A Normafa lejtőjének alján, távol a forgalmas ösvényektől egy különleges emlékmű bújik meg a fák között. Mi történt közel kétszáz éve Zugliget egyik leghíresebb fogadójában, és mi köze van mindehhez a főváros első Kossuth-emlékművének?
A Budapest 12. kerületében fekvő Zugliget tele van érdekes történetű épületekkel, némelyik évtizedekig tartó pusztulás után ma már teljes szépségében tündököl, mint a zugligeti lóvasút hajdani végállomása, és olyan is van, amely magára hagyatva, csendben pusztul, mint az egykor híres Istenszeme fogadó.


Fogadóból gyermekotthon
A 19. század végétől egyre inkább divatba jöttek a Budai-hegyek, és egyre több fogadó is épült. Az egyik leghíresebb és legrégibb az Istenszeme fogadó volt, amely már az 1760-as években is működött. Hogy az épület honnan kapta a nevét, azzal kapcsolatban több teória is van. Elképzelhető, hogy a homlokzaton látható sugaras istenszemjelképről, de az is lehet, hogy a kert egykori, magashegyi tengerszemekre emlékeztető taváról.

Kilátás Kútvölgy felé az Istenszeme fogadótól. A kép valamikor 1880–90 között készülhetett

Az épület 1846-ban leégett, de hamar újjáépítették. A 19. század második felében a villa Haggenmacher Károly sörgyáros tulajdonában került, fogadóként 1880-ig működött. Később az örökösök a villát elcserélték más fővárosi ingatlanokra, és az épületben 1949-től egészen 2000-ig gyermekotthon működött. A tavat a környék lakossága is előszeretettel használta, nyáron fürdésre, télen korcsolyázásra. 1990-ben azonban a tavat tápláló forrásokat bekötötték a csatornahálózatba, és a tó lassan kiapadt. A Szilassy út 3. alatt álló épület ma is megvan, bár az utcáról semmit nem látni belőle, magas növényzet rejti el a kíváncsi szemek elől.

A fogadó épülete 1961-ben, amikor már gyermekotthonként működött

Kossuth Zugligetben
A fogadónak 1837 májusában neves vendége volt, Kossuth Lajos, aki ide vonult vissza egy kis pihenésre. Ahogy Balázs Attila Zugliget története című remek könyvében olvastam, Kossuth nagyon szerette a természetet, és munka után gyakran járt ki sétálni Zugligetbe.
1837 tavaszán hosszabb pihenést tervezett az Istenszeme fogadóban, azt azonban nem sejtette, hogy váratlanul rossz véget ér a szabadság.
Május 5-én éjjel ugyanis katonák vették körbe az épületet, és letartóztatták a bécsi udvar parancsára, a betiltott Törvényhatósági Tudósítások szerkesztése és terjesztése miatt. A bécsi udvar számára nyilvánvalóvá vált, hogy hiába rekesztették be az országgyűlést, Kossuth továbbra is aktívan tevékenykedik. Elfogatásának terve kiszivárgott, de ő ekkor már Zugligetben pihent, és hiába próbálták őt figyelmeztetni, a leveleket a cenzúra elfogta.


Kossuthot négy évre ítélték, a fogságból 1840 májusában szabadult. A rabságban töltött évekről így beszélt: „Életemből két évet veszítek ugyan, de cserébe nyertem érette egész későbbi életemet.”
Emlékmű az erdőben
Kossuth 1894-ben bekövetkezett halála után városszerte több helyen is szerettek volna szobrot állítani. A megfelelő fővárosi helyszín megtalálása nem akart összejönni, ezért a Zugligeti Egyesület külön gyűjtést kezdeményezett. Ennek eredményeként 1913-ban, a Tündérhegyi és Mátyás király út találkozásánál, közel a hajdani Istenszeme fogadóhoz, felállították a főváros első Kossuth-emlékművét.


A mellszobor talapzatán lévő domborművet, amely Kossuth letartóztatását ábrázolja, 1945-ben ellopták, az eredeti pontos másolata 1999-ben készült el. Az emlékmű ma is áll, szerényen megbújva a fák között, a Normafától, illetve Zugligetből rövid sétával a zöld turistajelzésen is elérhető.
A cikk először 2020 decemberében jelent meg.