MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Meghódítottuk a családdal a Balaton-felvidéket

Káli-medence. Valódi tavaszi, mediterrán hangulat, lenyűgöző panorámák és felejthetetlen táj. A Káli 60 egy remek útvonalvezetésű teljesítménytúra, ahol az egyre jobb eredményt maga a természet nehezíti. Pusztán azzal, hogy folyton megállásra, nézelődésre, fényképezésre ösztönöz.

Fotó: Gombos Kálmán

 

Vannak olyan tájak hazánkban, amelyek még a legszebbek között is kitűnnek sajátos, egyedi hangulatukkal. Ahová még erősebb a vonzás, a visszavágyás érzése, ahol a szokásosnál is jobban érzem, hogy de jó megint itt lenni! Számomra a Balaton-felvidék és a Káli-medence ez a táj. Így hát nem is volt kérdéses, hogy a tavalyi pazar túra után ismételni fogok. Ezúttal Zoli öcsémet is magammal tudtam invitálni, Laci pedig a harmincas távot célozta meg. Hogy a családi kör teljes legyen, 15 kilométeren a feleségem és a pici lányom indult, két másik gyerekes csapattal együtt. Így hát kiderült, hogy itt bizony mindenki megtalálja a maga helyét.


A hosszú táv résztvevői héttől indulhatnak. Élünk is a lehetőséggel, és gyors leparkolás és szerelvény-igazítás után neki is vágunk Ábrahámhegy utcáinak. Szerencsére nem sokáig koptatjuk az aszfaltot, gyorsan kiérkezünk a még csak ébredező házak, nyaralók után a kellemes erdei ösvényekre. Kissé friss az idő, de megreszkíroztam egy papírvékony mellényt a póló fölé. Ez meg is felelt a szokásos tanácsnak: akkor öltözöl jól, ha az első pár kilométeren fázol. Tényleg így lett. Az első ellenőrző pontnál, a salföldi pálos kolostor romjainál már teljesen elegendő volt ez a holmi – ekkor jártunk 2,7 km-nél.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Kedves hölgyek, egy finom Trudi, és jöhet az emelkedő. Az Örsi-hegy kissé trükkös, nem szokták a klasszikus tanúhegyek között emlegetni, könnyű megfeledkezni róla, pedig meglehetősen magas ez is (304 méter, míg pl. a Hegyestű 334 m). A tetején aztán megint csalóka, mert itt találkozik a piros sáv (amin feljutottunk mi is) és a Balatoni Kék, amire átváltottunk. A kettő kereszteződése sarkosan történik, könnyű eltéveszteni.


Aztán az ereszkedés persze már flottul megy, jó nagyot lehet itt szaladni! Figyelni persze kell, mert technikás a terep, gyökerek, kisebb-nagyobb kövek teszik érdekesebbé az utat. Aztán szőlők közé érkezünk, némiképp homokos a talaj. Az előző napok esői megáztatták ugyan, de inkább javítottak az állagán. Kiválóan lehet tehát haladni, előzünk is. Zsákokon libegő kabátok, pulóverek erősítenek meg már itt, hogy jól döntöttem az öltözködést illetően.


Aztán zöld sáv, amiről hamar zöld háromszögre váltunk, de már előbb láthatók a csúcs tetején a kis hangyák. Igen, megyünk mi is fel a Tóti-hegyre. Meredek kaptató jön, de minél többször megyek fel rajta, annál rövidebbnek tűnik. A tetőn a kilátás azonban nem tud unalmas lenni. Igen, ez pontosan 360°, mindenféle kilátó nélkül. Talán ha szobányi hely fogad odafent, és a hátborzongató panoráma.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Északon Haláp, Hegyesd, Csobánc és Káptalantóti, keleten a Káli-medence és a Fekete-hegy, délen a Balaton meg az Örsi-hegy, nyugat felé pedig szemben a Gulács, jobbra a Szent György-hegy, balra a Badacsony hatalmas tömbje, messzebb Szigliget és a Keszthelyi-hegység. Térkép e táj, de mégsem. Minél többször bejárom, annál ismerősebb, kedvesebb.


És itt a zöld, újra, hamarosan az Aligvári major közelében kanyargunk. Pompás erdők, gyönyörű zöldek, remek, szűk erdei ösvények. Aztán kavicsos út jelzi a falu közeledtét, és már érezzük is a Természetvédelmi Major állatainak a közelségét. Salföld, a bájos falu jön, amit most inkább csak súrolunk, az ellenőrző pont után északnak kanyarodunk, a már említett major mentén. Előbb azonban frissítünk a pecsételés után. Pogácsák és míves szörpök között válogathat a túrázó. Mellény is le, hajrá, tovább, bégető bárányok mellett, át az úton, ahol két órája érkeztünk kocsival. Igen, idáig kb. két órát terveztem, jól állunk, tíz perccel beljebb is vagyunk.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Kékkút első házainál üdvözöl a tábla, bár a település nevét csak később árulják el. A szépen felújított házak között ballagunk, de hamarosan ki is kanyarodunk közülük. Mélyút, majd szőlők. Kari bácsié (a túra névadójáé) is, igen, befordulunk jobbra. Lekaszált gyümölcsös, hajladozunk a meggyfák között, a padok most (még) üresek, zenész sincs. Hiába, korán érkeztünk.

 

Fotó: Gombos Kálmán


A kézzel épített kilátó alatt szívélyes kínálás: almalé, bor vagy fröccs? Liba- vagy disznózsíros kenyér? Esetleg sajtkrém, snidlinggel? Én ez utóbbira voksolok, és hűs fröccsel öblítem le. Aztán tovább, északról, jobbos íven kerüljük a Kékkúti-hegyet, de közben balra is ki kell tekintgetni. Repceföldek alattunk, a dűlőúton bicikliseket vehetünk ki, mi is oda tartunk. Idén ugyanis nem a műútig vezet le az útvonal, méhek telepítése miatt. A Theodora ásványvízüzem melletti forrás tehát kimarad, megyünk pár métert a zánkai úton, és letérünk balra.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Az aszfaltfestések itt is segítenek, mint sok más helyütt a túra során – azonban a Kerekikáli templomrom miatti letérést nem szalagozták ki. Vagy „jótét” kezek leszedték talán? Tavalyi emlékeim alapján megyek jobbra a kis fahíd előtt, öcsém bizonytalankodik, de mutatom neki a tracket a készülékemen, és az már meggyőzi. Át a vetésen, a kis dombra, ahol a rom található. Meg szalagok is: itt már megvannak, megnyugodhatunk.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Lihegtető emelkedő, de segítenek a gyökerek, sár sincs, fent is vagyunk, itt az önellenőrző pont, bélyegzővel. Meg a kilátás, ha már megdolgoztunk érte. Aztán vissza a fahídhoz, közelítjük Mindszentkállát, ahol szintén ízlésesen felújított házikók, porták láthatók. A föléjük magasodó hegy megkoronázza őket, vonzása szinte mágneses. Akkor sem hagynám ki, ha nem lenne rajta ellenőrző pont. Előbb azonban meggyőzöm Zolit, és – afféle szorgalmi feladatként – megnézzük a Kisfaludi romot is, tényleg kis kitérő, és tavaly elmulasztottam.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Aztán jöhetnek a lépcsők! Én nem számoltam meg, de leírások szerint 277 bazaltlépcső visz fel, meg még 24 falépcső. Hát, én elhiszem, de akár ötszázat és elhinnék. Aztán még egy kis laza kanyar, itt a kereszt és a pontőr. Húsz kilométer, a táv harmada. Fotók, letekintés a falura, a templomtorony kis makett csupán, a Fekete-hegy meg jó messze van, hogy a Hegyestűt ne is említsük.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Nincs itt kilátó, de szükség sincs rá – a Kopasz-hegy nevének megfelelően teljes panorámát kínál. Nehéz megválni tőle, de visz le a kanyarodó út, visszaérkezünk a kezdőponthoz, aztán el a falu mögött, majd a temetőnél el is hagyjuk. Ez már az Országos Kéktúra vonala, ez visz el a következő látványossághoz, a szentbékkállai kőtengerhez.


A parkolónál már tudjuk, hogy itt nagyüzem lesz, és valóban sok turista, kiránduló sétálgat itt, mi meg gondosan ügyelünk, hogy az OKT vonalát tartsuk, és ne térjünk át a tanösvényre. Sikerül, és ezzel csendesebb, nyugodtabb szakasz következik. Igaz, így az Ingókő kimarad, de ekkora tömegben nem is bánjuk. Megcsodáljuk a természet különös alkotásait, és leereszkedünk a faluba.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Elérjük a velétei palotaromot, ereszkedünk. Az OKT után sárga sáv és sárga háromszög hivatott felvezetni a Keleményes-kőig. Túlzás lenne sűrűnek nevezni a jelzéseket, de aztán csakugyan odajutunk. Szép erdős részek váltják fel az addigi aszfaltot, és a hűvös is jól esik. Egy szalagozott jobbos után megkezdjük a meredek kaptatót, és megérkezünk a Keleményes-kő oldalába. Lélegzetelállító! Elsősorban a panoráma, de azért jólesik szusszanni is egyet.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


Aztán tovább, fel, de már kevésbé húzós szakaszon, és meglátjuk az Eötvös Károly-kilátót. Vékony gyerekhangok: a Káli-túrán tetszenek lenni? Maguk a negyedikek! Mosolygok, megismerem őket tavalyról, és igen, idén is finom, roppanó almát kapunk tőlük. Jöhet a kilátó, a panoráma, és tovább, le a Kéken megint.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Rétek és legelők, ligetes-fás részek, bokrok és néhol lápos környék. Dalolnak a madarak, némelyik ismerős, a többsége sajnos nem. Hallgatni persze szívderítő így is. Két kisebb tó mellett is elhaladunk (Monostori- és Kálomisz-tó), de inkább csak sás és nád, amit látunk, meg a közepén egy kis vízfelület.

 

Fotó: Gombos Kálmán

 

Fotó: Gombos Kálmán


Felbukkan egy birkanyáj és a pásztoruk, szerencsére a kutya békés. Közeledünk Kapolcs felé, de nem megyünk el odáig. Az Alsó-erdő hegyes visszafordítójánál bélyegezünk magunknak, és jobbra le, irány Balatonhenye! A sárga kereszt, háromszög, majd sáv után szalagozás „térít le” balra. Felmegyünk a Magyal-tetőre, lábunk alatt teljesen kopár a föld, kijárták-lelegelték a birkák.

 

Fotó: Gombos Kálmán


A fákon sűrű szalagozás, alacsonyak, néhol mélyen lehajolva kell menni. Betonút jön, jobbról egy kőfeldolgozó üzem, és máris bekanyarodunk Henyére: 40 km, kétharmad táv. Református templom, jobb kanyar, kocsma. Itt OKT-bélyegző is van, de pontőr is – csokit ad és pecsétet. Meggyőzöm az öcsémet, hogy igyunk egy hűs fröccsöt. A kellemesen frissítő balatoncsicsói nedű még őt is meggyőzi.

 

Fotó: Gombos Kálmán


A kék közkútnál végre friss vizet „tankolunk” a kulacsba, víztasakba egyaránt. Indulhatunk réteken, mezők mellett tovább, Monoszló jön, igen hamar kijutunk belőle, emelkedünk, hosszan. Sárga, majd megjön a kék is, de ez a kék már nem az OKT, hanem a Balatoni Kék. Műút, autók, motorosok, nyüzsgés, megérkeztünk a Hegyestűre.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Itinerünk egyben belépő is, mehetünk tovább a kapuban, aztán fel a lépcsőkön. Meg újabb lépcsőkön… és újabb lépcsőkön. És – tádámm! – a csúcs csúcsa, két vidám pontőrrel. A Hegyestű hegyén állunk, hagyjuk, hogy a panoráma elvarázsoljon, részegítő a látvány. Sportszelet meg almalé, pár barátságos szó, és lehet is zúgni lefelé. A lépcsőkön még óvatosan, de az aszfaltot elhagyva gyorsabb tempóra váltunk. Ránézek az órámra, úgy számolom, nem lesz meg a tavalyi 12.09-es idő, de nem baj.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Szőlők és gyümölcsösök között ereszkedünk, zajos gyerekcsapatot előzünk, kicsit betársulnak ők is a futásba. Aszfalt jön, nemszeretem fajta – főleg hogy forgalmas is. Ehhez mérten zajos és büdös is, alig várjuk a letérést. Ami megint a kéken történik, és ez visz elég sokáig, konkrétan majd Kővágóőrsig. Erdők között járunk, telefonok megint. Pici lányom és feleségem a célban, szintidőn belül, ez igen! Gratulálok nekik, Laci is már a fülöpi kilátónál jár. Jövünk mi is. Lovasudvarnál jobbra, gépek között a réten a Sóstókáli romig.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Itt is saját bélyegzés, vissza ugyanoda, és be a faluba. Kővágóőrsön (ma már sokadszorra) igen szépen felújított-karbantartott házikókat láthatunk, meg a kővágók kezeinek munkáit is. Kiérkezünk a faluból, piros sávra váltunk közben, ezen haladunk dél felé, néhol egészen szűk ösvényeken. Aztán szalagozás visz le róla egy időre, kis emelkedő, és itt megint egy kilátó. Hányadik is lehet ma már? Ráadásul a mívesebb fajtából, igen szép vörös kövekből építették 2001-ben, Millenniumi kilátó a neve. Úgy tudom, innen lehet a legnagyobb víztükröt látni a Balatonból. Mindemelett pompás rálátást kínál a tanúhegyekre és a Káli-medencére, illetve természetesen az úti célunkra is: alattunk Révfülöp.

 

Fotó: Gombos Kálmán


Oda lépcsőkön ereszkedünk le, a végén aszfalton haladunk. A befutó változott tavaly óta, átkelünk az út és a vasút felett, és üdvözlő családtagjaim mellett beérkezünk a célba, a Hotel Révfülöp udvarára. Oklevél, kitűző, gratuláció – hát ez igazán szép volt! Lenyújtunk, és csak most nézek rá az órámra. Tévedtem, a vége 11.22 lett, vagyis 47 perccel jobb a tavalyinál. Nagy az öröm. Mindenki elégedett, a kislányom sokáig meséli az élményeit, és már tudom, hogy a jövő évi naptáramban megint van egy fix program.

 

Fotó: Gombos Kálmán


 

Szöveg és fotók: Gombos Kálmán


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!




HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. május
Rajki Róbert:
Harmatos hajnal
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...