Ki-ki nagy önbizalommal avagy egy kis szorongással válaszolja meg magának, vagy épp társainak azt, hogy a Téli Mátra teljesítménytúra melyik távját választotta. Azután mindenki maga mögött hagyja Mátrafüred házait, és nekivág az erdőnek, hogy néhány órás, vagy egész napos túrázás után ugyanide visszatérjen majd.
A rajt zárása előtt nem sokkal indulók lehet, hogy inkább a sártengerre emlékszenek a túra első szakaszáról, és kevésbé a tájra, hiszen 3000 túrázó taposta már előttük ugyanazt az ösvényt. A csúszkálások, elesések, sikeres-vagy kevésbé sikeres patakátkelések közben a tapasztaltabbak bőszen bátorítják társaikat, hogy megéri, odafent szép tél vár ránk! Lajosházától javul a helyzet, hiszen a mezőny kétfelé oszlik, az út is érezhetően emelkedni kezd, hamarosan valóban szép téli erdőbe jutunk. Az L és XL távon indulók elmennek egészen Galyatetőig, ahol a tavaszi átadásra váró megújuló kilátó mellett is elhaladnak, majd az Országos Kéktúra pecsételőhelyeként is ismert Vörösmarty Turistaházban találkoznak ismét az S és M távot választókkal.
A leggyorsabbak már jóval dél előtt elérték a Galyatetőt
A hosszabb távokat teljesítők közül a fürgébbek már neki is indulnak a következő szakasznak, mire a kényelmesebben haladó rövidebb távot választók feltűnnek ezen az ellenőrző állomáson. Ismét szétválnak a különböző távok. A Kékes felé indulókat ezt követően várja a túra legszebb szakasza. Csillogó, nagy hó, barátságos napsütés… és egy emberpróbáló kaptató a pisztrángos-tavi zsíros deszka és a kékestetői forró tea között. Itt valóban elkél egymás biztatása.
Csúcson a Turista Magazin csapata!
Fönt a hegytetőn a síelők és szánkózók érdeklődve nézik, ahogy a kék jelzésen megállás nélkül bukkannak elő az újabb és újabb túrázók. A pecsét begyűjtése után mindenki fellélegzik, hisz innen már csak le kell jutni. De vannak, akiknek már itt eszébe jut, hogy ereszkedés közben is elérjük majd azt a szintet, ahonnan a havat a sár váltja fel....
Irány a hóhatár alá...
Először mindenki próbálja keresni a stabilabbnak tűnő pontokat, lavírozni a még kevésbé kijárt peremeken, de az utolsó ellenőrző állomás előtt már minden mindegy alapon cuppog a bokáig érő sárban mindenki. A célba érkezéskor azonban ismét az öröm lesz úrrá, igazán jól esik a szponzorfal előtt a megfelelő táv felirata alá beállva elkészíteni a megérdemelt célfotót. És sokakban megfogalmazódik: jövőre ugyanitt, de lehet, hogy már egy hosszabb távot választva!
