Soós Lajos cikkei

Elérkezett júliusi alföldi kéktúránk utolsó napja. Erre a napra ígérték az időjósok a hét legforróbb napját, hőségriadóval. Ráadásul úgy terveztük meg a szakaszt, hogy aznap kellett a leghosszabb távot megtennünk, bő 27 km-t. A Bácskai löszös síkságon barangoltunk.

Az Alföldi Kéktúra soron következő szakaszán ezúttal az öttömösi Petróczi-iskolától gyalogoltunk bő 22 km-en keresztül Ruzsáig. A túrabeszámoló első részében meséltünk a Petróczi-iskoláról, a Dugonics-erdőről és a Back-kápolnáról. Most következzen a folytatás.

Az Alföldi Kéktúra soron következő szakaszán ezúttal az öttömösi Petróczi-iskolától gyalogoltunk bő 22 km-en keresztül Ruzsáig. Útközben lakott területet nem érintettünk, utunk nagy része erdőben vezetett az egykor betyárok járta léniákon, ösvényeken.

Mivel békési barátaink szintén az Alföldi Kéktúra ösvényeit járják, így adott volt, hogy a soron következő szakaszokat is együtt tegyük meg. Erre a hétvégére egy bő 70 km-es etapot szemeltünk ki Kunfehértó és Bordány között.

A kánikula és egyéb kihívások ellenére ismét megragadott a végtelen nyugalom, a végeláthatatlan földtenger és víztenger, a csatornák, melyek, mint az erek, behálózzák a látóhatárt.

Az idei első hőségriadós napon az apostolok lovát drótszamarakra cseréltük, és eltekertünk Szarvastól Ecsegfalváig. Végig gáton, tűző napon, árnyék nélkül. Nem tűnik a legésszerűbb döntésnek, de mivel már megterveztük a túrát, rászerveztünk mindent, visszakozni nem volt érdemes.

Egy véletlen folytán derült ki, hogy feleségem barátnője, Erzsike és férje, Misi is belevágott az Alföldi Kéktúra teljesítésébe. Ők Békés megye délkeleti részén laknak, így adott volt, hogy először a közeli szakaszokat teljesítik. El is jutottak Berettyóújfalutól egészen Sándorfalváig. No, mi itt csatlakoztunk hozzájuk, és az idei első hőségriadós napon együtt égettük a zsírt Bordánytól Sándorfalváig.

Béndek, vagy más elnevezéssel Béndek-puszta már az ókorban is lakott település volt a Somogy megyei Hács közelében, 1983-ban teljesen elnéptelenedett. Ami belőle megmaradt, azt birtokba vette a természet, és az idő szinte teljesen megsemmisítette. Megnéztük az elveszett falut.

Ezúttal nyeregbe pattantunk, és kerékpárral indultunk a Kis-Balaton környékének felfedezésére, ahol annyi látnivalót, csodát találhatunk, hogy több nap is kevés lenne a megismerésükhöz.

Pünkösdhétfőre szerveztük a Kis-Balaton csodáinak megmutatását a lurkóknak, de a Hídvégi-tó számos szárazföldje közül az egyetlen szabadon látogatható Kányavári-szigeten olyan zápor kapott el bennünket, hogy az esőkabátok ellenére is bőrig áztunk. Ez azonban semmit sem vett el a hely hangulatából.

Hosszú-hosszú esztendők után végre sikerült nem munkával ünnepelni a munka ünnepét. Egy múltbéli adósságunkat pipáltuk ki, mivel a RP-DDK vándorlás során egy novemberi esős napon jártunk Nagybakónak környékén, és akkor életveszélyes lett volna felkeresni a Kőszikla-szurdokot.

Sétáltunk mesebeli tiszafák között, és a csodálatos panorámák sem maradtak el, megnéztünk egy rejtélyesen eltűnt kilátót, és a végén még maga az ördög is színre lépett, előbújt barlangjából. A Déli-Bakony páratlan vidékén barangoltunk.

Megismertünk egy szokatlan várat, melyet a duális birtoklás miatt két részre osztottak egy mély és széles árokkal. Sétáltunk egy gyönyörű tiszafásban. Hogy mindez hol játszódik? A Déli-Bakonyban kujtorogtunk, Veszprémtől alig karnyújtásnyira.

Nagyon vártuk, hogy a Közép-dunántúli Piroson való vándorlás során elérjük a mozgalom leglátványosabb szakaszát, a Burok-völgyet. A túranap azonban nem csak a Burokból állt, bolyongtunk még a Tési-fennsík hatalmas bükköseiben, nevezetes barlangokat, forrásokat érintettünk, pihentünk a hamuzsírfőzés emlékénél, és a napot egy ultraortodox megoldással fejeztük be.

Egyre kijjebb érünk szeretett Bakony-erdőnkből a Közép-dunántúli Piros túramozgalom teljesítése során. Az utóbbi pár túránkon a Palotai-Bakonyban barangoltunk, ahol rengeteg kevésbé ismert csodába botlottunk, azonban a tájegység fő attrakciója még várat magára. De már most is elmondható, hogy a Gaja-szurdok és a Burok-völgy nélkül is felveszi a versenyt hazánk sok, jóval felkapottabb természeti és épített látnivalójával.

Folytatódik a városnéző séta, Veszprémvölgy után ezúttal a Séd partján.

Mesélek államalapítónkról, első királynénkról, görög apácákról, úttörővasútról, vurstliról. Szóba kerül majd az igazi Mikulás, a Nyulak szigete, a Szent Korona és non plus ultraként a Csárdáskirálynő is. Kilátót hódítunk és még a Sóhajok hídján is átkelünk.