Barlangleső 1948-as túra Budán, tömeg nélkül
A március 15-i hosszú hétvégén – előre láthatóan és teljesen érthető módon – hatalmas tömegek keresték fel a főváros környéki erdőket. Érdekes kihívás volt egy kalandos, tematikus, de tömeg nélküli családi túra megszervezése. Íme, egy rendhagyó, mégis egyszerű családi kirándulás beszámolója.
Bár kevésbé van reflektorfényben a Barlangok Hónapja, hiszen barlangok tekintetében amúgy világelső fővárosunk kiépített barlangjai jelenleg a járvány miatt zárva vannak, de idén is fut ez a remek program. Így jutott eszembe a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság honlapján elérhető Barlangleső, hiszen egy barlang felkeresése mindig izgalmas családi program.
Túraszervezés rendhagyó módon
A Barlangleső honlapján az Igazgatóság működési területén található, turistaúton elérhető és szabadon látogatható barlangok akár tájegységenként szűrve is kereshetők. Ezek többnyire olyan – természetesen védett – barlangok, amelyek tekintélyes barlangszájjal, azaz szádával rendelkeznek, turistaúton elérhetők, bejárásuk viszont alapesetben veszélytelen, hiszen a tekintélyes főcsarnokból mindössze egy-két rövid oldalág indul, amelyek pont arra jók, hogy zseblámpával biztonságosan felfedezhesse őket egy gyermek.
Mivel ezek általában roppant látványos barlangok, ezért a gyerekek imádják őket.
Egyes pont tehát (gyerekszemmel érdekes látnivaló, ahol ráadásul még tanulhatnak is) kipipálva!
Ehhez kellett egy megfelelő kört kanyarítani. Tavasz révén a lányok teljesen meg vannak őrülve minden szabadtéri mozgásforma iránt, pár hete előkerültek a kerékpárok, a görkorcsolyák és a rollerek. Így jött az ötlet, hogy ezúttal rendhagyó módon keressük fel a Budai-hegységet és a barlangot. Nevezetesen görkorcsolyával, hiszen a Normafát a Libegő felső állomásával összekötő betonút hibátlan minőségű, ezért kiváló görkoripálya. Kettes pont (gyerekfárasztás) szintén kipipálva!
Ha már görkori és barlang, akkor adta magát, hogy „eggyel lentebb”, a Tündérhegyi úton térjünk vissza a városba, a buszmegállóhoz. Így jött a kirándulás bónusz ötlete március 15-e lévén: hazánk első Kossuth-emlékművének a felkeresése az erdő mélyén. Mindezt jó eséllyel tömeg nélkül! Hármas pont (tematikus 48-as túra) szintén kipipálva!
Barlanglesés görkorival és egy csipetnyi ornitológiával
Persze a tömeg elkerülésének másik módja a korai indulás, ami mondjuk gyerekekkel szerintem amúgy is adja magát: az igazi természetjáró korán kel, de ha ez nem lenne elég, a kisebb gyerekek általában – de hétvégén biztosan – korán kelők. Az enyémek legalábbis azok, úgyhogy fél tízkor már a korikat csatoltuk a startban, a sorompónál, ahol egyáltalán nem tolongott tömeg. És már indulhatott is a gondtalan suhanás a János-hegy irányába, amit a gyerekek annyira élveztek, hogy még a közeli játszótér csábítása sem térítette el őket.
Néha egy szelíd emelkedő, utána egyáltalán nem vészes lejtő: pillanatok alatt át is értünk. A Libegőnél még mindig nincs tömeg, s mivel évek óta nem „függőszékeztünk”, a gyerekek unszolására bizony kihasználtuk a korai időpontot.
Harkályok területjelölő „sorozatlövése”, azaz dobolása szállt messzire, és a tavasz csalhatatlan bizonyítéka, hogy már az erdei pintytől volt hangos az erdő. Cserébe a számomra oly kedves csuszkák bájos csivitelése, ami tél végén annyira jellegzetes hangja az erdőknek, egyre kevésbé volt hallható.
Visszatérve a hegyhátra már szembeötlő volt a tömeg, úgyhogy gyorsan le is ereszkedtünk a zöld háromszög jelzésen a barlang irányába, és a tízórait az erdő csendjében költöttük el. És hát igen, sajnos ez a jellemző: 100 méterre a frekventált helyszíntől már alig-alig találkoztunk egy-egy kirándulóval.
A mindössze 18 méter hosszú, félig természetes, félig mesterséges János-hegyi-átjáróbarlang legfőbb érdekessége – legalábbis gyerekszemmel – annak átjárhatósága.
Fantasztikusak a gyerekek: miután először közösen átmentünk a sötét alagúton, s megbizonyosodtak róla, hogy a barlangi medve éppen nincs otthon, 8-10 körig meg sem álltak. Mivel a barlang pont a Jánoshegyi út mellett található (az erdei betonút első keresztezésénél kell a hegyről ereszkedő turistaútról balra fordulni, de tábla is jelzi a barlangot), nagyon előrelátó volt a jelzések felfestője, amikor a zöld barlang jelzés mellé egy piros felkiáltójelet is kihelyezett, ugyanis az úton gyakran suhannak lefelé a kerékpárosok, így a barlangból az útra való kirohanás valóban veszélyes tud lenni!
A barlang természetjáró szemmel pedig azért érdekes, mert a mészkő repedéshálózatán keresztül áramló forró oldatok nemcsak barlangok kialakításához járultak hozzá, de kisebb-nagyobb érctelepek kialakulásában is szerepet játszottak.
A Budai-hegyekben több helyütt vasércet, sőt, egyes források szerint még aranyat és ezüstöt is bányásztak. A János-hegyi-átjáróbarlangban is így volt ez, és pont ezért jól megfigyelhető, hogy míg annak felső része természetes úton alakult ki (a mennyezet gömbüstjei tanúskodnak erről), addig alsó része érzékelhetően egy vájt alagút.
Dolomithomokozó és Kossuth Lajos első emlékműve a Disznófőnél
A zöld háromszögön egészen a Tündérhegyi útig ereszkedtünk, majd megálltunk a Tündér-hegyi kőfejtőnél, ahol az egykoron súrolóporként is használt kőzetet bányászták. A kőzet fenti tulajdonsága miatt a kőfejtő alja egy komplett homokozóként üzemel, de a sziklákra felmászni tényleg balesetveszélyes! A kőfejtő utáni emelkedőt gyalog küzdöttük le, majd ismét felcsatoltuk a görkorikat. Szerencsére az egykoron Budakeszit Budával összekötő kereskedelmi útvonalon vezető erdei betonút minősége nem éppen korcsolyabarát, így a nagy suhanásban nem vétettük el Kossuth Lajos első emlékművét, amely pár méterrel az út alatt található. Itt is bejött a számításunk: mindössze egy kutyasétáltatóval osztoztunk a megemlékezésben, bár pár kisebb zászló jelezte, hogy voltak itt már aznap gyerekek.
Az emlékmű környezete valódi történelmi képeskönyv, jelenlegi formájában sajnos kissé lehangoló és poros, pedig a megidézett kor nagyon is dicső!
A Disznófő-forrás kútháza mellett állt a hasonló nevű fogadó, a Budai-hegység egyik első, és talán legismertebb erdei fogadója, ahol nemcsak enni lehetett, de meg is lehetett szállni.
A dicső kort jól példázza, hogy a népszerű éttermet – amelyet később az Istenszeme névre kereszteltek – 1857-ben 600 (!) személyesre bővítették. És hogy miért éppen itt, az akkoriban vadban gazdag erdő közepén fogták el Kossuth Lajost?
Orvosa tanácsára itt pihent ugyanis Kossuth (ne feledjük, akkor ez még nagyon is messze volt a várostól), élvezve az erdő békéjét. Ezért tartóztatták le őt itt 1837. május 4-nek estéjén. A történelmi tett és Kossuth korabeli szerepének súlyát jól érzékelteti, hogy Toldy Ferenc irodalomtörténész szemtanú visszaemlékezései alapján több tucat (!) gránátos vett részt az akcióban!
Bár csak közvetve kapcsolódik 1848-hoz, de mindenképpen különleges történet ez, ami iránt kifejezetten érdeklődtek az én 6 és 9 éves lányaim. Ezzel el is telt az út visszafelé, végig a Mátyás király úton, amelynek felújított járdája nem mellesleg szintén kiváló görkori terep...
jános-hegy / János-hegyi-átjáróbarlang / Kossuth Lajos-emlékmű / családi kirándulás / barlangok hónapja
A legjobb erdei móka: land art
2023.11.20.Persze a land art egy komoly dolog, és üzenete, valamint a művek halandósága miatt általam nagyon is respektált művészeti ág, de az erdőben örökké „kincseket”, azaz faleveleket, ágakat, terméseket gyűjtögető gyerekek bármikor kaphatók egy kis alkotásra ezekkel a „kincsekkel”. Ráadásul korántsem csak a gyerekek élvezik a mókát! Miért ne szólhatna hát erről egy szép őszi kirándulás?
→ Tovább
Szlovákia legváltozatosabb szurdoktúrája családoknak lett kitalálva
2023.08.22.Két látványos szurdok: létrás mászás, vízesés, búvópatak az elsőben, virágpompában úszó havasi rét felhőbe vesző fenyvesekkel és játszóteres étterem a túra közepén, végül egy újabb vízesés, működő vízimalom és két kilátóból is élvezhető szédítő mélység a másodikban. Mindezt egyben, a Kócs-hegység látványos körtúrájában.
→ Tovább
Meghódítottuk a gyerekekkel a Szlovák Paradicsomot
2023.07.22.Én úgy nőttem fel, hogy a Szlovák Paradicsom minden természetjáró álma, gyerekkoromban mégsem jutottam el e különleges helyre. Bár felnőttként és a Kárpátok szerelmeseként jártam ott kétszer is, most egy barátomnak jutott eszébe, hogy mutassuk meg a gyerekeknek, elég nagyok és tapasztaltak hozzá.
→ Tovább
