MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumGalyakilátó

2017.09.08. 14:30,   Szöveg: Nógrádi Attila,   Fotó: Nógrádi Attila, Halpern Bálint / MME

Haragos siklók Budapest szívében

Egy jókora antennával felszerelkezve vágtunk neki megkeresni Valit és Pirit a hármashatárhegyi reptér melletti susnyásban. Részsikereket értünk el.

Nem túlzás a cím, ugyanis nemcsak a hármashatárhegyi reptér környékén tanyáznak haragos siklók a főváros területén, hanem például a Sas-hegyen, de régebben előfordultak a Gellért-hegyen, vagy például az ódudai téglagyárnál is. „Ez a langyos, napsütéses időjárás elvileg tökéletes siklónézés szempontjából, egyedül a feltámadó szél miatt húzódhatnak be az avar alá, akkor viszont szinte lehetetlen őket kiszúrni” – tudom meg Halpern Bálinttól, a Magyar Madártani Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának titkárától, aki a terepjárójából kiszállva nagy műgonddal hajtogat ki egy szobaantennára hajazó szerkesztet. Az antenna egy nyakba akasztható készülékbe adja a jelet, ami különböző pityegéssel jelzi, ha jeladós sikló van a közelben.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Halpern Bálint, az MME munkatársa siklóvadászatra indul
 

Égbe tartott antennával, pityegések után fülelve indulunk el a hármashatárhegyi reptér egyik sarkából a környéken kocogók és kutyasétáltatók nem kis megrökönyödésére, de a jelek, hamar a reptér feletti „bozótosba” vezetnek minket. „Ezek a dombok, gyakorlatilag óriási kőhalmok, és az egykor itt működő kőbánya emlékét őrzik. Ideális terep a siklóknak, ugyanis rengeteg zegzugos járat található a talajszint alatt” – mondja Bálint, aki rögtön két nyílást is mutat, hogy ezek népszerű „siklójáratok”. Azt hittem, hogy jól ismerem a környéket, hiszen rendszeresen járunk ide kirándulni és gyereket legeltetni, de eddig nem hogy siklójáratot, de még kígyót sem láttunk. „Nem véletlenül, a haragos sikló szinte láthatatlan a talajon, egyedül akkor vehetjük észre, ha hangos csörtetéssel menekülőre fogja”.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Az antenna forgatásával lehet megtudni, merre van a jeladós kígyó. Amelyik irányból jön a pittyegés, arra kell menni

 

A szaporodó jelek mellé egyre hangosabb gyereklárma is társul, majd kisvártatva egy egész ovis csoportra bukkanunk a bokrok között. Mint kiderül, a közeli Waldorf óvoda települ ki ide minden évben jó pár napra, és a gyerekek többsége már ismeri is Bálintot, a „kígyós bácsit”. Siklót még ők sem láttak ugyan, de zöld gyíkot már igen, és egyikük állítja, hogy kígyóbőrt talált a környéken. Mind a kettő bíztató jel, a gyík – legyen az zöld, pannon-, vagy fali – a haragos sikló egyik kedvenc tápláléka, de nem veti meg a madárfiókákat és a kisebb rágcsálókat, pockokat, egereket, fiatalabb ürgéket sem. Mint minden rendes sikló a haragos sem zárkózik el egy kis kannibalizmus elől, ami azt jelenti, hogy a fiatalabb egyedeknek meglehetősen rizikós a felnőttekkel együtt bandázni.

 

Fotó: Nógrádi Attila

A reptér feletti Vörös-kővár nevű helyet nem csak a siklók szeretik, rengeteg a kiránduló, kutyasétáltató, futó és kerékpározó, de egy komplett ovis csoporttal is találkoztunk

 

A gyerekhadat magunk mögött tudva bízunk benne, hogy a közelben tartózkodó Valit, nem űzte földalatti vackába a zsivaj, és rábukkanunk napozás közben. Bálint nagy rutinnal mozog antennájával a bokrok között, időnként feltartja és körbe forgatja. „Elvileg ezzel a műszerrel akár egyméteres pontossággal is be lehet lőni az állat helyét, sokszor volt olyan, hogy ott volt a lábam előtt a fűben, de nem vettem észre, csak amikor megmozdult” – árulja el Bálint miközben Vali, az egyik jeladóval ellátott sikló helyzetét próbálja belőni, majd egy közeli bokorra mutat, hogy „jó eséllyel ott lesz”.

 

Fotó: Nógrádi Attila

A műszer szerint Valika valahol a bokor környékén lebzsel

 

Bálint tippje be is jön, mert ahogy közeledünk a bokor felé, hirtelen megelevenedik a fű, és a korábban békésen napfürdőző Vali „hangos csörtetéssel” a bokor alá menekül. Ebből én csak az avar zizegését észlelem, a bő egyméteres kígyót azonban nem, de Bálint az ágak közé mutat, és azt mondja, „mázlink van, mert nem kúszott el, hanem megállt, és most felénk nyelvel”. Kábé egy percig meresztem a szemem a bokor aljára, mire meglátom a villás nyelvét öltögető Valit, aki szürke színével és barnás fejével tökéletesen egybeolvad a kiszáradt aljnövényzettel. Próbára teszem a türelmét, és egyre közelebbről fotózom, ám amikor egy méterre lehettem, Vali megunta a pózolást, és úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Innentől kezdve a jel is gyenge lett, amiből Bálint arra gyanakodott, hogy Vali diszkréten távozott valamelyik földalatti üregébe.

 

Fotó: Nógrádi Attila

És íme, ő Vali. Azért kapott ilyen rövid nevet (és a többi jeladós sikló is), mert ezt könnyű begépelni terepen a GPS-be


Vali elvesztése után Piri, a másik jeladós sikló nyomába eredünk, aki a műszer szerint szintén a közelben tartózkodik. Bálinttól közben megtudom, hogy az eddig begyűjtött adatok alapján az derült ki, hogy a kígyók nem nagyon hagyják el kedvenc terepüket, de vannak olyan példányok, amelyek több száz méterre is rendszeresen elportyáznak zsákmány után kutatva. Pirit közelítve ezúttal két bringásba futunk, akik nem is sejtik, hogy az egyik legritkább kígyófajunk kedvenc terepén csapatnak, egyébként teljesen illegálisan. „Úgy vettük észre, hogy a kígyók jól alkalmazkodtak ehhez a forgalmasabb környékhez, van olyan egyed, amelynek a lejárata egy ösvény kellős közepén van, de gyakran használják is az ember és a vadak által kitaposott ösvényeket, rendszeresen napoznak mellettük bízva a tökéletes álcájukban. Egyedül a kerékpárosokkal lehet gond, ugyanis a kígyók a talaj rezgéseiből érzékelik, ha valami közeledik, viszont a bringások sebességére nincsenek felkészülve”.

 

Fotó: Nógrádi Attila  Fotó: Nógrádi Attila

 

Fotó: Nógrádi Attila

A fenti két képen két komfortos kígyótanya bejárata látható. Alul jól látható, hogy valaki, vagy valakik feltúrták a terepet. Több mint valószínű, hogy ők is siklókat kerestek

 

A vékonyka földtakaró alól lépten-nyomon kőrakások bukkannak elő, igazi kígyóparadicsomi állapotokat teremtve, ám az egyik frissen feldúlt halomnál Bálint megjegyzi, hogy itt bizony valaki keresgélt valamit. Bár a haragos sikló szigorúan védett Magyarországon, és az eszmei értéke 500 ezer forint, vannak, akik megpróbálnak befogni vadon élő példányokat, hogy otthon tartsák, vagy külföldön értékesítsék különböző állatbörzéken. Miközben a siklók nemzetközi feketekereskedelmén morfondírozok, azt veszem észre, hogy az az egyik hosszabb faág életre kel a lábam mellett, és szürreális tempóban eltekeredik.

 

Fotó: Nógrádi Attila

Ez a jeladó nélküli példány volt a nap meglepetése. Néhány másodperc alatt eltűnt az egyik üregben

 

Ijedtemben átugrok egy kisebb csipkebokrot és Bálint után kiabálok, miközben próbálom lefotózni a menekülő hüllőt. Nem sok esélyt ad, mert nevéhez hűen odasiklik egy gyökérhez és eltűnik. Le kell guggolnom, hogy kiszúrjam azt a ránézésre 20 forintos átmérőjű kis lyukat, amiben ez a jó másfél méteres példány eltűnt. Ijedt óbégatásomra közben Bálint is előkerül a bokrok közül, és a nála lévő GPS-szel rögzíti az észlelés helyszínét. Az általam kiszúrt egyed nem Piri volt, hanem egy jeladó nélküli példány, így legalább én is hozzájárultam valamivel a hazai haragossikló-kutatáshoz.

 

Fotó: Nógrádi Attila

 

Fotó: Nógrádi Attila

Az MME munkatársai gondosan rögzitik GPS-en a siklók észlelésének helyszínét, így a mozgásuk is nyomon követhető. A siklók testében lévő jeladó az állat testhőmérsékletét is méri

 

Újult erővel keressük tovább Pirit, azonban mire a kedvenc dombjához érünk, a jeleket fogó masina sajnos lemerül, így csak azt tudjuk meg, hogy valahol a közelben van. Bálint szerint ez lehet ötven méter is, így rövid keresgélés után feladjuk, és visszafelé vesszük az irányt. A reptér szélén bandukolva Bálint a terveikről mesél, az ide tervezett tanösvényről, amely a siklók és a környék élővilágát mutatja be. „Sokan járnak ide, de fogalmuk sincs, hogy milyen gazdag az itteni élővilág, csak kígyóból négy is előfordul itt, a haragoson kívül, láttak már erdei, réz-, de még vízisiklót is, amely nevével ellentétben remekül elvan víz nélkül is. Szeretnénk, ha minél többen tudnának erről a ritka fajoknak otthont adó helyről, Budapest belvárosától néhány kilométerre, mert csak így őrizhető meg a védettsége. Ezért látogatta meg ezt a helyszínt Jane Goodall is, legutóbbi magyarországi látogatása során, ő engedte szabadon a két jeladóval ellátott siklót is.”

 

Fotó: Nógrádi Attila

Rengetegen látogatják a hármashatárhegyi repteret, a legtöbb embernek azonban fogalma sincs, milyen ritka és védett élőlényeket rejtenek a bokrok

 

Közben visszaérkezünk a reptér sarkához, ahol Bálint hagyta a terepjáróját. Elcsomagolja a felszerelését, és megmutatja azt a dobozt, amiben a befogott siklókat szállítják, ugyanis a terv az, hogy még a telelés beállta előtt befogják a lányokat, és megszabadítják őket a jeladóktól, így is elég információval segítették már a tudományt.

 

 

 

Haragos és sikló


A kaszpi haragossikló a legnagyobb testű kígyónk. Hossza elérheti a 2 métert. Teste karcsú és erőteljes. Alapszíne általában dióbarna, a nyakon és a testoldalon ezüstös árnyalattal. A pikkelyek közepén szalmasárga csík húzódik, a széleik és a köztük lévő bőr sötét. A pikkelyeken lévő mintázat összeolvadása következtében a test, különösen a hátsó részén, csíkosnak tűnik. Feje mogyoróbarna, sötétbarna rajzolattal. A felső ajkak krémszínűek, de az ajakpikkelyek oldalsó szegélye sötét. A has sárga vagy vajszínű. A torok fehér, bár a has sárga alapszíne foltokban itt is megjelenik. Oldalt a nyak foltokban vöröses- vagy sárgásbarna.

 

Fotó: Halpern Bálint / MME

 

A szemei meglehetősen nagyok, ami különösen a fiatalabb (< 100 cm) példányoknál feltűnő. A kifejlett kaszpi haragossiklót Magyarországon nehéz más kígyófajjal összetéveszteni. Élőhelye, mérete és színezete alapján többnyire könnyen azonosítható. Hazánkban csak a jóval lassúbb mozgású erdei sikló (Zamenis longissimus) közelíti meg méretben. A két faj színezete azonban jelentősen eltér egymástól. A kaszpi haragossikló hazánkban elszigetelt populációkban, mészkő- és dolomit-, valamint löszpusztagyepeken fordul elő.

 

Fotó: Halpern Bálint / MME

 

Legjelentősebb állománya a Villányi-hegységhez tartozó, de attól jól elkülönült, a Dráva-síkból szigetszerűen kiemelkedő Szársomlyó mészkősziklagyepén található. A budai-hegységi állományai úgy tűnik már csak a Budaörsi kopárokon és a Sas-hegyen maradtak fenn. A Dunamenti (Dunaföldvár, Dunaszekcső, Dunaújváros, Paks községek által jelölt) maradványlöszfalakon fennmaradt populációkról csak az elmúlt években szereztünk tudomást. Egyes, a szakirodalom által is kétségesnek említett előfordulásai (Zselic, Bükk) nem nyertek igazolást.

 

Fotó: Halpern Bálint / MME


A kaszpi haragossikló nappali életmódot folytat, egész nap aktív lehet. A reggeli órákban búvóhelye közelében napozik, majd miután felmelegedett, aktív vadászatra indul. Gyakran kúszik fel bokrokra, kisebb fákra. Látása jó, táplálékállatait és támadóit már messziről észreveszi. A felnőtt egyedek gerinceseket, elsősorban gyíkokat (fontos tápláléka a zöld gyík), rágcsálókat és énekesmadarakat zsákmányolnak. Mivel meglehetősen vehemens ragadozók, előfordul, hogy más kígyókat és időnként, saját fajtársaikat is felfalják. A fiatalok többnyire kisebb gyíkokat (zöld gyík, fali gyík, pannongyík), újszülött kisemlősöket, madárfiókákat, illetve alkalmanként sáskákat és egyéb gerincteleneket ejtenek zsákmányul. Mint általában a haragossikló-fajok, prédájukat többnyire élve nyelik le, csak a nagyobb ellenállást kifejtő áldozataikat fojtják meg testük egy-egy gyűrűjével, vagy egyszerűen valamilyen tereptárgynak préselik.

 

Fotó: Halpern Bálint / MME

 

A nőstény évente egyszer 5-12, pergamenszerű héjjal borított tojást rak, többnyire valamilyen párás és egyenletes hőmérsékletű helyre, például sziklahasadékokba, rágcsálójáratokba, nagyobb kövek vagy farönkök alá. A kis siklók augusztus második felében vagy szeptemberben kelnek ki. A haragos siklók a telet hibernált állapotban töltik. Téli pihenőjüket a kifejlett egyedek már szeptemberben elkezdhetik, és időjárástól függően március végén, április elején fejezik be. Ragadozójuknak tekinthető minden olyan emlős és madár, amely hajlamos kígyót zsákmányolni. A meglepett haragos siklók hatalmas lendülettel menekülőre fogják, képesek meredek sziklafalakról is a mélybe vetni magukat. Ha sarokba szorítják őket, azonnal támadnak, és gorombán harapnak. A nagyobb testű példányok kellemetlen sebeket is ejthetnek. A kézbe vett haragos sikló vehemensen beleharap támadója bármely testrészébe, amit elér, majd nem engedi el azt, hanem rágó mozdulatokkal igyekszik minél jobban feltépni a bőrét. Nevüket soha nem hazudtolják meg, harapásuk azonban nem veszélyes.


A kaszpi haragossikló hazánk egyik legveszélyeztetettebb hüllőfaja. A faj a Berni Egyezmény II. függelékébe tartozik. Magyarországon – mint minden hüllő és kétéltű – védett. Természetvédelmi értéke: 500 000 Ft.

 

Forrás: MME

 

Ha még többet szeretnél megtudni a haragos siklóról és a magyarországi kígyófajokról, kattints ide





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
PROGRAMOK
2017. október
H K Sze Cs P Szo V
01
02030405060708
09101112131415
1617181920
21
22
23242526272829
3031
program
korlátozás
A hónap fotója
2017. október
Fábián László:
Menedékház az Alacsony-Tátrában
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...