MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya
2019.02.02. 10:00,   Szöveg: Tóth Judit,   Fotó: Tóth Judit

Villány télen – Kikericsek nyomában a Szársomlyón

Sikerült egy nappal megelőznünk az országos hóesést, így ezen a januári hétfőn a Villányi-hegységben már határozottan éreztük a tavaszt. Ebben persze nemcsak az időjárásnak, de a virágzó magyar kikericseknek is nagy szerepük volt.

Villány és Nagyharsány között félúton, a Nagyharsányi Szoborparkban beszéltünk meg találkozót a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őreivel, Kulcsár Péterrel és Dudás Györggyel, akik elkísértek a Szársomlyóra. A Villányi-hegység legmagasabb hegye ugyanis különleges természeti értékekkel bír, fokozottan védett természeti terület, így önállóan nem látogatható.

 
Kiállítóterem a szabad ég alatt


Mielőtt útnak indultunk volna, még sétáltam egyet a szoborparkban, ahol a hajdani kőbánya helyén 1967-ben rendezték meg – fiatal pécsi művészek kezdeményezésére – a kőszobrászok első találkozóját. Attól kezdve a bányaudvar évtizedekig alkotótelepként és kiállítóhelyként szolgált, a szobrászok főhadiszállása pedig a közeli Gyimóthy-villában volt. Mi is ide indulunk először, hogy megnézzük az egykori villányi gyógyszerész nyaralóját. A borkereskedő Gyimóthy család a 19–20. század fordulóján építtette a villát, amely a 70-es évektől kezdve lett az alkotótáborok központja, ma pedig üdülőként funkcionál.

 

Fotó: Tóth Judit

A Szársomlyó lábánál álló Gyimóthy-villa


A szoborparkra a legjobb rálátás a bánya tetejéről nyílik, így a villától mi is arra vesszük az irányt. A Szársomlyón 1910-től folyik mészkőbányászat. Sokáig csak kézi erővel fejtették a követ, így viszonylag lassan fogyott a hegy. Most is működik még egy mészkőbánya a hegy nyugati oldalában, 1936 és 1944 között pedig bauxitot is bányásztak itt.

 

Fotó: Tóth Judit

A Nagyharsányi Szoborparkba az évtizedek alatt több mint száz kőszobor került


A bányaudvar tetejére most még egy keskeny ösvényen lehet feljutni, de a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hamarosan nagy munkálatokba kezd a szoborparkban és környékén. Többek között építenek egy kis fogadóépületet, a bányaudvar peremén pedig kialakítanak egy panorámaösvényt, amely megkönnyíti a feljutást, csökkenti a taposási károkat, továbbá óvja a talajt a lemosódástól.

 

Fotó: Tóth Judit

Szobrok és szőlők, Villány és Nagyharsány között félúton


Fentről tényleg pazar a kilátás. Lent a bányakatlanban a kőszobrok apró kis pontnak tűnnek csak. A közelben mindenfelé szőlőültetvényeket látni, azokon túl a Dráva síkja nyújtózkodik. Most párás a levegő, de Péter azt mondja, tiszta időben egészen a horvátországi Papuk hegységig ellátni.


Vakmerő bodobácsok és rügyező somok


A mindössze 20 km hosszú és 3 km széles Villányi-hegység legmagasabb pontja a 442 méteres Szársomlyó. A kicsiny hegy északi és déli oldalán markánsan eltérő mikroklímájú területek alakultak ki. A meredek déli lejtők sokkal több napsütést kapnak, emiatt a hegy északi és déli oldalának hőmérséklete között akár 10–20 fokos különbség is kialakulhat. Ennek köszönhetően igen sokszínű az élővilág: több mint 75 védett növényfajt írtak le innen, s közülük négy csak itt fordul elő hazánkban.

 

Fotó: Tóth Judit

A Szársomlyó északi oldalán zárt erdőben haladunk....

 

Ez a változatosság már kis területen is szembeszökő, az északi oldal zárt erdőségei a hegy tetején és a keleti lejtőn karsztbokorerdőbe, a legmeredekebb, déli kitettségű területeken pedig száraz sziklagyepekbe mennek át. A napsütötte déli lejtők az itt élő állatokat télen is ki-kicsábítják rejtekhelyeikről. Mi is láttunk néhány vakmerő bodobácsot, de György azt mondja, nem egyszer látott már havon mászkáló gyíkokat is, amelyek nem tudtak ellenállni a csalfa téli napsütésnek.

 

Fotó: Tóth Judit

...a hegy déli lejtőin merőben más táj fogad, itt karsztbokorerdők és sziklagyepek a jellemzőek


A Szársomlyó név eredete részben egy itteni növényhez köthető. A „somlyó” somtermő területekre utal, míg a „szár” egy régi magyar szóból származik, amely kopaszt jelentett. A névadó húsos somok így január vége felé már duzzadó rügyekkel várják a tavaszt, s reméljük, nem tréfálja meg őket az időjárás.


Magyar kikerics, a hegy „sztárja”


Ahogy a hegy északi oldalán haladunk, a Szársomlyó felfedi kevésbé ismert, erdő borította arcát. A Várerdő uralkodó fafajai az ezüst hárs és a gyertyán. Az erdőt a környékbeliek régóta használták, de ma már a nemzetipark-igazgatóság nem végez itt semmiféle erdőművelést, átengedte a terepet a természetnek, így a holt fák is a helyükön maradnak, élő-, búvóhelyet és tápanyagot biztosítva sok-sok erdőlakó számára.

 

Fotó: Tóth Judit

Szúrós csodabogyó, amelynek bogyója mintha hozzátapadna a levélhez, ami valójában nem is levél


A téli erdőben üde színfoltot jelentenek a szúrós csodabogyók bokrai, amelyeken itt-ott nemcsak az élénk narancsszínű bogyókat, de a pici virágokat is látni. A termések és a virágok kocsány nélkül szinte hozzátapadnak a levelekhez, mintha valaki odaragasztotta volna őket. Ezt a szokatlan felépítést a régi korok emberei sem nagyon tudták hová tenni, valamiféle csodát sejtettek a háttérben, innen is jön a csodabogyó név. Csodát azonban itt hiába is keresünk, a magyarázat annyi, hogy amit mi leveleknek látunk, azok tulajdonképpen módosult, levélszerű lapos szárak, és így már minden érthetővé is válik.

 

Fotó: Tóth Judit

 A Szársomyló természeti értékeire a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei vigyáznak

 

Ahogy kiérünk a gerincre, a hegy képe alaposan megváltozik, az „ördög szántotta hegy” kopár sziklák között itt-ott kicsi molyhos tölgyek állnak, és az elszáradt füvek között feltűnik a Szársomlyó „sztárja”, a magyar kikerics (Colchicum hungaricum) is. A nyugat-balkáni elterjedésű növény az országban egyedül itt él, emellett Horvátországban ismertek kisebb populációi. A kikericsek fehér, halványlila vagy rózsaszínes virága általában január–februárban nyílik, de enyhébb időjárás esetén már decemberben is lehet virágzó egyedeket találni. Rokonaihoz hasonlóan ez a növény is mérgező, ezt az állatok is jól tudják, épp ezért legelés közben elkerülik. A magyar kikerics 1867-ben felfedezett élőhelyét már 1944-ben országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánították. A bájos kis virág a mára már bevont kétforintos pénzérme hátuljáról is ismerős lehet, napjainkban pedig a villányi borok védjegyeként tűnik fel a palackcímkéken.

 

Fotó: Tóth Judit

A Szársomlyó legféltettebb kincse, a magyar kikerics


A Szársomlyón számos védett növénytani ritkaság él, de a hegy állatvilága is hasonlóan különleges. Megtalálható itt például az ország legnagyobb szöcskefaja, a ragadozó fűrészeslábú szöcske, az óriás-énekeskabóca, amelynek folyamatos cirpelésétől tényleg mediterrán vidéken érzi magát az ember, vagy a hegy egyik legféltettebb értéke, a haragos sikló, amelynek legerősebb hazai populációja itt él.


Vár állott, most kőhalom


Ahogy a gerincről a tájat kémleljük, György az alattunk futó út mellett egy négyszögletű területet mutat. Egy római kori villa és fürdőépület maradványait rejti a növényzet, amelynek falait freskók díszítették, márványburkolatát az Alpokból hozták ide, medencéjét pedig alulról fűtötték. A villa annak a településnek a része volt, amely a 2–4. században itt, a hegy déli előterében terült el. Az itt élő rómaiak már bizonyíthatóan foglalkoztak szőlőtermesztéssel a Villányi-hegység kellemes klímájú lankáin. A borkészítés később is fennmaradt, de új lendületet, új technikákat és új fajtákat a törökdúlás után érkező balkáni, majd később német telepesek hoztak.

 

Fotó: Tóth Judit

 Villány a magasból – a Szársomlyón már a rómaiak is termesztettek szőlőt

 

Talán kevéssé ismert, de a Szársomlyó tetején hajdan állt egy vár, amelyből már csak egy alacsony kőfal maradt. A várat a tatárok elleni védelem céljából építtette 1249-ben Balog Miklós gróf. 1543-ban törökök dúlták fel, később a rommá váló erősséget már nem említik okiratokban. Egy 1723-as feljegyzésben tűnik csak fel, amelyből kiderül, hogy a hegy lábánál található Nagyharsány lakói lehordták a várrom köveit a hegytetőről, hogy felhasználják azokat templomuk újjáépítéséhez.

 

 

Ősmaradványok a sziklafalban


Ha Villányban jár az ember, a Szársomlyó mellett egy másik hegyet is érdemes megnézni, amely ráadásul bent van a városban. Az persze tény, a Templom-hegy nem januárban mutatja legszebb arcát, de legizgalmasabb látnivalóit – az ammoniták lenyomatait – ilyenkor is meg lehet nézni. A Templom-hegyen már a rómaiak is fejtettek követ, igazán jelentős kitermelés azonban csak jóval később, az 1960–70-es években folyt itt. A hajdani mészkőbányákat 1989-ben nyilvánították védetté, elsősorban az itt fellelhető jura időszaki ammoniták, valamint pliocén–pleisztocén korú gerincesmaradványok megóvása érdekében.

 

Fotó: Tóth Judit

Egy méretes ammonitalenyomat a sziklafalban


A megjelenésükben csigákhoz hasonló, a fejlábúak csoportjába tartozó, hajdanvolt ammoniták a geológusok kedvence tengeri puhatestűi, ugyanis remek kormeghatározók, mivel viszonylag rövid ideig éltek és gyorsan változtak (persze mindezt földtörténeti időskálán vizsgálva). Ez a kis villányi lelőhely fajgazdagságának köszönhetően szakmai körökben világhírűnek számít. De nemcsak geológusoknak érdemes idejönni, a laikusok is könnyen rálelhetnek a tekintélyes méretű ammoniták lenyomataira. A tájékozódásban a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság itt kialakított e-tanösvénye is segítségünkre van, amelynek lényege, hogy információs táblák helyett egy elektronikus vezetőfüzet kísér bennünket, amelyet nemzeti park honlapjáról tölthetünk le a telefonunkra.

 

Fotó: Tóth Judit

A templom-hegyi e-tanösvényt a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság online vezetőfüzetével érdemes bejárni


A bánya végében, a bányafal tetején egy kilátó is magasodik, ahonnan nemcsak a villányi háztetőket, de Villánykövesd pincéit és Palkonya körtempolmát is láthatjuk. Egy villányi túra persze nem lenne teljes borkóstoló nélkül. Mivel azonban január van, ráadásul hétfő, így elég nagy a csend a villányi főutcán. Egy borozó azonban nyitva van, s miközben ízlelgetem, szaglászom a borokat, s próbálom ellesni, hogyan csinálják ezt a profik, kicsit már a tavaszi Szársomlyón járnak a gondolataim. Azt mondják, ez az egyik legszebb időszak a hegyen. Nem is kérdés, áprilisban újra eljövök.

 

Fotó: Tóth Judit

 A villányi főutca történelmi pincesora januári hangulatban

 

A Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság e-tanösvényeinek vezetőfüzeteit innen lehet letölteni.

 

A fokozottan védett Szársomlyó kizárólag szakvezetővel látogatható. A hegy csúcsára a Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság heti öt alkalommal indít garantált szakvezetéses túrát a Nagyharsányi Szoborparktól egyéni turistáknak és csoportoknak, egész évben folyamatosan.

 

Túranapok egész évben: szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap
Indulás helye: Villány, Nagyharsányi Szoborpark
Indulás időpontja: 10.00 óra (gyülekező 9.45-kor)
Túra hossza: kb. 5 km, időtartama 3 óra

 

Információ:
Duna–Dráva Nemzeti Park Igazgatóság
Balogh László, tel.: +36-20/913-7534 (munkaidőben)

 

 

Kapcsolódó cikkek:

Pincefalvak hó alatt

Ahol az erdő és a város összeér – a pécsi Tettye

Magyar kikerics, a Szársomlyó hungarikuma

A test és a lélek máriagyűdi túrája

Az ördög szántotta hegy féltett kincsei – a Szársomlyó


 

 

 

 

 

 






HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2019. április
Kesztyüs András:
Tűzben
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...