MAGYAR TERMÉSZETJÁRÓ SZÖVETSÉG weboldalaiTermészetjáróGerecse 50KéktúraGalyacentrumTuristashopTermészetjáró kártya

Zirctől a Bakony pályaudvaráig

Az ősz zárásának legszínesebb napjai alaposan eltervezett fotóstúra helyett ezúttal a Bakony legnépszerűbb kirándulóhelyeinek közelébe vittek, de az időjárás azért gondoskodott meglepetésekről is.

Nyár végén érkezett egy jó hír a Bakonyvasútról: néhány újragondolt szerelvényfordulóval, szinte változatlan költséggel sikerült Győr irányából még több embernek lehetőséget adni Zirc és a Cuha-völgy elérésére, egy új, hétvégi kirándulójárattal a nyári félévben. Az erről szóló hírbe természetesen kívánkozott egy túraajánlat is, amiben rövid kereséssel sikerült néhány érdekes, régen meglátogatott helyszínt összekapcsolni a vasúttal. Bár ez az útvonal nem konkrét tervként született, rövid idő alatt mégis azzá vált: egy reprezentatív kóstoló, avagy emlékeztető a Magas-Bakonyból, aminek megvalósítása már csak egy színes, késő őszi napra vár, és ennek hamarosan el is jött az ideje. Irány Zirc!

 

Hajnali leszállás Zircen

 

A téli időszámítás egyik előnye, hogy látványos helyeken lehet megvárni a napnyugtát, majd még aznap haza is érkezni. Mindez viszont reggel sokkal inkább hátrány, hiszen egy órával korábban kell indulni. Szerencsére Győrből a kora reggeli járat ilyenkor is még a reggeli derengésben érkezik, miután átgurult a híres Cuha-völgyön, bár ebből most még csak az alagutak visszhangját lehetett érzékelni. Szerencsére délután több is látszik majd.


A melegre fűtött, régi vasúti kocsi, a jéghideg, reggeli hegyi levegő, majd a bevásárlást kísérő neonfények együtt lassan megtették a maguk ébresztő hatását, így a napkelte perceire már sikerült teljesen ráhangolódni a kirándulásra.
 

Zirc, Borzavári út 


Zirc hazánk legmagasabban fekvő városa, mégsem övezik meredek hegyek. A Bakony fennsíkján csak a már érezhetően hegyvidéki időjárás, a párás reggelek, majd a novemberben elsők között fehérbe boruló táj emlékeztet a magasságra. Az őszi vadászidényhez kapcsolódó esti és reggeli erdőlátogatási tilalom miatt az út első fele a Pintér-hegyi Parkerdő helyett még a borzavári országúton halad, egészen a város széléig.

 


Megérkezés Borzavárra
 

Alig két kilométer után aztán feltűnik Borzavár és a Bakony legmagasabb csúcsainak körvonala a Bocskor-hegy harmatban úszó oldalából. A kéktúra ösvénye balra lent halad, ezért a panorámáért már kerülni kell kicsit. A távoli hegytetőn álló óriás focilabda nem más, mint a kőris-hegyi radarállomás a Vajda Péter-kilátó szomszédságában; ezek éppen a decemberi Turista Magazin Messzelátó rovatának főszereplői lesznek. Annak ellenére, hogy Zirctől legalább annyit jöttem le, mint felfelé, itt már sokkal jobban láthatóak a magasságok – pedig az aznapi út szintemelkedésének közel negyedét máris magam mögött tudtam.

 


Borzavár csendes főutcáján ezen a hétköznap reggelen is felkészült fogadóbizottság vár

 


A szédítő látnivalók hiánya azzal a nagy előnnyel jár, hogy az ember ingerköszöbe lassanként beáll egy természetesen alacsony szintre. Ilyenkor pedig végre olyan kis részleteket lehet felfedezni, amelyek a legutóbbi hasonló kirándulás, vagy akár a gyermekkor óta elkerülték a figyelmet. A jól sikerült akklimatizáció jele lehet a hazaérkezés utáni első percekben a tíznél több, egymást nem ismerő ember, vagy a négysávos főút látványa által kiváltott őszinte csodálkozás. Az út harmadik kilométerén ez már sejthetően meglesz majd, de egyelőre jobb nem is gondolni rá.

 

Porva és Borzavár között 
 

A Borzavár fölötti panorámás dombok között, mielőtt még sikerülne belefeledkezni a látványba, hirtelen mintha valaki lecsavarná a fényerőszabályzót: minden előjel nélkül, hátulról érkezik a köd az addigi felhőtlen tájba. Az év talán utolsó, nyárias kirándulása egyik percről a másikra igazi novemberi hangulatúra vált. A korlátolttá váló kilátás elsőre csalódás, jobban belegondolva viszont hét, ebből a szempontból egész egyforma, „kék eges” hónap után, épp itt volt már az ideje.

 

A világ végén, egyébként éppen félúton
 

A kicsiny Porva falun ezúttal megállás nélkül sétáltam végig, hiszen az utolsó házon túl az út legizgalmasabb kilométerei következnek: változatlan, átláthatatlan köd, ezúttal már teljesen ismeretlen vidéken. A két kilométerre lévő Porva-Csesznek vasútállomáshoz innen a térkép szerint elegendő a zöld sáv jelzést követni, de hamar kiderül, hogy felfestésből még azon a néhány helyen is csak mutatóba maradt, ahol esetleg lenne mire elhelyezni a fátlan, bozótosokkal határolt szántóföldek között. Így hát ebben a furcsa, távoli hangokkal átszőtt fehérségben marad a kényelmes, de biztos telefonos navigáció, közepén a főszereplővé váló kis piros pöttyel. Vajon hogyan alakulna az út, ha épp most romlana el?

  

Porva-Csesznek állomás régi, de kitűnő állapotú zománctérképe ma is hasznos támpont az ide érkezőknek

 

Szerencsére vagy nem, de az út aztán hamar visszatért a tájékozódási pontokkal teli erdőbe, ahonnan már egyenletesen lejtő út vezetett az ország egyik legkülönlegesebb vasútállomásához. A Bakonyvasút közepén fekvő Porva-Csesznek miniatűr kétvágányos pályaudvara, több kilométerre a legközelebbi településtől vagy országúttól, azokra az évekre emlékeztet, amikor a vasútnak még nem voltak alternatívái. Ma már itt csak a hétköznapi vonatok kis része áll meg, hiszen az utasforgalom szinte kizárólag kirándulókból áll – ők viszont egy-egy népszerű hétvégén akár három kocsit is megtölthetnek, néhány órára újra élettel töltve meg a helyszínt. Az ő távollétükben az állomásépületben működő turistaház és a váróteremben berendezett, nyitvatartási időben látogatható vasúttörténeti kiállítás képviseli a mai időket.

 
Írta és fotók: Gulyás Attila
 

A hamarosan megjelenő második részben Porva-Csesznek állomástól a Cuha-völgyön át, Csesznekig vezet majd az út.

 





HOZZÁSZÓLÁSOK

Hozzászóláshoz jelentkezz be!


Közösségi oldalak
A hónap fotója
2018. július
Czigány Dávid:
Első fények
36. GERECSE 50
Így látták az idei Gerecse teljesítménytúrák résztvevői ezt a borongós, kissé hűvös, húsvét...