A Bükk egyik legszebb szurdokában – Csondró-völgy
Aki élményekkel teli kalandos túrára vágyik, annak biztosan tetszeni fog ez a Bükk északi részén megbúvó vadregényes szurdokvölgy, amit csak kevesen ismernek.
Autónkat a Bükk kanyargós aszfaltcsíkja egyre magasabb, egyre téliesebb tájba vezette, aminek fehérben ragyogó ködfátyolos hangulata egyből magával ragadott minket. Túratársaimmal pontosan az ilyen táj látványáért indultunk a Bükk-fennsíkra, hogy átéljünk egy hamisítatlan kulcsosházas éjszakát az erdő közepén, aminek fő díszletét a néma és behavazott rengeteg, kényelmét pedig a Hármaskúti erdészház adja.
Ám engem nem csupán az idill vonzott.
Tudtam, hogy úti célunktól nem messze fekszik egy elvarázsolt völgyszoros, amit már régóta be akartam járni, és ahová az autózás miatt ez alkalommal könnyedén eljuthattam. Ez a páratlan hely a Csondró-völgy, amely természetjáró kalandot és egyedi látnivalót egyaránt tartogat a felfedezőkedvű turistáknak, ugyanakkor nehéz terepet is, amire megfelelő lábbelivel és kamáslival érdemes készülni
Téli hangulatban Szentlélek határában
A lehető legkényelmesebb dolgom volt azzal, hogy társaim egészen a Szentlélek határából induló kék kereszt jelzésig fuvaroztak, ahonnan északnak, még pontosabban Mályinka irányába egyből elkezdhettem a lejtmenetes völgytúrámat. A többiek nem tartottak velem, ők mielőbb a házhoz akartak érni, hogy estére felfűtsék a menedéket, illetve, hogy még világosban lefotózhassák a környék látnivalóit. Emiatt nem bánkódtam, mert egyedül is szeretek gyalogolni, és persze az sem utolsó szempont, hogy mire befutok, a srácok már otthonosabb körülményeket teremtenek a házban.
A télbe burkolt Látó-köveknél
Alig pár méterre, a Szentlékek felett magasodó Látó-kövektől indultam, amely az észak-bükki táj egyik ikonikus természetes kilátóhelye. Mondanom sem kell, hogy kirándulásom idején 700 méter feletti magasságban szó sem lehetett a panoráma megcsodálásáról, amelyben egyébként nem csupán a Bükk északi letöréseit, de az Upponyi-hegység vonulatai közé szorult Lázbérci-víztározó csillogó víztükrét, valamint jó látási viszonyok esetén a Magas-Tátra havas csúcsait is kivehetjük.
A Kelemen erdészlaknál találjuk a Mária-forrást. A legenda szerint ez a forrás, illetve a közelo Szilvia- és Ágnes-forrás egy erdész három lányáról kapta a nevét.
Az előttem álló táv rövid, de technikás terepet ígért, amit az időjárás is nehezített. Még jó, hogy hoztam magammal túrabotot, mert a kezdeti hókásás meredeken e nélkül aligha tudtam volna esés nélkül lebotorkálni. Az igazi csúszkálás a Kelemen erdészlak alatti csalitosban kezdődött, ahol már a Bükki Kék vándorút és az általam járt kék kereszt jelzés különvált egymástól.
Egyébként ez a Szentléleket és Mályinkát összekötő kék kereszt jelzés is egy hosszabb útvonal része, ami Salgótarjánt és Miskolcot köti össze egy változatos terepet bejáró 134 km-es útvonallal. Ez a Kohászok útja, minek végig járását – hasonlóan a Bükki Kékhez – jelvénnyel honorálják a túramozgalom szervezői.
Már a völgy felső részén megszaporodtak az akadályok
A Cakó-kőhöz érve elértem a Csondró-völgy felső bejáratát, ahol egyre csak megszaporodtak a terepi akadályok. Bedőlt fák és megáradt patak lassították a haladásom. Ezekről az állapotokról mások túrabeszámolóiban korábban már olvastam, ezért nem értek meglepetésként, de helyenként tényleg bajos a jelzett ösvényt követni, főleg télvíz idején.
Odvas-kő sziklatömbjén kis üreget is találunk.
Fent az Odvas-kő tetején
Mielőtt végleg bevettem volna magamat a nehezen járható völgybe, a Cakó-kőtől induló kék háromszögjelzésen kis kitérőt tettem a panorámát ígérő Odvas-kőre. Eredetileg a köd miatt nem terveztem ide felkapaszkodni, de a gyorsan javuló időjárás arra bíztatott, hogy ne legyek rest felmászni erre a pompás sziklataréjra, ahonnan elsősorban az alattunk futó Csondró-völgyre és a szemközti Kerek-, illetve Kemesnye-hegyre láthatunk rá.
Az Odvas-kő sziklataraján.
Hasonlóan a bakonyi névrokonához, ennek az Odvas-kőnek is van sziklaürege. Igaz, a két helyszín közel sem hasonlít egymásra, már csak azért sem, mert erről a sziklapárkányról sokkal szebb a kilátás. Az erősödő szél ellenére sokáig élveztem a párafoszlányokkal tarkított látványt, mielőtt visszaereszkedtem a vadregényes völgyszorosba.
A kék kereszt a szurdok legalján, a bedőlt fákkal nehezített patakmederben vezet.
Helyenként kimondottan nehézkesen lépdeltem a fákkal és csúszós kövekkel spékelt Csondró-patak medrében. Nemigen van más lehetőség az erre járónak, ugyanis a meredek partfalak között csak így van lehetőségünk áthaladni. Ezt a természetjáró kalandot jó felszereléssel viszonylag könnyedén vehetjük, de vízhatlan bakancs és kamásli nélkül ilyen időben semmiképpen se vállalkozzunk erre az expedícióra.
Lassan pusztuló sziklatömb a Csondró-völgyben.
Nagy nehezen átvergődtem a völgy nehezebb részein, majd elértem a szebb napokat megélt Ámor-forrást. Számomra a forrás egy fontos terepi pont volt, ugyanis a térképi tájékozódásom szerint itt, a mellettem húzódó sziklafalban kellett rálelnem arra a barlangszállásra, amit már oly régóta fel akartam keresni. Mindig is vonzott az erdei táborhelyek, menedékek nomád hangulata, amit ez alkalommal egy vékony és meredek ösvényen felkapaszkodva lelhettem meg.
Egy ikonikus nomád szálláshely
Kimondottan hívogató hangulatú az Odvas-kői barlangszállás.
A völgy aljából gyakorlatilag nem is látszik a meredek sziklatömb oldalában nyíló kultikus barlangszállás. Hazánkban nem sok ilyen bárki által, szabadon használható erdei menedék létezik. Az üvegablakokkal, fapriccsel és vaskályhával ellátott befalazott hasadék akár egy nagyobb társaságnak is menedéket tud biztosítani, de azért nagy kényelemre ne számítsunk. Sőt, csapadékosabb időben az átnedvesedett mésztömb csepeg, ami ottjártamkor arról győzött meg, hogy kint talán jobb sátrazni, vagy bivakolni, semmint bent elázni, vagy zörgő nejlon alatt szenvedni. Mindettől függetlenül a barlangszállásnak megvan a bája, és ha nem csöpög a víz, akkor kimondottan otthonossá lehet varázsolni. A másik ilyen nomád hely egyébként szintén a Bükkben található az Országos Kéktúra mentén. A Cserepes-kői barlangszállás viszont még ettől is puritánabb körülményekkel bír.
Vannak bent fekhelyek, de jobban járunk, ha hozunk magunkkal saját fekvőalkalmatosságot.
A szálláshely sziklapárkányán pad és tűzrakó hely fokozza a táborhely kényelmét. Alattunk a vadregényes völgy és a csörgedező Csondró-patak, köröttünk pedig az erdőbe zárt nyugalom teszi teljessé ennek az idealizált helynek a hangulatát. Számomra kissé csalódást okozott a barlangba beszivárgó víz, ami egyébként természetes dolog, ám mindezzel együtt egy klassz helyet ismerhettem meg. Ha pedig nincs a beázás, akár lakásnak is elfogadnám ezt a fallal védett üreget.
A Csondró-völgy legszebb része a borostyánnal befutott sziklaszorosnál.
Továbbfolytattam az utat a Csondró-völgyben. A borostyánrengeteggel díszített hatalmas sziklafalak szorítása fokozatosan kinyílt, majd a kék kereszt jelzések a patak folyásirányától balra kezdtek el távolodni a szurdokvölgy aljától. Egyre inkább Mályinka felé oldalazott az út, ami egy darabon némi emelkedéssel vezetett a falu irányába. Átbukva a hegylábon kezdtem kiérni az erdőből, majd kisvártatva felbukkant előttem a Bükk lábánál fekvő kis település.
Az egyedi harangláb Mályinkán.
A festői fekvésű Mályinka fő nevezetessége a 18. században szegek nélkül, facsapos megoldással emelt harangláb. Éppen az egyedi épületet fotóztam, amikor társaim mellém gurultak az autóval. Ennél pontosabb időzítést kérni sem tudtam volna. Amilyen kényelemmel kezdődött, ugyanolyan komforttal fejeződött be a túrám, hiszen innen már újból négy keréken folytathattam az utat vissza a Bükk-fennsíkra, még pontosabban a Hármaskúti erdészházhoz, ahol, ha nem is a legjobban felfűtött erdei lak, de mindenképp igazi téli idill fogadott. Az este folyamán egyre erősödő és másnap is kitartó havazás csak fokozta bennünk az élményt, ami az időjárás, vagy mondhatnám úgyis, hogy a természet jóvoltából köszönhetően pont úgy sikerült, ahogy azt reméltük.
A cikk 2023 januárjában jelent meg először.
Hármaskúti erdészház.
Csillagvirágok közt lépkedve egy mesés ártéri erdőben
2024.03.21.Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu a Csepel-szigeten, amelynek tó van a közepén, holtágát és ligeterdeit megannyi élőlény lakja, pompás virágok virítanak mesés szigetén, a békés csendet pedig olykor csak az állatok hangja, neszezése töri meg. Ez a falu pedig nem csak a mesében létezik, gyertek velünk Szigetbecsére és sétáljunk végig együtt a Tőzike tanösvényen!
→ Tovább
Csendbe zárt menedékélmény a bükki vadonban
2024.03.05.Egy rövid túra és egy erdei lakban töltött éjszaka története a Bükk eldugott szegletében.
→ Tovább
A „kocsmatemplomtól” az Erdő Házáig – túra Sopron környékén
2024.01.18.Decemberben Sopronban jártunk, és a városban tett sétáink mellett belefért a két napba egy rövid túra is, amelynek mindkét végpontján érdekes látnivalók vártak bennünket.
→ Tovább
