MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

2017.08.11. 12:42,   Szöveg: Varjas Gabriella,   Fotó: Varjas Gabriella

Gasztrofitnesz a Fertő tó körül

Évente ismételt családi hagyományunk, hogy körbetekerés címszó alatt „körbeesszük” a Fertő tavat. Közép-Európa legnagyobb sztyepptava nemcsak azért érdekes, mert az UNESCO Világörökség része.

Fotó: Varjas Gabriella

 

Az egyedülálló természeti környezetbe finoman simuló ornitológus mennyországban bringázva jó pár magas minőségű és regionális alapanyagokra építő konyhát vivő éttermet, landgasthaust, heurigert fedeztünk fel az évek során. Magyarország egyik sokáig ünnepelt étterme, a Ráspi is ezen az útvonalon található. Szürke marha, mangalica, hidegen sajtolt olajok, sajtok, és finom borok a környékről, de amiért kötelező ide menni, az a Fertő tavi füstölt angolna. Ki ne hagyja senki! További titkos tippem az Európában csak itt látható albínó szamárcsorda, de őket szerencsére csak megnézni, és nem megenni kell a bringatúra egyik eldugott szegletében.

 

Fotó: Varjas Gabriella


A körtúra gyerekekkel is szuper. Nincs túl sok emelkedő, és mind az osztrák, mind a magyar oldalon jó minőségű kerékpárút vezet, amely az autóutak fogsága helyett nádasokban, szőlődűlők között, mezőkön, réteken siklik. Zengő madárparadicsomon, kuruttyoló lápokon és kedves, lelassulásra késztető falvakon tekerünk át. Az emelkedőkön a szenvedést gyönyörű tavi panoráma enyhíti, és mindeközben nonstop rengeteg ennivaló – néha szó szerint – állat cikázik a földön és a levegőben körülöttünk.

 

1. nap – Fertőd – Podersdorf (kitérővel az albínó csacsikhoz kb. 40 km)

 

Lévén fertődi lány, a túrát édesanyámtól indítjuk, és két éve már a kisebb uncsitesókat is visszük magunkkal. Idén barátok is csatlakoztak, így négy felnőtt és hat 7-11 éves gyerek indult útnak. A tó 3 nap alatt kényelmesen, minden bokorban megállogatva kisebb gyerekekkel is körbetekerhető. A mi kisfiunk először 6 évesen teljesítette a mindenféle kitérőkkel együtt kb. 140-150 km-es távot. Kilátásokkal, szöszmötölésekkel, megállókkal ez kb. 5-6 óra napi tekerés.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Fertődön kötelező látnivaló a szépen kiglancolt Esterházy kastély, ahol nyaranta már némi koncertélettel is próbálják követni a kismartoni kastély példáját. Hogy melyik irányba érdemes megkerülni a tavat, abban két iskola létezik, mi idén már negyedszerre tettük meg a kört, mindkettőt próbáltuk, és nem igazán találtunk különbséget. Nekünk az óramutatóval ellentétes irány vált be, mivel így útba ejthetjük a kedvenc abrakolóinkat. A Kisalföld nagyon szeles vidék, és Murphy törvényei itt is érvényesek, amikor indulunk, akkor többnyire szembeszél van.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Idén nem volt strandidő, ami biciklizéshez nem nagy baj, de nagyon megküzdöttünk az elemekkel. Az eső szerencsére inkább csak éjjel esett, de első nap kifejezetten orkánban tekertünk az első nap. Gondolhatnánk, hogy a tó másik felére fordulva ez aztán hátszéllé válik, de a második napra a szél megfordult, ezzel is gondoskodva róla, hogy erős sportértéke legyen a túrának. Jól megérdemelten tömhettük a burgenlandi finomságokkal a bendőnket.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella


A változatos útvonalon rengeteg ún. design kilátó van. A valóban stílusos, egyedi magaslatok mellett vitorla-napernyővel ellátott pihenőhelyek, és sok út menti kis fogadó szolgál frissítőpontként. A távcsövekkel felszerelt nádtetős és fa kilátók közül az Illmitz–Podersdorf közötti szakaszon található kerekesszékkel is bevehető. A hol murvás, hol aszfaltozott, de mindig kiválóan jelölt, irányító táblákkal ellátott utakon gyakran látni hatalmas teleobjektívvel és távcsövekkel, madárhatározókkal battyogó, az eget buzgón sasoló embereket. A káprázatos táj minden évszakban madárparadicsomi állapotokkal csábítja az ornitológusokat, állatmegfigyelőket. A területen több száz védett madárfaj él.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella


Ha az út mellett közvetlen közelünkben és a szőlőkben totyorászó, gágogó vadlúdhordák nem lennének elegek cukiságnak, szinte minden kilométerre akad valami kukkolnivaló szőrös és tollas élőlény. Egyik évben láttunk a fejüket sípszerűen a földből kidugdosó mezei ürgéket is, a nyulak állandó szereplők, és több helyen is lehet a bicajút mellé kicsapott, érdeklődő mangalicákat simogatni. Lovak, bivalyok és különféle fajtájú marhák is színesítik a látnivalók tárházát.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Az őshonos szürke marhák legszebb gulyája Sarród után, Fertőújlak előtt van, nem lehet eltéveszteni. Sarródon érdemes betérni a Makovecz-stílusban épült Kócsagvárba, a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság központjába. Az ország legnagyobb náddal fedett épülete besenyő halászfalut imitál. A főépületre csigavonalban felfűződő házacskák oromfalán a fertőtáji építészet hagyományos díszítőelemei láthatóak. A díszes fa kapu a park szimbólumát, két egymás felé forduló nagy kócsagot ábrázol. A kapuszárnyak az üdvözlésre kitárt madarak szárnyait szimbolizálják. A központban kiadó szállás is van, és sokféle túrát kínálnak.

 

Fotó: Varjas Gabriella


A bringatúra egyik kihívása, hogy ne álljunk meg minden hívogató heurigerben, azaz jellegzetes, kis osztrák út menti borozóban. Mi idén kibírtuk a Pamhagen és Apetlon közötti, kissé bizarr, kitömött állatokkal benépesített szőlőlugasos heurigerig. A mező közepi intézmény a bicajosok mellett a helyi bácsikák kártyabarlangja is.

 

Fotó: Varjas Gabriella


A Fertő tavi bicajkör egyik legszebb része az Apetlon–Podersdorf szakasz. A szabadon legelő állatkertből kedvenceink az albínó szamarak, akikért megéri a B10-es jelű fő csapásról tett kitérő. Most épp bébicsacsit is láttunk. Illmitz után a Sandeck nevű ficakot kell megcélozni az übercuki fehér fülesekért. Bicajos térképeken szerepel, a Weiße Esel feliratok is segítenek. A magyar parlagi szamár fehér változatát barokk vagy rokokó szamárnak is hívják. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a szokatlan szín felkeltette a főurak figyelmét, és tenyészteni kezdték az izabella fakó színnek nevezett változatot.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Azért is érdemes ide bekerekezni, mert még nagyobb koncentrációban és jóval kisebb bicajforgalom mellett élvezhetjük a szinte szelíd vadludak, szürke marhák, vízi bivalyok, nyulak, fácánok és mindenféle madarak társaságát. A fehér szamaraknál egy különleges, a vasfüggöny időszakából származó régi katonai őrtorony szolgál panorámapontként. Az egyetlen nehézség, hogy az ide vezető, először murvás út szinte sivatagi jellegűvé alakul egy rövid szakaszon, a mély homokban csak tolni lehet a bringát. Itt láttuk az ürgehadsereget is az egyik korábbi őszi túrán.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella


Ha valaki Illmitzben éhezik meg és gurméskodásra vágyik, csakis a Gault Millau kulináris kalauz által is ajánlott Presshaus-ba menjen! Általunk is megelégedéssel tesztelt hely. Azért is szeretjük minden évben körbekerekezni a tavat, mert a megszokott útvonal ellenére a minden évszakban változó időjárás, vízállás miatt mindig egy kicsit más arcát mutatja a tó. Más a növényzet, a fények, hol zöld, hol aranysárga a mező, és szinte mindig felfedezünk valami olyan madarat, amit addig nem láttunk. A távcső hasznos túrakiegészítő.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella


Tavaly a Podersdorfi Kempingben egy jót strandoltunk a naplementében. Idén a strandolás ugyan elmaradt, de gyönyörű látványt nyújtott a hatalmas szelet kihasználó kite-ok és szörfök rengetege a vízen. A Fertő tó teljesen más, mint a Balaton. Itt a nyílt vizet legtöbbször csak a kilátókról vagy hajóról látni, mivel sűrű nádas veszi körbe a tavat. Csak nagyon kevés nyílt partszakasz van, a podersdorfi az egyik leghosszabb.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Ősszel, szüret környékén is voltunk egyszer itt túrázni, akkor néha kissé úgy éreztük magunkat, mintha valamilyen háborús szimulációban vennénk részt, mert a seregélyeket folyamatos durrogtatással riasztották. Az állatparádé, a szuperlatívuszokkal leírható minőségű kerékpárutak, kilátók és a csúcs gasztronómia miatt azért is vagyok a Fertő tavi kerékpárút rajongója, mert az út mellett sok kedves műalkotás is látható. Bronz macik, gólyás graffiti, hatalmas borospohár, bicajokból összepakolt gúla. Kedvencem a mezei aktszobor, ami az az évi vetéstől függően hol napraforgó, hol meg búzamező előtt pompázik. Csupa olyan önmagáért való haszontalan szépség, ami élménnyé teszi a tekerést.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella  Fotó: Varjas Gabriella


A podersdorfi kempingnek kiváló a péksége és a kisboltja egy reggelihez. Vacsira és ráérős reggelire a közeli Al Faroban még nem csalódtunk, egyszerű, de nagyszerű. Mindenki nagyon kedves a tó körüli vendéglátóhelyeken, az Al Faroban esti zárás előtt 10 perccel még bevállaltak nekünk 3 pizzát. Szinte mindenhol dolgoznak magyarok, így könnyű a kommunikáció.

 

2. nap – Podersdorf – Ruszt (45 km)

 

A Podersdorf – Ruszt szakasz szinte teljesen sík, most épp szép napraforgómezők, nádasok, szőlők és apró falvak között cikáztunk. Neusiedler am See-be idén nem mentünk be, de érdemes. Egy jó kis királyi őrtoronyba lehet felmászni, és itt is van egy tuti gasztrotippem. A Gault Millau – Bűvös Szakács magyarul is kimerítően áradozik az itt található Nyikospark étteremről, amihez nekünk is volt párszor szerencsénk. Itt vertük el a kempingen megspórolt pénzt. A panziót nem próbáltuk, de az is van.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

A Nyikospark nem a filléres kategória, de van a tó mellett ilyen is. Rögtön Neusiedler am See után a Neusiedler Csárda közvetlenül a bringaút mellett árnyas terasszal, kissé idejétmúlt berendezéssel bír, de verhetetlen 7 eurós áron szolgálják fel az aznapi 3 fogásos ebédmenüt. Itt is van szállás.


Ebéd után kicsit küzdelmes betekerni a némi emelkedővel kezdődő Jois faluba, ezért lassítottunk kecskebámulással, majd egy combosabb tekeréssel Winden és Purbach után értünk Oggauba. A fő B10-es kerékpárútról sok helyen lehet letérni mellékkerülőkre. Joistól is van egy alternatív, szőlődűlők közt haladó szakasz, de mivel idén újonc kerékpárosok is csatlakoztak hozzánk, megkegyelmeztünk, és maradtunk a lenti lankákon. Oggau ugyan már nagyon közel van második napi szállásunkhoz, Ruszthoz, de itt mindig muszáj megállnunk, itt van ugyanis a kedvenc füstöltangolna-lelőhelyem, a Zum Herztröpferl. A magyarul Szívcseppecske nevű vendéglőt még nem fedezték fel a híres kulináris kalauzok, pedig van rajta mit dicsérni. Idén sajnos pont esküvőt tartottak a Herztröpferlben, így angolnátlanul álltunk tovább. Felettébb szomorú voltam, mert itt mindig szuper kencékkel, pesztóval, szárított paradicsomkrémmel és más finomságokkal kiegészítve hozzák.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Az angolna fertő tavi ínyencség. A magyar oldalon sajnos nem lehet hozzájutni, pedig emlékszem, gyerekkoromban gyakran ettünk a fertőhomoki nagymamámnál rántott angolnát. Kicsit iszapos íze volt, teljesen más, mint amit a füstölt angolna nyújt. Vagy csak közben felnőttem. Más formában az osztrák éttermekben sem találkoztam még vele, de nekem már a füstölt angolna maga is megérne egy kirándulást a Fertő vidékre.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Rusztba már fél lábbal is átkerekeztünk 4 km-t. A városka melletti Storchencamp, azaz Gólya Kemping ugyan nem olyan fullextrás, mint a podersdorfi, de nagyon kellemes, nádassal körbevett vízi környezetben van. A reggeli sátorbontáskor a szelíd vadludakkal kvaterkáztunk. A gyerekeknek kibérelhetünk akár egy Winnetou indián sátrat is. Készpénzt érdemes magunknál tartani, mert több helyen, így az itteni büfében sem lehet kártyával fizetni, és elég kellemetlen csak ezért betekerni Rusztba. Ahova persze mindenképp érdemes bemenni, a barokk főtér az egyik legszebb a környéken. Külön bájt ad neki a rengeteg gólya, jó ízléssel mind Rusztot választották költőhelyül.

 

Fotó: Varjas Gabriella


A gólyalakta Rathaus platzon található Römerzeche vendéglőben akadt füstölt angolna is vacsorára. Itt különleges tejszínes tormával hozták, és maga a hal ugyan finom volt, de minden fogás kicsit rusztikus, drabális volt. A magyar pincérek itt is szívmelengetően kedvesek voltak. A gyerekek vacsi utánig eldugott cukorkadózist is kaptak.

 

3. nap – Ruszt – Fertőd (45 km)

 

A harmadik napi etap volt a legnehezebb. Mörbisch-Fertőrákosig csak alattomosan emelkedik. Utána jön az igazi nemulass, de szerencsére Fertőrákoson van ok megállni. Sokan szakítják meg a túrát vagy minivonatoznak vissza Rákosról a Mithras szentélyig. Az apró, római kori, betonnal megerősített látnivalónak elég nagy feneket kerítettek. Szerintem az értékes időt inkább érdemes a Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínháznak szentelni. A pár éve újranyitott egykori kőbánya sok történelmet látott kőfalai között a jó akusztikájú térben operakoncerteket is tartanak, és egy nagyon érdekes témaparkot alakítottak ki.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

Fotó: Varjas Gabriella


A kőfejtő felszínén végigvezető panorámás tanösvény után a hatalmas kőcsarnokokba ereszkedtünk le. A lajtamészkő kialakulását elősegítő miocén kori őstengerről van lent egy nagyon látványos film és kiállítás a benne élt ősállatok (megalodon, ős tengeri tehén, ősdelfin) gigantikus makettjeivel. Az évmilliók lerakódásaiból keletkezett lajta mészkőről és az abból készült épületekről is meg lehet nézni egy rövid filmet. Meglepően sok ilyen híres épület van, fél Bécs (pl. az Operaház is) és Sopron ebből a kőből épült.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Ínyenc bicajturisták következő állomása a híres Ráspi étterem Fertőrákoson. Az olcsó menüt előnyben részesítők rögtön a Kőfejtő oldalában találhatnak egy kifőzdét. Mi többször ettünk isteni finomakat a Ráspiban, de olyan is volt, hogy ott hagytuk, mert fél óráig senki nem jött az asztalunkhoz. Mikor sikerült ételhez jutnunk, az mindig nagyon különleges élmény volt. Idén viszont kihagytuk és Hegykő felé vettük az irányt.

 

Fotó: Varjas Gabriella

 

A Fertőrákos–Balf szakaszon van a legtöbb emelkedő. Az összes lejtőn kurjongatva gurulásnak megvan a böjtje, nehogy azt higgyük, hogy vége, igazi hullámvasút. Balfon megálltunk a Balfi ásványvíz szép eozin szoborfejjel díszített savanyúkút forrásánál. A sok kaptató után jólesett a kissé záptojás ízű, de frissítő hideg víz. A gyerekek és persze mi is nagyon rá voltunk pörögve egy strandolásra. Rá is szolgáltunk, az időközben felmelegedett időben lógott a nyelvünk, mire kora délutánra odaértünk a hegykői termálfürdőbe.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Ha már a tóban nem tudtunk pancsolni, a fáradt végtagoknak nagyon jólesett egy kis termálvíz. Innen a kerékpáros újonc csapat már kocsival ment haza Fertődre, mi meg edzett családként szépen letekertük az utolsó 5 km-t, ahogy azt kell. Milyen szerencse, hogy anyukám fertődi! Kevés jobb dolog van a mama főztjénél. Szokásához híven egy komplett lakomával várt minket, melynek fénypontja egy isteni cseresznyés rétes volt.

 

Praktikumok


A tó körül a fő B10-es kerékpárút vezet. Ha mobilnetünk van, akár térkép nélkül is nekivághatunk. Használható áttekintő, ingyenes reklámtérképet a legtöbb osztrák bicajkölcsönzőben, kempingben, sportboltban is kapunk. A fő csapáson kívül jelzett kitérőket tehetünk környékbeli falvakba. Ha van időnk, akár hetekig is bicajozhatunk, közben megnézhetjük az Esteházy kastélyokat, kompozhatunk a tó két partja között, lehet vezetett kenus és madármegfigyelő túrákra is menni. A Fertő-Hanság Nemzeti Park is kínál érdekes vezetett programokat ITT

 

Fotó: Varjas Gabriella


A bulifaktor fokozására mi szinte mindig sátrazunk a tó körüli kempingekben, alkalmas idő esetén csobbanással tovább emelve a bringatúra népszerűségét a fiatalságnál. Általában Podersdorfban és Ruszton szállunk meg. A podersdorfi kempingnek strandolásra alkalmas partja is van, nyáron gyönyörű onnan a naplemente. A sátrazás itt is jóárasított szállásmegoldás, 2 felnőttnek és 4 gyereknek 50 euro körül van. Ezért ingyenes strandbelépőként is szolgáló Neusiedler See napi kártyát is kapunk. Cipekedés ügyben a helyzetünk annyiban könnyített, hogy a sátras felszerelést mindig az öcsémék hozzák utánunk kocsival, így mi habkönnyen bicajozhatunk. A tó körül rengeteg szállás akad mind az osztrák, mind a magyar oldalon. Szezonban ajánlott előre szobát foglalni. Mi a kempinget nem szoktuk, és idén majdnem hoppon maradtunk. Épp hosszú hétvége volt Ausztriában, Podersdorfban ráadásul kite-, és szörfös fesztivállal. Épphogy csak tudtak helyet szorítani nekünk a kempingben.

 

Fotó: Varjas Gabriella


Ahogy szinte minden más, a kerékpáros infrastruktúra is sokkal fejlettebb az osztrák térfélen. A magyar oldalon pár helyen (pl. Fertőendréden és Fertőrákoson) próbálkozhatunk bicajbérléssel. Az osztrák oldalon minden faluban van igen magas színvonalú és hosszú, szezonban sokszor mindennapos nyitvatartású kerékpárkölcsönző és -szerviz. Az egyik évben a kisfiam akkorát esett, hogy használhatatlanná vált a nem túl acélos bicaja (neki kutya baja sem lett), de nem kellett feladnia, 3 napra 20 euróért béreltünk neki csúcs gyerekbicajt a legközelebbi apetloni szervizben. A podersdorfi Radsport Waldherrben idén 3 euróért, 10 perc alatt gyorsszervizelték a bekrepált váltómat.

 

A túráról még több képet nézhetsz meg a szerző MiraDonna.hu blogján, ide kattintva.

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
161718192021
22
23242526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...