Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

A Börzsöny szívében található kőkereszt legendája

Sziva Zoltán 2020.05.19.

A Csóványostól alig két kilométerre található Fultán-kereszt egy brutális gyilkosság emlékét őrzi. Az alábbi kutatásból (majdnem) minden kiderül az 1853-ban történt esetről.

A Börzsönyt járó turisták bizonyára jól ismerik a Csóványos 938 méteren magasodó csúcsától délkeleti irányban két kilométerre található Fultán-keresztet. Aki túrabotot ragad, az legegyszerűbben Nógrád településről az Országos Kéktúra útvonalán, Királyrétről a kék négyzet turistaúton, vagy Diósjenőről a piros X sífutóút mentén érheti el. E három útvonal találkozásánál felállított feltűnően magas kőkereszten az alábbi felirat olvasható: „JÉZUS NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE, 1890, FULTÁN JÁNOS OROZVA MEGGYILKOLT ERDÉSZ EMLÉKEZETÉRE”

IMG_1000
Fotó: Sziva Zoltán

Ki is lehetett ez a bizonyos Fultán János, kinek emlékezetére ilyen hatalmas emlékművet emelt az utókor? – tettem fel a kérdést magamnak, ahányszor csak erre vitt az utam, és fáradtan megpihentem annak tövében. Erre a kérdésemre szerettem volna választ találni a még élő legendák, a családi emlékezet és a fellelhető dokumentumok segítségével.

Kutatásomat természetesen én is a különböző internetes felületeken kezdtem el, majd ezt követően a témával foglalkozó több, a közelmúltban megjelent újságcikket olvastam át, de egyikben sem akadtam olyan nyomra, amelyen biztosan elindulhattam volna. Hamar rá kellett azonban jönnöm arra, hogy ezek a „szerzők” a cikkeik megírásánál a lehető legegyszerűbb módot választották: lemásolták, összeollózták „elődeik” írásait, nem igazán törődve ezek valós vagy valótlan tartalmával.

IMG_1002
Fotó: Sziva Zoltán

A nyomozásom kezdetén a legmegbízhatóbb forrásnak a Turisták lapja 1890-ben (2. évfolyam) megjelent számát tartottam, hiszen a sorok írója, Jász Géza a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának tagjaként személyesen is jelen volt a kőkereszt felszentelésén. A Fultán-kereszt felszentelése című írásából ismerhetjük meg az erdész halálának legendáját:

E helyen történt egy borzalmas éjszakán a gyászos eset, melynek emlékére áll a kereszt. Iszonyú szél dühöngött, zúgott az erdő s a bükkóriások keserves recsegéssel veszítve el legszebb ágaikat, nyögve hajoltak meg a vad hatalom előtt. Az eső patakként szakadt s minden madár, minden bogár rejtekhelyébe bújt. Mind ez nem tartá vissza Fultán János erdővédet, kötelességének teljesítésétől; hírét véve, hogy ez éjjelen két fatolvaj fog e helyen fát lopni, rájuk lesett. Azok csakugyan meg is jelentek, s midőn Fultán reájok támadt, dühös szóváltás, majd ádáz tusa következett, melynek áldozata lőn a derék erdővéd. Másnap halva találták a földön elterülve

A legendát tovább színesíti a családi emlékezet: a leszármazottak szerint felmenőjük, Foltán János a füzetébe bejegyezte a rajtakapott személyek neveit, majd zsebre rakta a jegyzetét, és ezután érte őt a végzetes inzultus, s később az írás segítségével tudták beazonosítani az elkövetőket.

A fenti újságbólismerjük még azt a tényt is, hogy az eredetileg fából készült keresztet 1890. július 06-án kőkeresztre cserélték, majd aznap felszentelték: „A kegyelet fa keresztet emelt emlékének, most ezt kőkereszttel cserélték fel. Ezt szentelte fel julius 6-án azon vidék derék papsága....”. Ez a pár sor azért is lényeges, mert ebből tudhatjuk, hogy a bűncselekmény nem 1890-ben történt, hanem azt egy korábbi időpontban kell keresnünk.

turistak_lapja-kivagott_cimlap
Fotó: Nagy Árpád

Családfakutatóként biztos voltam benne, hogy a halálesetet a kor szokásának megfelelően beírták valamelyik közeli település halotti anyakönyvébe. A kérdés csak az volt, hogy melyik falu, melyik felekezetének matriculája tartalmazza a bejegyzést.

Először a bűncselekmény elkövetésének feltételezett helyszínéhez legközelebb fekvő falvak halotti anyakönyveit vizsgáltam át az 1890-es esztendőtől visszafelé haladva az időben, de sajnos nem jártam sikerrel. Majd ezt követően nagyobb sugarú körben a távolabbi települések anyakönyveinek kutatása következett. Hosszas, kitartó keresgélés után végül Verőce község római katolikus iratai között akadtam rá Foltán János halotti bejegyzésére. A dokumentum 40. sorát ide másoltam, és a könnyebb átláthatóság érdekében két részre bontottam. Az anyakönyvi lapok fejléceiben található oszlopok - latinról magyarra fordított - jelentéseit eredeti formában és helyesírással őriztem meg.

1. rész

fejlec

Az oszlopok tartalma, jelentése.

1. oszlop: „Folyó szám”: a halotti anyakönyv 40. sora.

2. oszlop: „A halálozás éve, hava és napja”: május 02-án eltűnt. 1853. június 24-én megtalálták.

3. oszlop: „A meghaltnak vezeték-és keresztneve, valamint atyjának vezeték és-keresztneve, polgári állása és vallása – anyjának vezeték- s keresztneve és vallása – vagy pedig hitvestársának vezeték- s keresztneve, polgári állása, vallása”: Foltán János Vörös Anna férje. Eszterházy herceg vadásza. Római katolikus

4. oszlop: „A meghaltnak származási-és lakóhelye”: Hutta No 7. (Szokolyahuta 7-es számú ház, ma: Királyrét).

5. oszlop: „A meghaltnak neme férfi esetén”: férfi.

6. oszlop: „A meghaltnak neme nő esetén”: üres rovat.

7. oszlop: „A meghaltnak életkora”: 32 éves.

8. oszlop: „A betegség vagy más halálnem”: üres rovat.

2. rész

fejlec2

9. oszlop: „Részesült-e a haldoklók szentségeiben”: üres rovat.

10. oszlop: „A temetés helye és napja”: Június 25-én reggel 3 órakor temették el a szokolyai köztemetőben.

11. oszlop: „A beszentelő-temetést végző-lelkész vezeték-s keresztneve és hivatala”: Lukácsy Imre nógrádi lelkész a (helyi) plébános jelenlétében.

12. oszlop: „Észrevételek”: A férfit, aki május 2-án az erdőt körbejárta eltévelyedett (eltűnt), június 27-én összeverve, meggyilkolva találták meg. Az orvos tanúsítványa révén eltemették.

Az adatokból kiolvasható, hogy Foltán János, az Eszterházy herceg vadásza 1853. május 2-án „az erdőt körbejárva” eltűnt. Holttestére szűk két hónap múlva 1853. június 24-én leltek rá, az utolsó rovatban szereplő június 27-i dátum az anyakönyvet vezető személy elírásából történt. Foltán János feleségével, Vörös Annával a Szokolyahuta (ma Királyrét) 7-es számú házban éltek. Szokolyahuta ezekben az időkben Verőce település római katolikus plébánia filiája (leányegyháza) volt, ezért írták be oda és akadtam rá ott Foltán János halotti bejegyzésére.

A 32 esztendős erdész temetésére 1853. június 25-én a hajnali órákban került sor. Feltételezhető, hogy a már bomlásnak indult, erősen bűzlő testet szekérrel szállították le Szokolyára, és azt azon nyomban el is hantolták a helyi temetőben. Síremlékét nem találtam meg.

A verőcei római katolikus anyakönyveket tovább faggatva találtam rá Foltán János és Vörös Anna két gyermekének születési adataira: Sándort 1845. augusztus 21-én, Annát pedig 1847. május 28-án keresztelték meg „Szokola Hutta” településen. Szakmáját tekintve az édesapa Sándor születésénél „erdészi segédként”, Anna világra jövetelekor pedig „al erdészként” van feltüntetve. Özvegye, Vörös Anna a gyászév letelte után 1854. május 22-én újra férjhez ment a lontói (ma: Lontov, Szlovákia) származású Szabó István „urasági vadászhoz”, második házasságából hét gyermekük született.

Kutatásom következő lépéseként az Országos Széchényi Könyvtár következett. Itt korabeli újságban próbáltam keresgélni, de sajnos a 19. század közepéből nagyon kevés sajtótermék maradt ránk. Végh József diósjenői kutatótársam és egy fizetős internetes oldal segítségével azonban ráleltem a Budapesti Hírlap 1853. július 7-én megjelent számára. Ebben az alábbi tudósítás olvasható a bűncselekményről:

„Vácz, júl. 3.

Nem régen egy borzasztó és szívrázó eset adta elő magát a városunktól 3 órai távolságra eső környéken.

Herczeg Eszterházi Pál úr ipolypásztói uradalmában Hont megye innenső szélén hutai alerdész Foltán János f.é. május 2-án d.u. 2 órakor távozott el szerető családja – neje s két növeletlen gyermeke köréből, hivatalát teljesítőleg, de este, midőn az övéinél megszokott jelenni – visszajövetelére hasztalan várakoztak. Nem jött meg reggelre, nem másod s harmadnapra! Távoztával nem tudott róla senki bizonyost mondani, elveszett!

1853.VII.07

Jun. 24-én Pelczéder Titus erdőpásztor a szokolahutai, ugynevezett „szénpataki” erdőrészben vadászgatván – kopója hajtó – ugatás közt mintegy csalogatva egy csermely árkához inti őt, hol egy iszonyú kőhalom alól ruhát vonszol ki. Említett erdőpásztor megvizsgálván e véletlen tüneményt, látja, hogy a kőhalom alá emberi hulla temetett(?) el, azonnal jelentést tesz az illető erdészi hivatalnál, hol éppen váczi orvos Stróber János úr is jelen levén, rögtön a helyszínre siettek. A kő széthányása után a vízből Foltán János hulláját vonszolták ki, melynek valóságáról bizonyosságot csak a feje alá helyezett vadásztáska, egyenruha, s lábravalójába himzett F.J. betűk tehettek, minthogy már rothadó félben volt. Zsebében találtatott órája is, melynek láncza nem levén lejárva, mutatója 6 óra, 25. perczen állott meg, hihető tehát, hogy a rémítő gyilkosságot esti 6 órakor követték el rajta, s abban hihetőleg többen kellett részt venni. Mindkét szemtekéje kivolt vájva, s hihetőleg hüvelyk – aczél – vagy bicskával, koponyáján több rendbeli fejsze-ütés, tarkója keresztül a nyakcsigolyákon három helyen fejszével bevágva, mellén, s jobb lapcsontja körül számíthatlan késszurásokkal volt megsebesitve. Végre a vízbe vonszoltatott, s egy jó szekér kő volt hullájára gyászravatalul rá hányva.

Biztat a keresztény hit és remény, hogy ártatlan vére bosszúért kiáltva fel a könyörülő egekhez-gyilkosai kézre kerülendnek, kik valóban megérdemlik, hogy a törvény szigora által legkeményebben sujtassanak, miután egy szegény özvegyet két neveletlen árvával, csaknem koldusbotra juttattak.”

A fenti írás megjelenését követően hamarosan az elkövetők is kézre kerültek, melyről a Budapesti Hírlap 1853. augusztus 10-én megjelent cikke tudósít:

„Megírtam volt nemrégen (jul.3.1. B.P.H. 158-dik sz.) ama borzalomteljes tényt, miszerint Hont megyében a hutai erdősz Foltán János kegyetlenül megöletett, gyilkosai most kézre kerültek.

A főgyilkos Bolda András, 23 éves, perőcsényi, hontmegyei születés, Kánai József szokolai lakos szolgája, szabadságos katona. Segédje Bricsko Szabó József, 21 éves, nős, özv. asszony fia Szokoláról. E két gonosztevő f. évi május 2-án a tilosban levén, említett szerencsétlen erdősz által észrevétetve, már előre alkudoztak, hogy odaérkezőt azonnal ki fogják végezni az élők sorából. A boldogult mitsem sejditvén a veszélyről, kérdőre vevés végett megszólítja, s Bricsko Szabó József eléje állván, összetett kézzel rimánkodik – a t. olvasó véleménye szerint – kegyelemért, azonban csak ürügyül, hogy a főgyilkos addig háta mögé sompolyogva lesujthassa! Ez meg is történt, mire szegény erdősz arczra bukván, az alczinkos – fejsze levén kezében – gaztársa által feje levágására unszoltatott, megborzadva azonban a bűntől, nem meré tenni, de amaz kiragadván a fejszét, azzal a szerencsétlen nyakán hármat vágott keresztül, s fokával koponyáját is összezúzta. Itt még nem volt vége az égbekiáltó marczangolásnak, egy elővont hegyetlen késsel melle s oldala összeszurdostatván, a czimbora segélyével a patakba hurczoltatott, s hulláját nagy kőhalmazzal beborították. Csakugyan esti 6 órakor történt a véres áldozat mészárlása, a vallomások igazolták a vizben megállt óra mutatóját, mely a hullával megtaláltatott.

A bűn világosságra hozója egy harmadik egyén volt, ki az nap szintén a tilosban legeltetett. Gyanuból befogatván, a valódi czinkosokra utalt, kik a kerületi derék főbíró igen ügyesen irányzott legügyesebb vallatása következtében – mindent kibeszéltek. Így a gonosztevőket most méltó büntetésük várja.”

1853.VIII.10

A megdöbbentő sorok után felmerül az emberben a kérdés: mi lehetett az oka ennek a brutális kivégzésnek, mi válthatta ki az elkövetőkből ezt az állati cselekedetet?

A történet megértéséhez ki kell lépnünk a Börzsöny erdeiből, és pár esztendőt vissza kell mennünk az időben. Az elbukott 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverését kemény megtorlások követték. Haynau rémuralma idején, majd az azt követő Bach-korszakban az emberek a bebörtönzésektől és kivégzésektől tartottak. Az elszegényedett, sok esetben kilátástalan anyagi helyzetben lévő lakosság köreiben nagy volt az elégedetlenség.

Az 1848-as forradalom vívmányai közé tartozó – az áprilisi törvényekben elfogadott – jobbágyfelszabadítás nem hozta meg a várt eredményeket. E törvény következtében a jobbágyság mentesült az eddigi földesúri terhek alól, mint például a különböző pénzbeli járadékok, a terményadók és a robot. A földesurakat ellenben állami kártérítés illette volna meg az ebből fakadó bevételeinek kiesése miatt.

Esetünkben a korábban közösen használt legelők és az erdők helyzete az érdekes:

a földesurak egyáltalán nem, vagy csak késve kapták meg a volt jobbágyaiknak átadandó legelőkért, erdőkért, erdőrészekért az őket megilletendő állami kártérítéseket. Ezért a birtokos nemesség a földesúri erdőkben levő és az uradalmi erdészek által felügyelt legelők, erdők használatát vonakodott átengedni az időközben paraszttá vált, megélhetési nehézségekkel küzdő jobbágyságnak.

A földesurak és a parasztság érdekellentétei kiélesedtek, talán emiatt is járt a cikkben említett három ember a tilosban, ami később a végzetes tragédiához vezetett. A cikkeket elolvasva adódik az újabb kérdés, hogy vajon mennyire hihetünk a több, mint másfél évszázaddal ezelőtti híradásnak?

Amennyiben összevetjük az újságcikkek tartalmát és a már ismertetett anyakönyvi bejegyzéseket, akkor bizony a kettő között teljes azonosságot állapíthatunk meg. Ez nem véletlen, a történetet lejegyző újságíró alaposan utána járt, ezért pontosan ismerte a körülményeit ennek a rettenetes bűnesetnek. Ebben bízva próbáltam nyomára bukkanni az elkövetőknek.

A „főgyilkos” Bolda András és az „alczinkos” Bricsko Szabó János személyeit a perőcsényi, illetve a szokolyai anyakönyvekben sikerült beazonosítanom. Valóban éltek ebben a korban az említett településeken ilyen nevű személyek, azonban bűncselekményükre – az újságcikket leszámítva – bizonyítékot ez ideig nem találtam.

dsc09687.jpg_12
Fotó: Lánczi Péter

Fultán vagy Foltán?

Kutatásom során két alkalomtól eltekintve csak a Foltán névvel találkoztam. Ez a két kivétel a Foltány névalak volt, melyeket a két gyermek születési bejegyzéseinél találtam. A leszármazottak a mai napig a Foltán alakot használják, sőt a szokolyai temetőben lévő családi sírokon is ez olvasható. A Börzsöny szívében magasodó kőkeresztre vésett Fultán név a feszület készítőjének elírásából történt.

A fenti soraim megírásakor egy világméretű járvány, a koronavírus pusztításának következtében bevezetett kijárási korlátozás miatt nem tudok elutazni és kutatni a salgótarjáni Nógrád Megyei Levéltárba, ahol a balassagyarmati börtönben fogvatartottak névsorát terveztem átnézni. Nem juthatok el Besztercebányára sem, itt őrzik az egykori Hont vármegye iratainak egy részét, köztük a megyei bírósági iratokat. A Bécsi Hadtörténeti Levéltárban a monarchia hadseregébe besorozott és abban szolgált személyek anyakönyvi útmutatóit szerettem volna áttekinteni, de sajnos ez sem lehetséges. Szerettem volna egy szakértői csapattal alaposan átvizsgálni a bűncselekmény helyszínét és megkeresni a holttest megtalálásának a helyét, de ezt is el kell halasztanom. Remélem, hogy a vész elmúltával pótolni tudom ezeket a hiányosságokat, és sikerül majd tovább színesíteni a már részben megírt történetet.

Szeretnék köszönetet mondani a dolgozatom megírásához nyújtott segítségért: Batizi Zoltánnak a szakmai tanácsaiért; Borsy Juditnak a latin-magyar fordításért; Bezeczky Árpádnak, aki kutatásom elindítója és annak mindvégig lelkes támogatója volt; továbbá Hovánszki Istvánnak, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársának és dr. Sáfár Fruzsinának, örökös nyelvőrömnek.

Szöveg: Sziva Zoltán

www.borzsonyihiuzok.hu
©️Minden jog fenntartva!
Az írás jogvédett, részleteiben és a szerző neve nélkül nem terjeszthető, másolása a szerző engedélyéhez kötött!

A cikk forrása: a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által üzemeltetett királyréti Hiúz Ház blogja



Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

Kerékpártúra Tokaj történelmi borvidékén

2020.05.25.

A Zempléni-hegység Magyarország egyik legszebb és legkevésbé ismert hegysége. Különösen igaz ez a hegység déli részére, amelyet bár nem szőnek át sűrűn turistaösvények, jól járható erdészeti utakban mégis bővelkedik. Igazi mountain bike-os terep, természetközeli erdőkben és szőlőültetvények között, egy nagy múltú borvidéken.

→ Tovább
Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

Elfeledett várak, pazar panorámák alig negyedórára Egertől

2020.05.20.

Az egri vár elődjének falmaradványai, több ezer éves bronzkori erőd hatalmas sáncai, egy gigantikus hegyomlás nyomai, az egykori Egri Bükk Osztály évszázados kilátójának romjai, egy felhagyott dolomitbánya sziklafalai, és nem mellesleg a környékre és a Bükk-fennsíkra nyíló pompás panorámák teszik egy igazán izgalmas túra célpontjává a Bükk nyugati kapuját őrző felsőtárkányi Vár-hegyet.

→ Tovább