Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. január 7.

Történelmi emlékek a Vértes Mária-szurdokában

Árnyas, sziklás szurdokvölgyet, csodálatos panorámájú új kilátót és régi korok történeteit mesélő várromot kínál a Vértes egyik klasszikus túraútvonala.

Az 1-es főúton, Tatabánya felé autózva, Szárliget után találjuk bal oldalon az egykor szép napokat megért Birka csárdát. Az eredeti étterem a múlt század hetvenes éveiben tűzvész áldozata lett, de az újonnan felépített csárda sem volt szerencsésebb, mert a párhuzamos nyomvonalú autópálya átadása miatt - változatos étlapja ellenére is - sokat csökkent a forgalma.

 


A napjainkban már nem üzemelő étterem melletti parkoló lehet túránk kiindulópontja. A körtvélyespusztai műúton, az Országos Kéktúra útvonalán innen öt perc séta Csákányospuszta. A békésen legelésző birkák között jobbra, a lepusztult istállóépület irányába kanyarodtunk. Egy több száz évesnek tűnő famatuzsálem és egy nagyhangú, de barátságos kutya köszönti a látogatókat. Felettünk jellegzetes hangon szólaltak meg a tatai Öreg-tó V alakban elhúzó lúdjai. A legelőn átvágva az egykori középkori falu, Csákányosegyháza templomának csekélyke romja mellett éles balkanyar vezet a csákányosi kulcsosházhoz. Itt kezdődik az a kb. 500 méter hosszú, áttöréses völgy, amelyet a Csákány-patak mosott ki évszázadok alatt.

 


A Kéket követve értünk be a Mária-szakadék romantikus szurdokába, ahová az alacsonyan járó nap alig-alig süt be. Fokozatosan emelkedő, csúszós ösvényen haladtunk egyre magasabbra, miközben mellettünk a különleges sziklasípok mohakabátban feszítettek. A szűk völgyből nem látszik ugyan, de tőlünk délre emelkedik a Vértes legmagasabb csúcsa, a Nagy-Csákány. Patak már nem csörgedezik a szurdok alján, viszont vastag avarszőnyegen sétálhatunk. A völgyfő közelében szelídebb a táj, itt jobbról csatlakozik a kék kereszt jelzés. Egy önkéntes faszobrász Mária arcát véste a kereszteződés egyik törzsébe.

 


Ha meg akarjuk csodálni a Vértes új kilátóját, akkor itt mindenképpen forduljunk vissza. Nem kell túl sokat gyalogolnunk, hogy elérjük a kék háromszög jelezte letérőt. Hamarosan előttünk állt a 2015-ben átadott, 16 méter magas szerkezet. Tatabányától délre, a Kis-Kopasz-hegyen (424 méter) építették, nem véletlenül. A helyszínt úgy választották ki, hogy fentről arra a síkságra lehessen lenézni, ahol a legenda szerint a bánhidai csata zajlott. Árpád vezérünk bizonyosan nem is sejtette, hogy több mint 1000 év múlva hőstettei emlékét egy vörösfenyő toronyból idézzük majd fel. A kilátó tetejéről nemcsak a Vértes említett legmagasabb pontját láthatjuk, de lábunk előtt hever a Gerecse és a Tatai-medence is. A napsütéses idő ellenére sem láttunk el a Dunáig, de kárpótolt minket egész Tatabánya. A kilátó megépítése és a Vértesi-parkerdő megújítása uniós pályázatnak köszönhető. A masszív, erős szélben sem ingadozó, háromemeletes kilátó minden szintjéről körbenéztünk, majd a kis tisztás padjain kényelmesen meguzsonnáztunk.

 

 

 


Visszatérve a kék jelzéshez Körtvélyespuszta egykori temetője volt a következő állomásunk. A hatalmas fák árnyékában, kerítéssel övezve pihennek magyar és német nemzetiségű, körtvélyesi, csákányosi és környékbeli lakók. Az alig több mint 15 síremlék bánatosan dülöngél az erdő mélyén. A temetőszéli katonasír 7 magyar nyughelye. A II. világháborúban, amikor már Várgesztes is a harcok színterévé vált, sok katona lelte itt halálát. A harcok emlékét nem csupán a keresztek őrzik, néhány benőtt lövészárok még ma is látszik.

 


A melankolikus hangulatú sírkertet elhagyva a Béla-forrás irányába indultunk. A T alakú kereszteződésben a pötty jelzés irányítja a kirándulókat. 1051-ben I. Béla németek felett aratott, vértesi győzelme emlékére nevezték el a forrást. III. Henrik katonái vértjüket hátrahagyva menekültek a magyarok elől, amely eseménynek szerepe lehet a hegység elnevezésében is.

 


A dicső harcok felelevenítése közben a való életben is puskaropogás zajára lettünk figyelmesek. Tervezett útvonalunk irányában éppen disznóhajtó társas vadászat folyt, amelyről a Vértesi Erdő Zrt. arra cirkáló munkatársától kaptunk felvilágosítást. Javaslatára a túránkat megszakítottuk, és újraterveztük a napot. A baleset elkerülése céljából inkább visszafordultunk, és úgy döntöttünk, hogy Vitányvárat az ellenkező irányból közelítjük meg, pedig alig 2,7 kilométer választott el a céltól.

 


Vértessomló felé kerülve, a rugógyárnál indultunk neki újra. A zöld jelzésen haladva így is kb. 3 kilométerre voltunk a vártól. Mivel időközben kissé beborult az ég, sietve tettük meg az utolsó métereket. A Vértes északi lejtőjén, a Nyerges- és a Zsidó-hegy keskeny bércén álló erődítmény keletkezési idejéről pontos információnk nincs. A török időkben többször is gazdát cserélt, de végül a magyar csapatok tettek pontot a sorsára 1598-ban, amikor felrobbantva megakadályozták, hogy pogányok búvóhelye legyen. (Szandavár romjánál már találkoztunk a magyar seregek hasonló taktikájával.) A későbbiekben az Esterházyak tulajdonába került a vár. Ekkor hadászati szerepe már nem volt, a környékbeli lakosok építkezéseikhez hordták el a köveit.

 


A gótikus épület lakótornyainak maradványa a mai napig is néhol 10-15 méterre emelkedik. Régészeti feltárás miatt csak a déli oldalról kapaszkodhatunk fel. A meredek emelkedő rövid szakaszon is megizzasztja a látogatót. Óvatosságra intenek a figyelmeztető táblák: nemcsak a felfelé vezető úton, de a felújítási munkák miatt a falak mentén is kőomlásra kell felkészülni. Gondosan a lábam elé nézve azért közelebbről is szemügyre vettem a nagyrészt épen maradt tornyokat.

 


A kilátás megér pár fényképet, annak ellenére, hogy éppen felhők takarták el a téli napot. Miközben a fényképezőgépem lencséjén keresztül szemlélődtem, a várhoz fűződő mondán gondolkodtam. Gerencsérvár szépséges úrnője és Vitányvár kapitánya között tiltott szerelem szövődött. A kisasszony édesapja más frigyet tervezett a lányának, ezért Klára a Vitányvárba szökött. A feldühített apa mérgében leütötte a gaz csábítót, lányát pedig bezáratta. A felgyógyult szerető Mátyás király támogatását élvezve végül elnyerte szerelme kezét.

 


Ezekkel a gondolatokkal a fejünkben tértünk vissza a rugógyárhoz, és zártuk a vaddisznóhajtás ellenére is kellemes élményekkel a kettészelt napot.

 

Szöveg és fotók: dr. Kocsis Tünde

 


Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz
cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket! 

A Pilis déli kilátópontjai

A Pilis déli kilátópontjai

2024.04.19.

Ha már unjuk a Pilis-tetőt, de könnyű elérhetősége miatt mégis erre esne a választásunk, ne a Két-bükkfa-nyereg felől, hanem Pilisszántó felől közelítsük meg. A déli lejtő látványos kilátópontjait tartalmas túrává fűzhetjük fel.

→ Tovább
110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

110 éve épült az ország legszebb panorámájú turistaháza, a Vaskapu menedékház

2024.04.19.

Pazar kilátás, remek ételek, történelmi időket idéző, viharvert falak, és madárcsicsergős természeti környezet várja azokat a kirándulókat akik fellátogatnak az Esztergom határában emelkedő Vaskapu-hegy ékkövéhez, az idén 110 éves Brilli Gyula Menedékházhoz. Az 1914-ben épült turistaotthon gyalogosan, kerékpárral, de akár autóval is jól megközelíthető.

→ Tovább
Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

Kőszeg ostromának legendája, avagy Jurisics Miklós és Ibrahim pasa barátsága

2024.04.18.

Kőszeg egy tündéri kis ékszerdoboz az Alpokalján, történelmi hangulatot árasztó utcáit, ódon várfalait, és az 1532-es ostrom történetét bizonyára mindenki ismeri. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy a városka töröktől való megmenekülését a legendák szerint a hősies küzdelem mellett két nagyszerű ember barátságának is köszönheti.

→ Tovább