Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

A Börzsöny szívében található kőkereszt legendája

Sziva Zoltán 2020.05.19.

A Csóványostól alig két kilométerre található Fultán-kereszt egy brutális gyilkosság emlékét őrzi. Az alábbi kutatásból (majdnem) minden kiderül az 1853-ban történt esetről.

A Börzsönyt járó turisták bizonyára jól ismerik a Csóványos 938 méteren magasodó csúcsától délkeleti irányban két kilométerre található Fultán-keresztet. Aki túrabotot ragad, az legegyszerűbben Nógrád településről az Országos Kéktúra útvonalán, Királyrétről a kék négyzet turistaúton, vagy Diósjenőről a piros X sífutóút mentén érheti el. E három útvonal találkozásánál felállított feltűnően magas kőkereszten az alábbi felirat olvasható: „JÉZUS NAGYOBB DICSŐSÉGÉRE, 1890, FULTÁN JÁNOS OROZVA MEGGYILKOLT ERDÉSZ EMLÉKEZETÉRE”

IMG_1000
Fotó: Sziva Zoltán

Ki is lehetett ez a bizonyos Fultán János, kinek emlékezetére ilyen hatalmas emlékművet emelt az utókor? – tettem fel a kérdést magamnak, ahányszor csak erre vitt az utam, és fáradtan megpihentem annak tövében. Erre a kérdésemre szerettem volna választ találni a még élő legendák, a családi emlékezet és a fellelhető dokumentumok segítségével.

Kutatásomat természetesen én is a különböző internetes felületeken kezdtem el, majd ezt követően a témával foglalkozó több, a közelmúltban megjelent újságcikket olvastam át, de egyikben sem akadtam olyan nyomra, amelyen biztosan elindulhattam volna. Hamar rá kellett azonban jönnöm arra, hogy ezek a „szerzők” a cikkeik megírásánál a lehető legegyszerűbb módot választották: lemásolták, összeollózták „elődeik” írásait, nem igazán törődve ezek valós vagy valótlan tartalmával.

IMG_1002
Fotó: Sziva Zoltán

A nyomozásom kezdetén a legmegbízhatóbb forrásnak a Turisták lapja 1890-ben (2. évfolyam) megjelent számát tartottam, hiszen a sorok írója, Jász Géza a Magyarországi Kárpát Egyesület Budapesti Osztályának tagjaként személyesen is jelen volt a kőkereszt felszentelésén. A Fultán-kereszt felszentelése című írásából ismerhetjük meg az erdész halálának legendáját:

E helyen történt egy borzalmas éjszakán a gyászos eset, melynek emlékére áll a kereszt. Iszonyú szél dühöngött, zúgott az erdő s a bükkóriások keserves recsegéssel veszítve el legszebb ágaikat, nyögve hajoltak meg a vad hatalom előtt. Az eső patakként szakadt s minden madár, minden bogár rejtekhelyébe bújt. Mind ez nem tartá vissza Fultán János erdővédet, kötelességének teljesítésétől; hírét véve, hogy ez éjjelen két fatolvaj fog e helyen fát lopni, rájuk lesett. Azok csakugyan meg is jelentek, s midőn Fultán reájok támadt, dühös szóváltás, majd ádáz tusa következett, melynek áldozata lőn a derék erdővéd. Másnap halva találták a földön elterülve

A legendát tovább színesíti a családi emlékezet: a leszármazottak szerint felmenőjük, Foltán János a füzetébe bejegyezte a rajtakapott személyek neveit, majd zsebre rakta a jegyzetét, és ezután érte őt a végzetes inzultus, s később az írás segítségével tudták beazonosítani az elkövetőket.

A fenti újságbólismerjük még azt a tényt is, hogy az eredetileg fából készült keresztet 1890. július 06-án kőkeresztre cserélték, majd aznap felszentelték: „A kegyelet fa keresztet emelt emlékének, most ezt kőkereszttel cserélték fel. Ezt szentelte fel julius 6-án azon vidék derék papsága....”. Ez a pár sor azért is lényeges, mert ebből tudhatjuk, hogy a bűncselekmény nem 1890-ben történt, hanem azt egy korábbi időpontban kell keresnünk.

turistak_lapja-kivagott_cimlap
Fotó: Nagy Árpád

Családfakutatóként biztos voltam benne, hogy a halálesetet a kor szokásának megfelelően beírták valamelyik közeli település halotti anyakönyvébe. A kérdés csak az volt, hogy melyik falu, melyik felekezetének matriculája tartalmazza a bejegyzést.

Először a bűncselekmény elkövetésének feltételezett helyszínéhez legközelebb fekvő falvak halotti anyakönyveit vizsgáltam át az 1890-es esztendőtől visszafelé haladva az időben, de sajnos nem jártam sikerrel. Majd ezt követően nagyobb sugarú körben a távolabbi települések anyakönyveinek kutatása következett. Hosszas, kitartó keresgélés után végül Verőce község római katolikus iratai között akadtam rá Foltán János halotti bejegyzésére. A dokumentum 40. sorát ide másoltam, és a könnyebb átláthatóság érdekében két részre bontottam. Az anyakönyvi lapok fejléceiben található oszlopok - latinról magyarra fordított - jelentéseit eredeti formában és helyesírással őriztem meg.

1. rész

fejlec

Az oszlopok tartalma, jelentése.

1. oszlop: „Folyó szám”: a halotti anyakönyv 40. sora.

2. oszlop: „A halálozás éve, hava és napja”: május 02-án eltűnt. 1853. június 24-én megtalálták.

3. oszlop: „A meghaltnak vezeték-és keresztneve, valamint atyjának vezeték és-keresztneve, polgári állása és vallása – anyjának vezeték- s keresztneve és vallása – vagy pedig hitvestársának vezeték- s keresztneve, polgári állása, vallása”: Foltán János Vörös Anna férje. Eszterházy herceg vadásza. Római katolikus

4. oszlop: „A meghaltnak származási-és lakóhelye”: Hutta No 7. (Szokolyahuta 7-es számú ház, ma: Királyrét).

5. oszlop: „A meghaltnak neme férfi esetén”: férfi.

6. oszlop: „A meghaltnak neme nő esetén”: üres rovat.

7. oszlop: „A meghaltnak életkora”: 32 éves.

8. oszlop: „A betegség vagy más halálnem”: üres rovat.

2. rész

fejlec2

9. oszlop: „Részesült-e a haldoklók szentségeiben”: üres rovat.

10. oszlop: „A temetés helye és napja”: Június 25-én reggel 3 órakor temették el a szokolyai köztemetőben.

11. oszlop: „A beszentelő-temetést végző-lelkész vezeték-s keresztneve és hivatala”: Lukácsy Imre nógrádi lelkész a (helyi) plébános jelenlétében.

12. oszlop: „Észrevételek”: A férfit, aki május 2-án az erdőt körbejárta eltévelyedett (eltűnt), június 27-én összeverve, meggyilkolva találták meg. Az orvos tanúsítványa révén eltemették.

Az adatokból kiolvasható, hogy Foltán János, az Eszterházy herceg vadásza 1853. május 2-án „az erdőt körbejárva” eltűnt. Holttestére szűk két hónap múlva 1853. június 24-én leltek rá, az utolsó rovatban szereplő június 27-i dátum az anyakönyvet vezető személy elírásából történt. Foltán János feleségével, Vörös Annával a Szokolyahuta (ma Királyrét) 7-es számú házban éltek. Szokolyahuta ezekben az időkben Verőce település római katolikus plébánia filiája (leányegyháza) volt, ezért írták be oda és akadtam rá ott Foltán János halotti bejegyzésére.

A 32 esztendős erdész temetésére 1853. június 25-én a hajnali órákban került sor. Feltételezhető, hogy a már bomlásnak indult, erősen bűzlő testet szekérrel szállították le Szokolyára, és azt azon nyomban el is hantolták a helyi temetőben. Síremlékét nem találtam meg.

A verőcei római katolikus anyakönyveket tovább faggatva találtam rá Foltán János és Vörös Anna két gyermekének születési adataira: Sándort 1845. augusztus 21-én, Annát pedig 1847. május 28-án keresztelték meg „Szokola Hutta” településen. Szakmáját tekintve az édesapa Sándor születésénél „erdészi segédként”, Anna világra jövetelekor pedig „al erdészként” van feltüntetve. Özvegye, Vörös Anna a gyászév letelte után 1854. május 22-én újra férjhez ment a lontói (ma: Lontov, Szlovákia) származású Szabó István „urasági vadászhoz”, második házasságából hét gyermekük született.

Kutatásom következő lépéseként az Országos Széchényi Könyvtár következett. Itt korabeli újságban próbáltam keresgélni, de sajnos a 19. század közepéből nagyon kevés sajtótermék maradt ránk. Végh József diósjenői kutatótársam és egy fizetős internetes oldal segítségével azonban ráleltem a Budapesti Hírlap 1853. július 7-én megjelent számára. Ebben az alábbi tudósítás olvasható a bűncselekményről:

„Vácz, júl. 3.

Nem régen egy borzasztó és szívrázó eset adta elő magát a városunktól 3 órai távolságra eső környéken.

Herczeg Eszterházi Pál úr ipolypásztói uradalmában Hont megye innenső szélén hutai alerdész Foltán János f.é. május 2-án d.u. 2 órakor távozott el szerető családja – neje s két növeletlen gyermeke köréből, hivatalát teljesítőleg, de este, midőn az övéinél megszokott jelenni – visszajövetelére hasztalan várakoztak. Nem jött meg reggelre, nem másod s harmadnapra! Távoztával nem tudott róla senki bizonyost mondani, elveszett!

1853.VII.07

Jun. 24-én Pelczéder Titus erdőpásztor a szokolahutai, ugynevezett „szénpataki” erdőrészben vadászgatván – kopója hajtó – ugatás közt mintegy csalogatva egy csermely árkához inti őt, hol egy iszonyú kőhalom alól ruhát vonszol ki. Említett erdőpásztor megvizsgálván e véletlen tüneményt, látja, hogy a kőhalom alá emberi hulla temetett(?) el, azonnal jelentést tesz az illető erdészi hivatalnál, hol éppen váczi orvos Stróber János úr is jelen levén, rögtön a helyszínre siettek. A kő széthányása után a vízből Foltán János hulláját vonszolták ki, melynek valóságáról bizonyosságot csak a feje alá helyezett vadásztáska, egyenruha, s lábravalójába himzett F.J. betűk tehettek, minthogy már rothadó félben volt. Zsebében találtatott órája is, melynek láncza nem levén lejárva, mutatója 6 óra, 25. perczen állott meg, hihető tehát, hogy a rémítő gyilkosságot esti 6 órakor követték el rajta, s abban hihetőleg többen kellett részt venni. Mindkét szemtekéje kivolt vájva, s hihetőleg hüvelyk – aczél – vagy bicskával, koponyáján több rendbeli fejsze-ütés, tarkója keresztül a nyakcsigolyákon három helyen fejszével bevágva, mellén, s jobb lapcsontja körül számíthatlan késszurásokkal volt megsebesitve. Végre a vízbe vonszoltatott, s egy jó szekér kő volt hullájára gyászravatalul rá hányva.

Biztat a keresztény hit és remény, hogy ártatlan vére bosszúért kiáltva fel a könyörülő egekhez-gyilkosai kézre kerülendnek, kik valóban megérdemlik, hogy a törvény szigora által legkeményebben sujtassanak, miután egy szegény özvegyet két neveletlen árvával, csaknem koldusbotra juttattak.”

A fenti írás megjelenését követően hamarosan az elkövetők is kézre kerültek, melyről a Budapesti Hírlap 1853. augusztus 10-én megjelent cikke tudósít:

„Megírtam volt nemrégen (jul.3.1. B.P.H. 158-dik sz.) ama borzalomteljes tényt, miszerint Hont megyében a hutai erdősz Foltán János kegyetlenül megöletett, gyilkosai most kézre kerültek.

A főgyilkos Bolda András, 23 éves, perőcsényi, hontmegyei születés, Kánai József szokolai lakos szolgája, szabadságos katona. Segédje Bricsko Szabó József, 21 éves, nős, özv. asszony fia Szokoláról. E két gonosztevő f. évi május 2-án a tilosban levén, említett szerencsétlen erdősz által észrevétetve, már előre alkudoztak, hogy odaérkezőt azonnal ki fogják végezni az élők sorából. A boldogult mitsem sejditvén a veszélyről, kérdőre vevés végett megszólítja, s Bricsko Szabó József eléje állván, összetett kézzel rimánkodik – a t. olvasó véleménye szerint – kegyelemért, azonban csak ürügyül, hogy a főgyilkos addig háta mögé sompolyogva lesujthassa! Ez meg is történt, mire szegény erdősz arczra bukván, az alczinkos – fejsze levén kezében – gaztársa által feje levágására unszoltatott, megborzadva azonban a bűntől, nem meré tenni, de amaz kiragadván a fejszét, azzal a szerencsétlen nyakán hármat vágott keresztül, s fokával koponyáját is összezúzta. Itt még nem volt vége az égbekiáltó marczangolásnak, egy elővont hegyetlen késsel melle s oldala összeszurdostatván, a czimbora segélyével a patakba hurczoltatott, s hulláját nagy kőhalmazzal beborították. Csakugyan esti 6 órakor történt a véres áldozat mészárlása, a vallomások igazolták a vizben megállt óra mutatóját, mely a hullával megtaláltatott.

A bűn világosságra hozója egy harmadik egyén volt, ki az nap szintén a tilosban legeltetett. Gyanuból befogatván, a valódi czinkosokra utalt, kik a kerületi derék főbíró igen ügyesen irányzott legügyesebb vallatása következtében – mindent kibeszéltek. Így a gonosztevőket most méltó büntetésük várja.”

1853.VIII.10

A megdöbbentő sorok után felmerül az emberben a kérdés: mi lehetett az oka ennek a brutális kivégzésnek, mi válthatta ki az elkövetőkből ezt az állati cselekedetet?

A történet megértéséhez ki kell lépnünk a Börzsöny erdeiből, és pár esztendőt vissza kell mennünk az időben. Az elbukott 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc leverését kemény megtorlások követték. Haynau rémuralma idején, majd az azt követő Bach-korszakban az emberek a bebörtönzésektől és kivégzésektől tartottak. Az elszegényedett, sok esetben kilátástalan anyagi helyzetben lévő lakosság köreiben nagy volt az elégedetlenség.

Az 1848-as forradalom vívmányai közé tartozó – az áprilisi törvényekben elfogadott – jobbágyfelszabadítás nem hozta meg a várt eredményeket. E törvény következtében a jobbágyság mentesült az eddigi földesúri terhek alól, mint például a különböző pénzbeli járadékok, a terményadók és a robot. A földesurakat ellenben állami kártérítés illette volna meg az ebből fakadó bevételeinek kiesése miatt.

Esetünkben a korábban közösen használt legelők és az erdők helyzete az érdekes:

a földesurak egyáltalán nem, vagy csak késve kapták meg a volt jobbágyaiknak átadandó legelőkért, erdőkért, erdőrészekért az őket megilletendő állami kártérítéseket. Ezért a birtokos nemesség a földesúri erdőkben levő és az uradalmi erdészek által felügyelt legelők, erdők használatát vonakodott átengedni az időközben paraszttá vált, megélhetési nehézségekkel küzdő jobbágyságnak.

A földesurak és a parasztság érdekellentétei kiélesedtek, talán emiatt is járt a cikkben említett három ember a tilosban, ami később a végzetes tragédiához vezetett. A cikkeket elolvasva adódik az újabb kérdés, hogy vajon mennyire hihetünk a több, mint másfél évszázaddal ezelőtti híradásnak?

Amennyiben összevetjük az újságcikkek tartalmát és a már ismertetett anyakönyvi bejegyzéseket, akkor bizony a kettő között teljes azonosságot állapíthatunk meg. Ez nem véletlen, a történetet lejegyző újságíró alaposan utána járt, ezért pontosan ismerte a körülményeit ennek a rettenetes bűnesetnek. Ebben bízva próbáltam nyomára bukkanni az elkövetőknek.

A „főgyilkos” Bolda András és az „alczinkos” Bricsko Szabó János személyeit a perőcsényi, illetve a szokolyai anyakönyvekben sikerült beazonosítanom. Valóban éltek ebben a korban az említett településeken ilyen nevű személyek, azonban bűncselekményükre – az újságcikket leszámítva – bizonyítékot ez ideig nem találtam.

dsc09687.jpg_12
Fotó: Lánczi Péter

Fultán vagy Foltán?

Kutatásom során két alkalomtól eltekintve csak a Foltán névvel találkoztam. Ez a két kivétel a Foltány névalak volt, melyeket a két gyermek születési bejegyzéseinél találtam. A leszármazottak a mai napig a Foltán alakot használják, sőt a szokolyai temetőben lévő családi sírokon is ez olvasható. A Börzsöny szívében magasodó kőkeresztre vésett Fultán név a feszület készítőjének elírásából történt.

A fenti soraim megírásakor egy világméretű járvány, a koronavírus pusztításának következtében bevezetett kijárási korlátozás miatt nem tudok elutazni és kutatni a salgótarjáni Nógrád Megyei Levéltárba, ahol a balassagyarmati börtönben fogvatartottak névsorát terveztem átnézni. Nem juthatok el Besztercebányára sem, itt őrzik az egykori Hont vármegye iratainak egy részét, köztük a megyei bírósági iratokat. A Bécsi Hadtörténeti Levéltárban a monarchia hadseregébe besorozott és abban szolgált személyek anyakönyvi útmutatóit szerettem volna áttekinteni, de sajnos ez sem lehetséges. Szerettem volna egy szakértői csapattal alaposan átvizsgálni a bűncselekmény helyszínét és megkeresni a holttest megtalálásának a helyét, de ezt is el kell halasztanom. Remélem, hogy a vész elmúltával pótolni tudom ezeket a hiányosságokat, és sikerül majd tovább színesíteni a már részben megírt történetet.

Szeretnék köszönetet mondani a dolgozatom megírásához nyújtott segítségért: Batizi Zoltánnak a szakmai tanácsaiért; Borsy Juditnak a latin-magyar fordításért; Bezeczky Árpádnak, aki kutatásom elindítója és annak mindvégig lelkes támogatója volt; továbbá Hovánszki Istvánnak, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársának és dr. Sáfár Fruzsinának, örökös nyelvőrömnek.

Szöveg: Sziva Zoltán

www.borzsonyihiuzok.hu
©️Minden jog fenntartva!
Az írás jogvédett, részleteiben és a szerző neve nélkül nem terjeszthető, másolása a szerző engedélyéhez kötött!

A cikk forrása: a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság által üzemeltetett királyréti Hiúz Ház blogja



A felfedezésre váró Gaja-szurdok

A felfedezésre váró Gaja-szurdok

2020.08.04.

A bakonynánai vízmérce alig 6 cm-t jelez a pataknál, s így nem véletlen, hogy a Római-fürdő tavasszal még dübörgő vízesése sehol, szinte porzik a Gaja-patak medre a Keleti-Bakony legszebb szurdokának alsó részén.

→ Tovább
A Stubai-völgy hét csúcsa - magashegyi élmény családoknak

A Stubai-völgy hét csúcsa - magashegyi élmény családoknak

2020.08.01.

A Föld hét kontinensének legmagasabb hegyeit meghódító kihívás mintájára a Stubai-völgyben az osztrákok saját „seven summits” csúcsokat jelöltek ki. Ezek a magaslatok korántsem érik el a 4-8000-es szintet, ami nekünk csak jó, mert kisebb gyakorlattal, átlagos erőnléttel lehetünk részesei ennek a különleges élménynek.

→ Tovább
Miben segíthetünk?