Túracipellő

Gyerekekkel a szabadban

2021. április 7.

Gyerekszemmel a tatabányai kezdő via ferratán

A gyerekek többnyire imádnak mászni, így általában rajonganak a vasalt utakért is. De vajon a mászókázáson túl mit gondol erről egy, a természet csodáira fogékony gyerek? Második vasalt utas családi kalandunkat így látták 6,5 és majdnem 9 éves lányaim.

Bár nekem főleg természetvédelmi szempontok miatt sok ellenérzésem, vagy inkább kérdésem van a magyarországi vasalt utak kiépítésének gyakorlata kapcsán, gyerekszemmel nézve azonban remek dolog a biztosított mászás, ez nyilvánvaló. Legalábbis az én gyerekeim tutira a legmagasabb mászókát, vagy fát veszik célba, ha tehetik, ezért az első, cseszneki mászásunkat követően örömmel indultunk Tatabányára. Miután kipróbáltuk a kifejezetten gyerekek számára épített Makk Marci utat, megkérdeztem tőlük, hogy ők mit láttak ebből az egészből. Így született ez a cikk.

Mielőtt azonban nekivágnánk

Azt fontos az elején leszögezni, hogy csak sok-sok, gyerekléptékkel tervezett túra után, nagyon is ismerve gyermekeim teljesítőképességét próbáltuk ki első alkalommal a biztosított mászást Cseszneken. Lányaim akkor 7,5 és 5 évesek voltak és összességében nagyon szerették a Futrinka Ucca elnevezésű, direkt kezdőknek ajánlott, de végigjárva azért cseppet sem könnyű, B/C nehézségű, 100 m hosszú és 45 m szintet tartogató utat. Ezen út esetében egyébként a 120 cm-es magasság és a 6 éves kor volt az ajánlott alsó határ, bár ez nagyon személyfüggő. Mi jól vettük az akadályokat, de akkor még például probléma volt, hogy bár mindent kimásztak egyedül, esetenként nem tudták a karabinert használni egy-egy adott pozícióban. 2019-es cseszneki kalandjainkat az egyik alábbi cikk mutatja be részletesen.

Egy hasonló cikknél fontos mindig elmondani azt is, hogy mivel nagyon, de nagyon más a fal aljából magyarázni, illetve egy adott kiszögellést áthidalni, vagy egy adott lépést megtenni ott fent a falon, akár csak pár méter magasan is, ezért alapszabály, hogy először csak és kizárólag vezetővel induljunk neki gyerekekkel a falnak, kivéve, ha a felnőtteknek van mászó tapasztalata. Alapvető szempont továbbá az is, hogy csak olyan gyerekkel vágjunk bele a kalandba, aki azért már szépen lekoptatta a túrabakancsát, megjárt pár szurdokot, van lépésbiztonsága, láttuk már, hogyan mászik egy mesterségesen biztosított terepen, például a Rám-szakadékban. Végül az sem árt, ha a mászás szépségeibe beavatandó, gyermekünkkel felkeresünk egy mászótermet a kaland előtt.

Mi így vágtunk bele a Makk Marci B nehézségű, 200 méter hosszú és 80 méter szintet leküzdő, különálló útvonalának, amelyen egyébként sok, kifejezetten a gyerekek számára beépített mászóelemet találunk (haránt- és felmászás váltakozva, létra, vietnámi híd) és amelyet egyébként 4-5 éves kortól ajánlanak. De lássuk, hogyan látták ők ezt az utat!

Kicsit félsz, kicsit nem félsz

Arra a kérdésre, hogy mi a jó a vasalt utakban úgy általában, egyszerű volt a válasz: „szeretek magasan lenni, az olyan izgalmas, mert kicsit félsz, kicsit nem félsz” – mondja egyik lányom, aki kétségkívül a játszótéren is mindig a lehető legmagasabbra mászik fel. Jó a Makk Marci út, mert „ez a pálya egy hosszú harántmászás, a széles sziklapárkányon pedig lehet nézelődni” – mondja művészi lelkületű nagyobb lányom, míg a kisebb hozzáteszi, hogy továbbá emiatt (ti. a párkány miatt) „lehet cserélni a sorrendet” menet közben, ami ugye nagyon fontos, hiszen a gyerekeknél, legalábbis ebben a korban, nagyon nem mindegy, ki megy elől... Továbbá mivel a Makk Marci út jelentős része harántmászás, ezért „kevésbé félelmetes, mert nem annyira függőlegesen mászol”. Tény, hogy vizuálisan más ez a fal, mint mondjuk a megjárt cseszneki, a legtöbb részen kevésbé kitett, ezáltal a kezdőknek talán pszichésen könnyebb és jobban élvezhető.

De elhangzott más szempont is, amely így tavasszal, amikor a virágokra jobban rááll a szemünk, talán egyértelműbb és amely mindenképpen előhozta természetjáró apai büszkeségemet: „Bámulatos, ahogy szinte a kőből nőnek ki a virágok. Olyan helyen jártunk, ahova egyébként ösvény nem vezet, ahova nem juthattunk volna el.” A nagyobbik lányom igazán komoly, kisiskolás módon megállapította azt is, hogy fentről szép a táj, bár az autópálya dübörgése legalábbis furcsa. Mivel a Szelim-barlangot korábbi túrákról jól ismerjük, az egyik pihenésre alkalmas párkányon nagyobbik lányom elmélázott azon is, hogy mit láthatott az ősember erről a sziklafalról. S ez bizony alkalmat adott a szemlélődésre és a mesére az Által-ér ökológiai szerepéről a Tatai-tó madárvilágán át Vértesszőlős fő nevezetességéig, Samuig.

A vietnámi híd, a biztonság és a pihenőszár

Arra a kérdésre, hogy mely elem volt a legjobb, legizgalmasabb, egyértelműen a vietnámi híd volt a válasz, de azt gondolom, ezzel minden gyerek és felnőtt így van. Félni egyáltalán nem féltek, de az egyik harántmászásnál azért volt némi izgalom így utólag elbeszélve, s a vietnámi híd utáni kimászás is kalandos volt, már csak azért is, mert az valóban egy, az út többi részénél sokkal kitettebb szakasz.

Bár mi egyedül voltunk az útban a lányok barátnőivel, a fölöttünk vezető másik utat sokan mászták. Ezzel kapcsolatban negatívumként említették a gyerekek, hogy nehéz lehet az, ha elöl lassú ember halad. De előkerült ezen a ponton a sisak kérdése is, mert egyszer azért a felettünk mászóktól érkezett egy kisebb kavics, s a lányok jól emlékeztek az elindulás előtti oktatásra, miszerint a sisak nemcsak az esés ellen véd, de az esetlegesen lehulló kövek okozta sérüléstől is.

Mivel a látványos harántmászás lehetővé tette, volt alkalmunk élesben kipróbálni a felszereléshez tartozó pihenőszárat is. Ez a rövid heveder arra való, hogy kikössük magunkat egy kis pihenőre, ha elfáradt a kezünk. De azért kicsit ráereszkedni a mélységre és beleülni a pihenőszárba nem is annyira könnyű mutatvány elsőre, még ha a lábunkkal stabilan támaszkodunk is. Ez a tapasztalás már csak azért is hasznos volt, mert a lelkesedés továbbvitt minket a B/C nehézségű, 130 cm feletti gyerekeknek ajánlott Kezdő Pályára, ahol szükség is volt a pihenőszár használatára. S ott már jóval kevesebb idő és energia maradt a táj és a körülöttünk pompázó virágok csodálatára. De ez már egy másik történet…

Barlangleső 1948-as túra Budán, tömeg nélkül

Barlangleső 1948-as túra Budán, tömeg nélkül

2021.03.19.

A március 15-i hosszú hétvégén – előre láthatóan és teljesen érthető módon – hatalmas tömegek keresték fel a főváros környéki erdőket. Érdekes kihívás volt egy kalandos, tematikus, de tömeg nélküli családi túra megszervezése. Íme, egy rendhagyó, mégis egyszerű családi kirándulás beszámolója.

→ Tovább
Budai kincskereső túra Sissi nyomában

Budai kincskereső túra Sissi nyomában

2021.01.04.

Hacsak nem direkt a sárdagasztás a cél, nehéz kirándulni a családdal a szétázott, színevesztett erdőben. Idén is megszerveztük ugyan a gyerekek által mindig szeretett adventi kirándulást, de aztán az ünnepek alatt még valami egyébre is vágytam. Az Erzsébet királynő budai látogatásáról szóló, nemrég megjelent TM-cikk ösztökélt arra, hogy összeállítsak egy Sissivel kapcsolatos, kincskereső útvonalat a János-hegy környékén. Az ötlet bevált: olyan gyorsan öltöztek fel reggel a gyerekek, mintha havazott volna az éjjel.

→ Tovább
Így szerettük meg végleg a családi vízitúrázást

Így szerettük meg végleg a családi vízitúrázást

2020.09.19.

Magyarország bővelkedik felfedezésre váró, csodálatos vadvizekben, a vízitúrázás pedig „igazi” természetjárás, abban az értelemben mindenképpen, hogy a vízről egy olyan oldalát láthatjuk a természetnek, amit máshonnan nem igazán. De hogyan kezdjünk el vízitúrázni a gyerekekkel?

→ Tovább