Soós Lajos cikkei

Mesélek államalapítónkról, első királynénkról, görög apácákról, úttörővasútról, vurstliról. Szóba kerül majd az igazi Mikulás, a Nyulak szigete, a Szent Korona és non plus ultraként a Csárdáskirálynő is. Kilátót hódítunk és még a Sóhajok hídján is átkelünk.

A Bakony délkeleti kevéssé ismert és járt nyúlványa rengeteg meglepetéssel, rejtett csodával örvendezteti meg az odatévedő turistát. Hófehér dolomitsziklák, szavannára emlékeztető füves fennsíkok, fenyőligetek sora ejt ámulatba.

Csípős, de tiszta időre ébredtünk, a csodás időjárás kitartott egész nap, így remek túrán sikerült teljesíteni a Téstől Inotáig tartó távot, ami szűk 20 km volt. Ezúttal jártunk egy kicsit Mátyás király nyomdokában, vadregényes sziklavölgyben, a hazai bányászat egyik volt fellegvárában, és a napot az Adriai-partokat idéző kopár, fehéren világító mészkősziklák között fejeztük be.

Rendhagyó módon erre a Bakonynána és Inota között vezető túrára is erősítéssel érkeztünk, velünk tartott a legkisebb fiunk és a keresztfiunk. Eredeti terveinkben Várpalota volt a végállomás, de ezt az első nap körülményei borították. Cserébe viszont így több időnk volt ismerkedni az útba eső természetes és épített csodákkal. A túra fénypontja a Vár-völgy volt, melynek hatalmas, mogorva sziklái teljesen magukkal ragadtak bennünket.

A Papod hegy a Magas-Bakonyban Lókút és Hárskút fölött magasodik. Sokáig zárt terület volt, mert alatta található az ország legnagyobb katonai gyakorlótere, ahol nem ritka az éleslövészet sem.

Terveinkben a Kékkör folytatása szerepelt, de az ismert járványügyi helyzet és a szigorítások miatt a hátra maradt távoli pontokon kérdéses volt a logisztika, így rögtönzött „értekezletünkön” az a döntés született, hogy folytassuk a Közép-dunántúli Piros sávján és vessük be magunkat a Bakony hatalmas rengetegébe. Az Odvaskő hoteltől Bakonybélig gyalogoltunk a hegység talán legvadregényesebb részén.

Október 21. napjának kora estéjén búcsút vettünk a Cserháttól, miután a Kéken közel 130 km-en keresztül koptattuk itt bakancsaink talpát. Volt részünk esőben, hóban, ködben, hőségben, fagyban, és megtapasztalhattuk e különleges Görbeország esszenciáját.

Az Országos Kéktúra befejezése eddig abszolút prioritást kapott, de az új helyzetben az Alföldi Kéktúra került előtérbe, megszületett a döntés, hogy ebben az évben minél messzebb jussunk el biciklivel, aztán a maradékot majd már gyalogosan teljesítjük.

Nem lehet elég korán kezdeni. Mi is osztjuk ezt az örökbecsű mondást, mely az élet minden területére igaz. Ezért úgy gondoltuk, itt az ideje, hogy megnézzük, mit tesz 3 és 5 éves unokánk, ha elkezdjük velük megszerettetni a természetet.

A Cserhát és a Göcsej nagyon sokban hasonlítanak egymásra. Itt is ott hegyre föl, hegyre le caplatunk, miközben rendszerint nem ússzuk meg dagonyázás nélkül. Csak a méretek mások, a Cserhátban nagyobbak, sokkal nagyobbak. A vendégszerető emberek is nagyban hasonlítanak egymásra, hagyományaikat tisztelik, ápolják, büszkék rájuk.

Idén már tavasszal megtapasztalhattuk az aszály jeleit, amelyek az agyagos Cserhát lankáin különösen szembetűnnek. Minden porzik, a talaj repedezett. Terény-Kétbodony túránkra ígéret havának elején került sor.

Kíváncsiak voltunk, nagyon kíváncsiak, most végre eljött a megfelelő alkalom. Sokat hallottunk, olvastunk már a hírhedt agyagos sárról a Cserhátban. Szinte rémtörténetbe illő legendák keringenek körülötte.