Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
Fotó:
2021. június 3.

A Kányavári-sziget esőben is elbűvölő

Pünkösdhétfőre szerveztük a Kis-Balaton csodáinak megmutatását a lurkóknak, de a Hídvégi-tó számos szárazföldje közül az egyetlen szabadon látogatható Kányavári-szigeten olyan zápor kapott el bennünket, hogy az esőkabátok ellenére is bőrig áztunk. Ez azonban semmit sem vett el a hely hangulatából.

Reggel még szórt napsütésben értünk kirándulásunk célpontjához, a Kányavári-sziget bejáratához. Meglepődve vettem tudomásul, hogy legutolsó ittjártunk óta fizetőssé vált a szigetre való átjutás. A pár száz forintos belépődíj azonban meglehetősen jelképesnek mondható, még egy gombóc fagylalt árát sem éri el, és mennyivel több élményt ad. Viszont így kulturált parkolóban tudjuk hagyni járművünket, tiszta, gondozott vizesblokkot tudunk igénybe venni, és a szomjunkat, éhségünket is olthatjuk a büfékben, valamint szuvenírrel is gazdagodhatunk a pár bazár valamelyikében.

Ezek a mellékes szolgáltatások nem biztos, hogy az eredeti elképzelést szolgálják, hisz az ezekkel járó zaj jelentősen felkavarja a természet rendjét, és pont azt nem tudjuk élvezni, amiért ide látogattunk, az érintetlen természetet. Szerencsére azonban a gazdag élővilág élőlényei hozzászoktak valamelyest ehhez, így a legnagyobb csúcsforgalomban is van szerencsénk néhányukkal találkozni.

A bazárból a Kis-Balaton jelképévé vált, egyedi hangulatú fahídon keresztül érhetünk el a Kányavári-szigetre, ahol az alkotók elképzelése szerint a terület savát-borsát megismerhetnénk, de ezt az állandó zsúfoltság jelentősen korlátozza. A rétegelt-ragasztott ívszerkezetű, monumentális fahidat Varga Gellért erdőmérnök tervezte, építését 1983-ban végezték el, de átadására csak 1985-ben került sor.

A szerkezetileg nem a legszerencsésebb, oldalirányban instabil hidat több alkalommal is fel kellett újítani, ezért bátran kijelenthető, hogy végleges formáját még ma sem érte el. A három 25 méteres nyílású hídra egy meredek lépcsősoron lehet feljutni, ezért gondolva a babakocsis és kerekesszékes kirándulókra, a fenntartó a főszezonokban egy kisebb kompon gondoskodik az így érkezők átjutásáról.

Már a hídról is csodálatos fotótémák ugranak a keresőbe, feltéve, ha nem a legforgalmasabb napon érkezünk. Nekünk ma csak két hattyú és egy vadréce került a keresőnkbe, de a környezet most is kifogástalan volt. Ahogy átértünk, rögtön a Búbos vöcsök tanösvény egyik ismertető táblájába botlottunk. A tanösvény bő másfél kilométeren, 15 táblán mutatja be a Kis-Balaton élővilágát, előtérbe helyezve annak páratlan madárvilágát.

Az érdeklődök párhuzamosan régi és új tematikus ábrákon (ragadozó, odúlakó, gázló-, énekesmadarak stb.) ismerhetik meg a Kis-Balaton körzetében élő madarakat és egyéb élőlényeket.

Kényelmes sétautakon juthatunk el a sziget északi partjától a déli csücskéig.

A keleti part vadregényesebb, nádasokban, mocsarakban gazdagabb, míg a nyugati parton több nyílt vízfelülettel találkozhatunk.

Mi északnak indultunk, de a srácoknak hamar a látókörébe került az északi kilátó egyszintes épülete, és megcélozták rögtön, versenyt futva, ki ér hamarabb oda. No, itt kezdett el cseperegni az eső. Feleségemtől rögtön érkezett a felhívás, uzsgyi, vissza az esőkabátokért. Mondanom sem kell, visszaúton kerekedett a legnagyobb égi áldás, így már jól átázva értem az autóhoz. Ők szerencsére addig a messzelátó biztonságos fedele alatt nézelődtek.

Mikor kissé csillapodott, folytattuk délnek a felfedezést, hol tisztásokon, hol buja erdőben értük el a déli kilátó négyszintes építményét.

Erre északi társával ellentétben már érdemes felmászni, hisz a legfelső szint a fahatár fölé emelkedik (egyelőre), így szép panorámát nyújt a szigetről magáról, a Hídvégi-tóról és az északra elterülő dombokról.

Jól kivehető a Tukora-tetőt uraló tévétorony kecses alakja és az alatta elterülő dombvidék, mely olyan csodákat rejt, mint a „Kicikla-szurdok” vagy az Eszperantó-források. Itt már nem kell sok szerencse, hogy a vízen és a távolabbi nádasokban felfedezzünk jó pár madarat. Ha még készülünk egy jó kukkerrel, akkor garantáltan feledhetetlen élményekkel leszünk gazdagabbak.

Most hatan mentünk fel a felső szintre, hisz nagyobbik unokám is küzd a tériszonnyal, így őt és engem a majré is elkísért. Lejőve újabb futkosás kezdődött, majd a pár éve épült játszótér kötötte le a lurkókat, ahol még egy kalózhajóra is felszálltak. Kisétáltunk még a déli spiccre, aztán jól megeredt. Sipirc vissza az autóhoz, ahova jól átázva értünk. Gyors tárgyalás után arra jutottunk, hogy mára ennyi volt a túráskodás, pedig a vége még csak ezután jött volna. A nap további részét így a közelben lévő Keszthelyen töltöttük városnézéssel, fagyizással, és persze a srácok örök szerelemével, a pizzával.

A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

A Lengyel-Tátra legnépszerűbb turistaparadicsoma

2021.07.16.

A legnagyobbrészt síkvidékű Lengyelország déli peremén található a Tátra egy kis szelete. Nem véletlen, hogy az ország legmagasabb csúcsai népszerű turistaparadicsommá váltak. A zakopanei Kuznice városrész felől felvonóval is megközelíthető, lenyűgöző panorámájú hegyvonulat méltó módon képviseli a Lengyel-Tátrát.

→ Tovább
Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

Óbükk gyöngyszeme: az Arlói-tó

2021.07.16.

Nehéz sorsú iparvidék, káprázatosan szép természeti környezet, Erdélyt idéző tájak, ahol még ma is csodabogár a bakancsos turista. Az ország északi peremvidékén hullámzó Vajdavár-homokkővidék, vagy ahogyan a helyiek hívják, az Óbükk, még ma is felfedezetlen terület a természetjárók számára. A táj egyik legszebb látnivalója a gyönyörű környezetben megbújó Arlói-tó.

→ Tovább