MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Eplénytől Bakonynánáig a szűz hóban

Miután megcsodáltuk a holdfogyatkozást, felejthetetlen havas túrán előbb az eplényi síaréna kiváló minőségű, „vasalt” pályáin, majd a Keleti-Bakonyban tapostuk a sok helyütt szűz havat.

Az időjárás végig elkényeztetett bennünket, szikrázó napsütésben, mínusz 1 és plusz 1 fok közötti hőmérsékleten igazi örömtúrázásban volt részünk. A túrán a Közép-Dunántúli Piros egy újabb szakaszát teljesítettük, fogyasztva a mozgalom hátralévő kilométereit.

 

Számba vettük a szóba jöhető szakaszokat, és úgy döntöttünk, hogy mivel sível már annyiszor lesiklottunk az Ámos-hegyről, ideje lenne egyszer gyalog is megmászni, és lécek helyett ezúttal bakancsban „leszáguldani”a lejtőkön, aztán újabb kapaszkodások, ereszkedések után Bakonynánán befejezni a túrát.

 

Fotó: Soós Margit

 

Teliholdkor általában hidegebbek a reggelek, ez az idei év első teleholdjakor sem volt másképp. Ráadásul most egybeesett a vérholddal, és egy teljes holdfogyatkozással is. Ilyet nem mindennap lát az ember, így mindenképpen hajnalban keltünk volna. A fényszennyezett városban is csodás látvány volt, ahogy a föld árnyéka egyre nagyobb darabot harap ki a holdból. Még a hideg sem tudott eltántorítani, hogy percekig figyeljük ezt a ritka jelenséget, mielőtt beültünk az autóba. Aztán útközben kevésbé fényszennyezett területeken többször is megálltunk még megcsodálni. Ennek és a ristrettózásnak, rétesezésnek köszönhetően most pontosan érkeztünk meg Zircre. A kiszemelt járat sofőrje már épp készült becsukni az ajtókat, amikor loholva odaértünk.

 

Fotó: Soós Margit

 

A busszal Eplényig mentünk, ahol dideregve léptünk ki a hideg levegőre. A zirci apát tulajdonában lévő területre a 18. században érkeztek német telepesek. A falu fellendülését az 1929-ben nyitott mangánércbánya indította el, mely az 1970-es évek végéig működött. Napjainkban az Ámos-hegyen üzemelő síaréna tette a falu nevét országosan ismertté.

 

Fotó: Soós Margit

 

Átkeltve a forgalmas 82-es főúton az Ámos-hegyi parkerdő újtelepi pihenőjénél magunkra öltöttük folyékony nagykabátjainkat, megigazítottuk cókmókunkat, és belekezdtünk a kapaszkodásba a hegy tetejének irányába. Utunkat rövidesen meg kellett szakítanunk, hogy a zárva lévő Enikő panziónál beüthessük ítinerjeinkbe az aznapi első igazolópecséteket. Széles sétaúton kapaszkodtunk egyre feljebb, köszöntünk a felettünk haragosan sercegő óriásoknak, melyek a magasfeszültségű távvezetéket tartják. Átadtuk a régebbi túráinkon megismert testvéreik üdvözletét, így a mérges fogadtatást barátságos zümmögés váltotta. Kapaszkodás közben a nap is kisütött, valóságos fényjátékot varázsolva a havas tájra. Így nagyon hamar előkerültek a napszemüvegek és a napkrémek, de délutánra ezek ellenére is szépen kipirosodtunk, mintha szoliban töltöttük volna az időnket.

 

Az elmúlt napoknak köszönhetően a régebbi hó olvadásnak indult, majd a hideg érkeztével jégpáncéllá fagyott. Még szerencse, hogy valamennyi utánpótlás is érkezett, így nem a jégen, hanem a vékony hótakarón kellett baktatnunk. De ha nem jól léptünk, könnyen jött a kicsúszás. Így első menyasszonyommal egész nap egymást váltogatva mutattunk be dupla Axeleket és tripla leszúrt Rittbergereket. Már reggel bekattant a hazai rock and roll apostolának slágere „Napfény a jégen”, melyet egész nap dúdolgattunk.

 

Fotó: Soós Margit

 

Egy kereszteződésben elgondolkodtunk, felmenjünk-e az Ámos-hegy kilátójába, de időtakarékossági okokból ezt elvetettük, és pillanatokon belül megérkeztünk a eplényi síaréna legújabb attrakciójához, a nemrég átadott kétüléses sífelvonó alá, az ősöreg csákányos felvonó középállomásához. Eplényben régebben egy kis, vidéki sípálya működött, kiszolgáltatva a természet kényének-kedvének, évi néhány sínappal. Aztán jó pár éve megszállott befektetők mertek nagyot álmodni, és áldozatos munkával kialakítottak egy hazai viszonyok közt kiemelkedő sípályarendszert. A fejlesztéseknek köszönhetően már nemcsak Holle anyó kegyeiben bízhatnak, hanem korszerű hóágyúikban is, melyek számát egy romboló hadihajó is megirigyelhetné. A munka meghozta gyümölcsét, valóságos alpesi centrumot varázsoltak, melyet rengeteg síző és síelni tanulni vágyó látogat.

 

Korán érkeztünk, még zárva volt az aréna, így kényünkre-kedvünkre szlalomozhattunk a remekül előkészített, széles pályákon. Mennyire más érzés villámgyorsan lesiklani a hol enyhébben, hol jobban lejtő dombokon, mint azokon gyalog lemenni. Túratársam hiszticskéje elő is jött egy pillanatra, de ezen „atyai”szigorom gyorsan segített. Rászóltam, hogy „ne tottyogj, mint lúd a jégen”, erre ugye jött a durcázás és a dac. De hatott, mert vele a bátorság is előkerült. Ereszkedés közben hóágyúk garmadája ontotta ránk a friss műhavat, így ma még „hóesésben” is sikerült túrázni.

 

Fotó: Soós Margit

 

Mire leértünk a völgyállomáshoz, már az aznapi nagybecsű is bőszen gyülekezett. Már nyitott a Holle anyó hütte is, ahová természetesen betértünk egy forralt bor erejéig, azzal az indokkal, hogy „csak felmelegedni megyünk”.

 

Gyorsan repültek a percek, kissé megkésve folytattuk a túránkat a Malom-völgy keskeny aszfaltcsíkján. Útközben integettünk a szélvészsebességgel száguldó, négyüléses Szent Sólyomnak, elköszöntünk a sípályáktól, de a hóágyúk dübörgése még sokáig kísért bennünket. Csodáltuk az alattunk csillogó, kanyargó Malom-völgyi-patak medrét, az egymást követő duzzasztott víztározókat. Közben mobil vadászleseken virtuálisan gyakoroltuk a célba lövés tudományát, aztán csak azt vettük észre, hogy elhagytuk az aszfaltot, és egyre fickósabban emelkedik alattunk az út.

 

Fotó: Soós Margit

 

Régi vasútvonalat kereszteztünk párszor, melynek kevés nyomát csak szakavatott szemek veszik észre, és máris a Köves-kút csepegő foglalatánál jártunk. Öreg, magányos fánál értünk a fennsíkra, amit az örök szerelem hatalmas méretű „bokrai” tettek látványossá. Hullámvasutazást követően erdei utak hálózatán valósággal leestünk Alsóperére egy meredek ereszkedéssel.

 

Fotó: Soós Margit

 

Alsópere Árpád-kori település, a határában egy pusztatemplom romjai is láthatóak. A terület tulajdonosa a Nádasdy család volt, mely a Dunántúl egyik legjelentősebb, legnagyobb hatalmú főnemesi famíliájának számított. A 19. században Nádasdy Ferenc itt alakította ki a Nádasdyak erdészeti és vadgazdálkodási központját. Előkelő vadászkastélyt (ma kastélyszálló) és angolkertet (ma arborétum) építtetett. Ma a Verga Zrt. kezelésében található a birtok, ahol vendégház, irodák és látogatóközpont is található.

 

Fotó: Soós Margit

 

Alsópere csodáiból most csak ízelítőt kaptunk, a haranglábnál elhelyezett pecséttel igazoltuk ittjártunkat, és elegánsan a távozás mezejére léptünk. 2018-ig nem a mai útvonalon vezetett a KDP nyomvonala. Addig az Öreg Futóné 575 m-es csúcsán haladt tovább, de a terület tulajdonosának kérésére megváltozott az útvonal. Azon túl Alsóperétől északnak tartva kell tovább haladni. Hosszú, 4 km-es aszfaltkoptatás kezdődött, végig emelkedő úton, egy hangulatos fasorban. Túratársam rám nézett, és mosolyogva megkérdezte „Mit is mondtál a sípályán?”, aztán bekapcsolta az utánégetőket. Nagyobb sebességet tud tartani, mint ami nekem kényelmes, de most erre nem volt tekintettel, így bele kellett adnom anyait-apait, hogy tartsam a lépést. Szólni ugye nem volt alapom, így fogcsikorgatva trappoltam utána.

 

Fotó: Soós Margit

 

A Felsőperei elágazóba zihálva (ki kevésbé, ki jobban) érkeztünk meg, hogy egy végső, mindent elsöprő rohammal bevegyük az 521 m magas Csengő-hegyet. Ez a végső szakasz amolyan „a tüdőnk hamar a zsebünkbe kerül”-fajtából való volt, fent már a hajunkon is levegőt vettünk. A kilátóból legendás kilátás élvezhető. Látni az eplényi sípályarendszert, a zirci medencét, a Bakony fővárosát, a Magas-Bakony vonulatát, sőt, rossznyelvek szerint a Balaton is fel-feltűnik néha. Szép ez a sziklaperemre készült messzelátó, csak ezt is elérte a hazai kilátók jó részének a betegsége, ugyanis a körülötte lévő fák koronaszintje már elérte a kilátószint magasságát, így vegetációs időszakban igencsak korlátozott kilátást tesz lehetővé, bár most is zavaró volt az ágak belógása a képbe. Ezt már az elején orvosolhatták volna, ha kicsit magasabbra építik…

 

Fotó: Soós Margit

 

Fotóztunk, és mivel aznap nem törtünk magasabbra, betoltunk egy csúcscsokit. Már nem volt más hátra, mint hogy egy jó 5 km-es ereszkedéssel leérjünk Bakonynánára. Süppedős úton értünk a Csengő-zsombolyhoz, amit nemrég szélesíthettek ki. A Tési-fennsíkon nagyjából 200 barlangot ismernek a szakemberek. Ezek egyike a 134 m mély aknabarlang, a Csengő-zsomboly, mely a pár méterre lévő Ördöglyuk-barlang mellett nyílik. Ez utóbbit már Bél Mátyás is említi. A zsomboly bejárata erős vasráccsal van lezárva, csak kötélbiztosítással járható. A nagyközönség számára nem látogatható.

 

Fotó: Soós Margit

„Barlangászás” után hosszan ereszkedtünk a cseres-tölgyesben erdei utakon, többször méretes keréknyomokat kerülgetve. A túra végét már a Bakonynánára vezető, vékony, erdei aszfaltcsíkon tettük meg, mely szerpentinezve küzdi le a szintet. A falu fölött búcsút vettünk a pirostól, és a K+-on értük el a település első házait. Száraz lábbal keltünk át a Gaja-patakon, ami a múltkori gázlóskodás után igazi felüdülés volt. Az OKT-bélyegzővel igazoltuk a túra megszakítását. Ekkor néztem az órámra, majd a kiírt menetrendre, és tudatosult, hogy a kinézett járatnál egyel korábbit is elérhetünk. Volt 5 percünk megérkezni az 500 m-re lévő megállóba. Na, itt aztán kocogásra váltottunk, és aznap már másodszor értük el utolsó pillanatban, lihegve a buszunkat.

 

Fotó: Soós Margit

 

Zircre érve persze most sem maradhattak el a kihagyhatatlan fotók az apátságról. Útközben kedvenc veszprémi éttermünkben egy-egy forró orjalevessel és velővel töltött gombafejekkel pótoltuk energiaszükségletünket. Újabb tartalmas, élvezetes téli túrán vagyunk túl, mely alatt a Kelet-Bakony eddig nem ismert csodáit is felfedeztük. A nem túl megerőltető szakasz bejárását szívből ajánljuk mindenkinek, ha tehetitek, ezt a túrát is télen próbáljátok meg bejárni. Megéri.

 

 

Írta: Soós Lajos
Fotó: Soós Margit

 

Kapcsolódó cikkeink:

Vasparipával és az apostolok lován a Cuha-szurdokban

Ezek voltak a legjobb fejlesztések a hazai természetjárásban





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Eddig hozzáfűzött kommentek (3):
hobobobo 2019.02.06. 19:51
Szia Pulmy!

Tudom hogy erre kószál Hörpölin is, beszéltem vele nemrég telefonon, említette. Valamelyik nap pedig ránéztem a honlapjára, beszámolókat is írt, tök jók.

Az RP-DDK-ba belekezdtem, de nem fogott meg, akkor már inkább a harmadik OKT. Vagy a negyedik Kohász. :-)

Figyelj, ha északra jöttök az OKT-n szólj rám, ha úgy alakulna lehet hogy összeüthetnénk egy közös túrát.
Üdv, jó túrákat Nektek!

Pulmy 2019.02.06. 19:37
Szia Hobo!

Köszönöm dicsérő szavaid! Igen emlékszem rá Te voltál az utolsó mohikánok egyike aki még a régi nyomvonalon ment. Ez is szép nyomvonal,csak sok az aszfalt benne.Cserébe ott van a Csengő-hegy a korlátozott panorámájával és a Csengő-zsomboly,melyhez eddig "csak" egy tanösvény vezetett.Ráadásul ez az útvonal jóval hosszabb lett Várpalotáig,de így egy kis kerülővel útba ejthető a Keleti-Bakony talán legnagyobb attrakciója a Római-fürdő.

Hát még az elején tartunk-2szakasz van meg cca 30km) mivel mi elsősorban a kék projektben utazunk,de sajnos arra elég kevés időnk jut,mert csak több naposok vannak hátra.Így jött az ötlet az alternatívára. De ki tudja? Hátha egyszer csak szembe jövünk egymásnak! Vagy akár egyeztethetünk egy közös etapot is. Egyébként Hörpölin is erre fele császkál mostanság....

És mi van a RP-DDK projekttel? Gondolom nem fogott meg,bár vannak értékelhető mozzanatai annak is:d
hobobobo 2019.02.06. 18:08
Szia Pulmy!

Jó lett az írás, nagyon szép időt fogtatok ki!
Azon viszont ledöbbentem, mennyire megváltoztatták az útvonalat nyár óta. Az eredeti piros KDP nyomvonal Alsópere után éppen ellenkező irányban, az Öreg-Futóné érintésével ment a Márkus-szekrénye, majd Bátorkő, Várpalota felé, én még ezen az útvonalon mentem múlt nyáron.

Nektek mennyi van még hátra? Nekem Mecsérteleptől Zircig, kb a szűk fele, a közeljövőben tervezem, aztán irány újra az északi hegyek útjai! :-)

Vagy... mivel vettem egy új füzetet lehet hogy a harmadik OKT...?
Ki tudja. :-)
Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. április
Kesztyüs András:
Tűzben
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...