Potyautassal a kéken

Gyerekekkel a kéken

Szerző:
2020. augusztus 26.

Hanna első túrája a Remete-szurdokban

Már-már hagyomány nálunk, hogy egy újabb „potyautas” érkezésekor, amint lehet, elvisszük a pindurkát, és megsétáltatjuk a Kéken. Nem volt ez másként Hanna érkezése után sem, hiszen 3 hetesen látogattunk el először az erdőbe, nem lehet elég korán kezdeni!

Anno Barnust is a Remete-szurdokban sétáltattuk meg először a Kéken, most egy kicsit más útvonalat néztem ki, de benne volt a szurdok is. Közel is van hozzánk, szép is, és rövid túrát is lehet tenni arrafelé. Most egy kört néztem ki: az Örkény-telefonfülkétől fel a Remete-hegyre a kék turistajelzésen, onnan jelöletlen úton a barlangok érintésével végig a hegygerincen, majd le a hegyről Máriaremete irányában, és vissza a kiindulási pontra a Remete-szurdokon keresztül.

A fiúk nagyon örültek, hogy végre megint együtt kirándul a család, Gábor pedig büszke apukaként örömmel vállalta a legkisebb gyerkőc szállítását. Így rákötöttem előre Hannát, megkapta hátra a hátizsákot, én pedig minimális cuccal – a fiúk kezét fogva – másztam felfelé a hegyre (a gyermekágyi időszak alatt jobb kisebb terhelésnek kitenni az anyai szervezetet). Kicsit melegebb volt a kelleténél, így izzadtunk rendesen, de a kilátás nagyon szép volt most is a hegytetőről, ezért megérte felmászni! A srácok élénken érdeklődtek, hogy mikor fogyaszthatják el a „csúcsnyereményt”, de csitítottam őket, hogy most nem a hegytetőn kapják meg, hanem majd lent a völgyben, hogy a nehezén már túl legyünk.

A jelöletlen ösvényes rész kicsit vadregényesebb lett, mint amire számítottam, így nagyon lassan haladtunk, de a gyerekek annál jobban élvezték a kidőlt fákon való átkelést. Itt-ott kibukkant a panoráma, amit mindenhonnan megcsodáltunk.

A Hármashatár-hegy, a Budai-hegyek, a messzeségben a Duna és még a Gellért-hegy is látszott. Viszont szeleburdi 2-3 éves totyogókkal nem kompatibilis ez az útvonal, így hordozva, vagy nagyobb, szófogadóbb gyerekekkel ajánlom inkább.

Hanna baba a hegymenetet végigaludta Gáboron, valahol az Ördög-árok környékén ébredt (kb. 4 km-nél). A Remete-szurdokban kerestünk egy megfelelő helyet a letáborozáshoz, előkerült a piknikpokróc, Hanna pedig lefeküdhetett a közepére. Nimród és Barnus megkapták a jól megérdemelt csúcsnyereményt, mert mindketten nagyon szépen jöttek, élvezték a kirándulást, ügyesek voltak! Hanna kapott tiszta ruhát az izzadt helyett, valamint tiszta pelust, és a pocakját is teleraktam. Azt gondoltam, ez után biztos vígan teljesítjük majd a hátralevő bő fél kilométert, így magamra kötöttem. Sajnos ő nem így gondolta, szívesen nézelődött volna még a pokrócon fekve, vagy kevés volt a tejecske, nem tudom, de elég nagy hanggal adta tudtunkra, hogy valami nem tetszik. Végül Gábor vitte kézben az utolsó pár száz méteren, aztán az Örkény-fülkénél újra letelepedtem szoptatni, míg a srácok egyperceseket hallgattak a telefonfülkében. Utána már Hannának is minden szép és jó volt.

Táv: 4,5 km, szint: +/-180 m

Abaligeti kirándulás a Potyautasokkal

Abaligeti kirándulás a Potyautasokkal

2020.09.08.

Minden évben ott szoktunk lenni a Fishing on Orfűn, idén is megvolt a bérlet, a hetvehelyi szállás. A fesztivál végül elmaradt, a szállásunk viszont megmaradt. Barátokkal terveztük a hosszú hétvégét, és a fiúk meg is beszélték velük, hogy fesztivál nélkül is lemennek, szeretjük a környéket. Közben megszületett Hanna baba is, így nagyon nagy dilemmában voltam, hogy merjünk-e csatlakozni a fiúkhoz, vagy jobb lenne itthon maradni. Végül az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, megyünk.

→ Tovább
Potyautasokkal Becskétől Szandaváraljáig

Potyautasokkal Becskétől Szandaváraljáig

2020.03.24.

Épp csak az első koronavírusos betegekről szóltak a hírek, amikor az első igazi tavaszi hétvégén úgy döntöttünk, nem halasztjuk tovább a kiszemelt kéktúraszakasz bejárását, hanem felkerekedünk. A Cserhát egy csodálatos szakaszát néztük ki magunknak.

→ Tovább