptun szálló mellett vezetnek a magaspart löszfala alatt, majd egy hangulatos lépcsőn érhetjük el a Kelta sétányt az országzászlónál, ahol a kilátópontról rögtön megcsodálhatjuk a karnyújtásnyira lévő Tihanyi-félszigetet.

 

 

Mi nem ezt az útvonalat választottuk, hanem a most rendkívül csöndes helyi rablósoron értük el a városka központját, ahonnan hangulatos utcán emelkedtünk patinás főúri villák közt. A második világégés előtt nyaralóval rendelkezett itt többek közt Korányi Frigyes, Bajor Gizi, Kandó Kálmán és számos országosan ismert művész és arisztokrata is, kiknek pompás nyaralója a mai napig érdekes látnivalót nyújt az érdeklődőknek.


Ezek a csendes utcák is a magaspartra vezetnek, melynek ligetes fennsíkján épült meg a városka legújabb büszkesége, egy gőzöst szimbolizáló épület, ahol interaktív hajózástörténeti kiállítás kapott helyet, a „hajó” kéménye pedig kilátóként funkcionál. A komplexum egész évben várja a látogatókat, legújabb attrakciója a legendás Ötvös Csöpi első versenyhajója, egy csillaghajó osztályú vitorlás.

 


Továbbállva átkelünk a nyáron elviselhetetlen forgalmú 7-es főúton, és folytatjuk a kapaszkodást a Lucs-tető (212 m) irányába. Elhagyva a település utolsó ingatlanait, a Földvári Parkerdő széles, gondozott sétaútján koptatjuk a bakancsaink talpát, miközben a tanösvény informatív tábláit olvasgathatjuk.

 


Utunkat az M7 autópálya vadkerítése állja el, így a sztráda szervizútján kell tovább haladnunk. A Perse-völgy talpáig jelentős szintet vesztünk, itt jelzéseink elkanyarodnak, de ezen a ponton érdemes megszakítani a túrát, és elgyalogolni a 2007-ben átadott Kőröshegyi völgyhídig, mely hazánk leghosszabb hídja.

 


Egészen a hídmesteri telepig lehet menni, de sajnos az üzemi területre nem lehet belépni. Az építés idején működött egy látogatóközpont is, de ezt az átadást követően sajnos bezárták, így az érdeklődők csak a híd aljából csodálhatják meg a mérnöki és építési csúcstechnológiát felvonultató építményt. Lenyűgöző, de egyben félelmetes is ez a betonmonstrum. A nézelődést követően visszatértünk a jelzett útvonalunkhoz, és folytattuk a túránkat Somogyország legmagasabb pontja felé, ami jó 6 km-nyi távolságra található. Folyamatosan emelkedve haladtunk, hol erdős részen, hol tisztásokon vezetett az utunk.


Ha eddig még nem akadt el a lélegzetünk a panorámától, itt garantáltan megtörténik. Elénk tárul majd az egész Balaton látképe, jobbra pedig a Külső-Somogy lankái tűnnek fel. Az egykori Nezde falu feletti hármas halom alakú dombnak a falusiak régóta csodatévő hatást tulajdonítanak. A legenda szerint Somogy urát, a lázadó Koppányt itt temették el, s a lelke ma is itt bolyong. Pár éve lelkes emberek kegyhelyet alakítottak ki, amit Kupa-Koppány vezér Emlékparknak vagy Szkíta Golgotának neveztek el. Több periódusban 9 emlékművet emeltek, melyek ősi vallásunk stációit idézik fel.

 


Miután bejártuk a szoborparkot, kellemes gerincvándorlásba kezdtünk a pár száz méterre lévő Alman-tetőhöz (316,4 m), mely egyben Somogy megye legmagasabb pontja is. Túráink közben a napi csúcspontot elérve szokásunkká vált, hogy egy csúcscsokival jutalmazzuk meg magunkat, amit most sem hagytunk ki.
Somogy legmagasabb pontján egy rovásírásos kopjafa található, melyet 2009-ben a szántódi Szent Kristóf Természetjáró Egyesület lelkes önkéntesei állítottak. Az Alman-tetőtől az Erzsébet-erdő hangulatos gerincútján hullámvasutazhattunk tovább, és jó egyórányi vándorlással értük el aznapi túránk csúcspontját, Fehérkő várát. Somogyban rengeteg vár emelkedett a középkorban, de ezek a történelem süllyesztőjében mind elpusztultak, így az a megye egyetlen fennmaradt várromja.

 


A vár egy 283 m magas dombon terül el, melyet Anjou Károly király parancsára építettek 1330 környékén, első kapitánya Czikó várnagy volt. Később a Marczali család birtokolta, majd a Báthoriak tulajdona lett. Mátyás halálát követően Habsburg Miksa zsoldosai dúlták fel a pici erődítményt, amit csak az 1530-as években újíttatott fel új tulajdonosa, Perneszi Ferenc. Sajnos azonban a jólét nem tartott sokáig, mert a terjeszkedő oszmán seregek miatt keresztény katonák felrobbantották. A török idők harcaiban nem játszott szerepet. A vár omladozó falait teljesen a sorsukra hagyták, építőanyagát széthordták a környékbeliek.

 


A vár területén az 1960-as években feltárás folyt, ekkor kerültek elő a ma látható romok, de az ásatások után újra sorsára hagyták a várat, melyet a 2000-es években lelkes helyi várbarátok hoztak látogatható állapotba, és turistautat létesítettek hozzá. A lelkesedés mára sajnos alábbhagyott, így csak a fenntartásra jut energia, a fejlődésre nem.

 


A túrát innen folytathatjuk tovább, de mi ez alkalommal leereszkedtünk a jelzéseken Kerekibe, ahonnan tömegközlekedéssel jutottunk vissza Balatonföldvárra. Ezen a napon kicsivel több, mint 20 km-t tettünk meg, 395 m szintemelkedést leküzdve. Legközelebb Kerekiből indulva folytatjuk Észak-Somogy rejtett kincseinek a megismerését.

 

Szöveg: Soós Lajos
Fotók: Soós Margit

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. augusztus
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...