Potyautassal a kéken

Gyerekekkel a kéken

​A Mátra felfedezése gyerekekkel

Nábrádi Judit 2020.07.01.

Az alábbi beszámoló négy nap élményeit sűríti össze szuper kirándulástippekkel és egy hatalmas falka gyerkőccel.

A pünkösdi hosszú hétvégét – már-már szokásosan – a Mátrában töltöttük. Ez volt az első alkalom a koronavírus járvány óta, hogy kimozdultunk, sőt, ezt nem is egyedül tettük: Gábor ikertestvérének nagycsaládja és egy baráti család is velünk tartottak.

Természetesen túrákat terveztünk, de csak módjával, mert az unokatesó hármasikrek csak 2,5 évesek, és mivel hárman vannak – és van egy 8 hónapos öcsikéjük is – muszáj nekik saját lábon közlekedni, ennek megfelelően nem túl hosszú és nem túl megerőltető kirándulásokat terveztünk. Jómagam pedig már a 3. trimeszterben vagyok harmadik gyermekemmel, így én sem a teljesítménytúra tempót, sem nem a hosszú távokat nem részesítem előnyben.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

Első nap: Ilona-völgyi vízesés (táv: 6 km, szint: +125/-125 m)

Egész hétvégén felhős-napos-záporos idő ígérkezett. Mivel szombatra mondták a legszebb időt eső nélkül, az Ilona-völgyi vízeséshez látogattunk el, a tervek szerint ez volt a leghosszabb túra. Ameddig csak lehetett, bementünk kocsival, így a forrásnál parkoltunk le. Népes társaság vágott neki az útnak: Annamariék a 2,5 éves hármas ikrekkel, hordozóban a 8 hónapos Danikával, és a 12 éves Julcsival, aki az út nagy részén a mi 5,5 éves Nimródkánkat szórakoztatta. Persze a 3,5 éves Barnusunk is jött a saját lábán, a 11 éves Léna szintén mindig valamelyik picit terelgette, néha pedig az 5 éves Artúr megállt Barnussal botozni. Ehhez a népes gyereksereghez csak a szülők, azaz 6 felnőtt társult. Az út eleje is csodálatos: ugyan egy darabon aszfalton lehet haladni, de egy impozáns vadgesztenye sor szegélyezi az utat.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

Azt nem mondom, hogy a gyaloglás nyafogás nélkül telt, hisz ennyi gyerekből jó eséllyel mindig lesz valakinek valami baja. De azért vígan haladtunk felfelé a vízesés felé. Kb. félútnál jártunk, amikor viszont leszakadt az ég. Még jó, hogy erre a napra pont nem mondtak esőt. Beálltunk az erdő szélére a fák alá, akinek volt esőruhája, arra ráadtuk, Ádám pedig visszarohant a kocsijukhoz egy nagy esernyőért. Amíg várakoztunk, Nimród és Barnus köveket dobáltak a patakba, amit nagyon élveztek!

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

A sok kislánnyal az aszfaltút vége után megálltunk egy esőbeállónál, itt piknikeztünk egyet, aztán az ötgyerekes nagycsalád visszafordult, mert már jócskán a délutáni alvásidőbe nyúlt a kirándulás, így jobbnak látták elindulni vissza. Mi pedig folytattuk az utat a vízeséshez. Kicsit sáros volt az út, volt, ahol kidőlt fákon keltünk át. Épp egy ilyennél kiáltott fel Nimródka, hogy „nézd, szalamandra!” Ügyes volt, hogy észrevette, és fel is ismerte, noha eddig csak könyvben látott ilyet, képen. Megcsodáltuk, aztán mentünk tovább. Hamar odaértünk a vízeséshez és nagyon sajnáltam, hogy az ikrek nem jöttek végig, mert már csak 500 m hiányzott a célhoz, és nem látták pont a legszebb részt: a szalamandrát, illetve ahogy a szurdokvölgyben a víz lezubog jó magasról, puha mohapárnás hegyoldalban.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32

Csináltunk pár képet és elfogyasztottuk a csúcsnyereményt, aztán elindultunk mi is vissza a szállásra. A lefelé út már gyorsan ment, egyrészt mert lejtett, másrészt pedig gyorsabban tudtunk haladni a picit nagyobb gyerekekkel. Ilyenkor rengeteget számít az az egy év!

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

Második nap: körtúra Parádsasváron (táv: 3 km, szint: +80/-80 m)

A szokásos parádsasvári szállásunk épp a település szélén van, így pár tíz méter után bent is van az ember az erdőben. És noha erre a napra csak egy közeli sétát terveztünk, mégis az erdőben találtuk magunkat. Egy kis körtúrát tettünk, a temető mellett mentünk be az erdőbe, és végig a körtúra jelzést követve haladtunk ott egészen addig, amíg újra el nem értük a települést a focipályánál.

A gyerekek aranyosan sétáltak végig, az eső ezen a napon is picit eleredt, de nem volt vészes. Út közben néha ki-kibukkant a Gilice-patak, máskor pedig a szép erdő látványát élveztük.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

A végén én meghúztam a lépést, mert én voltam az ebéd felelős, így mire a társaság visszaballagott, már rotyogott a savanyúkáposzta leves. Ezt hagyományosan itt a Mátrában szoktuk enni, és általában étteremben, de most a vírus miatt nem mertünk étterembe menni, így a szálláson készítettünk el mindent magunknak.

Harmadik nap: Sás-tó – Mátraháza (táv: 5 km, szint: +25/-170 m)

Bogiék javaslatára a harmadik napon a Sás-tótól sétáltunk le Mátrafüredre. Ez is egy kifejezetten könnyű túra volt, nagyon szép útvonalon. Az egyetlen hátránya az, hogy közel halad a Mátrán átvezető 24-es főúthoz, így pünkösd lévén a nagy forgalom zaja behallatszott az erdőbe. Így vagy kevésbé népszerű hétvégén, vagy hétköznapra javaslom ezt a túrát!

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

Maga az erdő nagyon szép volt itt is, inkább tölgyesek és fenyvesek váltogatták egymást, néhol csak bokrok voltak és szép színes virágok tarkították az utat. Volt több olyan hely is, ahonnan rá lehetett látni a Mátra hegyeire, így még panorámában sem volt hiányunk. Út közben vizsgáltunk bogarakat, gyűjtöttünk botokat – főleg Barnus, a fő „botfelelős”. Persze kirándulás végén mindig alig lehet meggyőzni arról, hogy ne pakolja be a botokat az autóba. Így is itthon tele van a terasz botokkal, mert ha csak a környéken sétálunk, észrevétlenül beszivárognak a kertbe és kerülnek a kupac tetejére az újabb szerzemények.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

A gyerekek alapvetően jól bírták a túrácskát, a végén pedig a fagyi ígéretével motiváltuk őket, amit Mátrafüreden meg is kaptak. Egy jó kis fagyizással zártuk a kirándulást, aztán pedig mentünk vissza a szállásra bográcsozni.

Negyedik nap: Kanázsvár romjai (táv: 2 km, szint: szinte semmi) és Siroki sziklák (táv: 2 km, szint: +85/-85 m)

Annamariék és az ikrek egy nappal hamarabb hazamentek, mint mi. Így nekik ez volt az utolsó nap, Ádám egy laza kirándulást nézett ki a Kanázsvár romjaihoz. Mátraderecske utolsó utcájában szálltunk ki az autóból, és innen terveztünk egy rövid kirándulást oda-vissza a várromhoz. Szép kis réten át vezetett az út, sok-sok színes, nyári virág között. Máris a túra legelején is akadt látványosság: egy csapat kecske jött ki legelni egy közeli házból.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Nábrádi Judit

Aztán ahogy szeltük át a rétet, megláttuk a domb tetején a várrom egy kimagasló darabját. Megvolt a cél. Igen ám, de a domb alatt egy nagyobb területet nem régiben keríthettek be, ami pont elvágta a várrom jelzésű túrautat, így kerülgettük a kerítést, mint a forró kását, de ennyi gyerekkel nem tudtunk rajta átmenni. Egyedül Ádám mászott át a kerítésen és ment fel felderíteni a romokat. Mi a sok aprónéppel visszamentünk a rétre, leterítettük a két piknikpokrócot és elfogyasztottuk a „csúcsnyereményt”. Aztán visszasétáltunk a kocsikhoz, elköszöntünk Annamariéktól, és Bogiékkal elmentünk Sirokra, hogy a hiányérzetet pótoljuk, amit a várrom megközelíthetetlensége jelentett.

65, 83, 67, 73, 73, 0, 0, 0, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32, 32
Fotó: Náb

Sirokon a vírus miatt még zárva volt a vár, így a Törökasztalhoz, és Barát- és Apáca-sziklához másztunk fel. Amikor az OKT-t teljesítettük, akkor is nagy kedvenc volt ez a rész a csodaszép kilátással, és nem csak akkor, most is lenyűgözött! Örültünk, hogy a sikertelen várrom-látogatás után nem egyből a szállásra autóztunk vissza!

05-Sirok_01
Fotó: Nábrádi Judit

A fenti kirándulások mindegyike rövid, a terep könnyű, így jó szívvel ajánlom őket várandósoknak, épphogy csak saját lábon túrázó apróságoknak, vagy épp a nagyszülőknek is, ha a családdal tartanának kirándulni!

Potyautasokkal Becskétől Szandaváraljáig

Potyautasokkal Becskétől Szandaváraljáig

2020.03.24.

Épp csak az első koronavírusos betegekről szóltak a hírek, amikor az első igazi tavaszi hétvégén úgy döntöttünk, nem halasztjuk tovább a kiszemelt kéktúraszakasz bejárását, hanem felkerekedünk. A Cserhát egy csodálatos szakaszát néztük ki magunknak.

→ Tovább
Sátrazás Ausztriában a Potyautasokkal - 1. rész

Sátrazás Ausztriában a Potyautasokkal - 1. rész

2019.09.05.

Nyár közepén még nem döntöttük el, a balatoni nyaralásunkon kívül megyünk-e még valahova. Én szeretek minden évben ellátogatni országon kívülre kicsit felfrissülni, más tájakon legeltetni a szemem. A szabink ki volt írva, tudtuk, hogy nem szeretnénk sokat költeni, és a gyerekek miatt túl messzire sem akartunk utazni. Így gondoltunk egy nagyot, és kitaláltuk, hogy menjünk el Ausztriába sátrazni.

→ Tovább
Miben segíthetünk?