„Buék 20”
Túrázós jubileumi újévköszöntés a budai hegyekben szikrázó napsütéssel, farkasordító hideggel és lelkes szervezőkkel.
A Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete (MVTE) 20. alkalommal rendezte meg január 7-én a már kultikusnak számító Buék 20 teljesítménytúrát, amelyen még a rendkívüli hideg ellenére is közel 850-en vettek részt. Mi is végigjártuk a 20 km-es távot, hogy megkezdjük az idei teljesítménytúrás szezonunkat, na meg, hogy ledolgozzuk az ünnepek alatt felszedett plusz kilókat.


A reggeli órákban kisebb tumultus alakult ki a hűvösvölgyi Gyermekvasút állomás fogadóépületében, na de nem a vonatra várakozóktól, hanem az innen elstartoló természetjáróktól. A szervezők rutinja és profi szervezése miatt viszont nem kellet sokat várni a nevezéssel járó adminisztrációra, gyorsan és gördülékenyen ment a startoltatás. Egy kis sorban állás, és tíz perc után már mi is indulhattunk a többiek után a 20 km-es zimankóba.


A téli hónapokra nem jellemző kék éggel és szikrázó napsütéssel vágtunk neki a táv első kihívásának, a Hármashatár-hegy megmászásának. A ragyogó, tiszta idő ellenére nem volt érdemes sokat gyönyörködni a kilátásban, mert bár jól voltunk felöltözve, a -16 °C-ban az egy helyben állás gyorsan kihűti az embert. Ezt igazán a túra pontőrei tapasztalhatták, akik egész nap kint ácsorogtak a szabad ég alatt, és akik közt akadtak olyanok is, akik tábortűz nélkül vészelték át a fagyos órákat.


A hegytetőn a túra útvonalától pár méteres kitérővel tekinthettük meg a Hármashatár-hegy új kilátóját, és a pesti panorámát, amire valószínűleg a hideg miatt ottjártamkor csak én voltam kíváncsi. Az enyhe, de arcfagyasztó szélben én sem bírtam sokáig a kilátást, így pár perc után én is az ellenőrző pont felé vettem az irányt, ahol egy teljesen átfagyott pontőr remegő kézzel pecsételte le az igazolólapomat.




A Hármashatár-hegytől az országos kék jelzésen négy kilométert megtéve értünk el Budapest egyik sokkal régebbi kilátópontjához, a vár formájú Árpád-kilátóhoz. A tiszta időben innen is jól látszódtak a Dunán úszó jégtáblák, ami ilyen távolságból is érdekes látványt nyújtott, és amire már jó pár tél óta nem volt példa. De a legtöbben itt sem időztek túl sokat a panorámával, már csak azért sem, mert még volt hátra kb. 13 kilométer a távból.




Ebben a hidegben még az egy-két centis hó is csikorgott a bakancsunk alatt. Ilyen menetben értük el Buda egy másik közkedvelt kilátópontját, az Apáthy-sziklát, ami a túránk második igazolópontja volt, ha nem számoljuk a titkos csekpontokat, amiből a túra során összesen három is volt. A szervezők nem véletlenül hívták fel a figyelmet a pontos útvonalkövetésre, hiszen csak így lehetett begyűjteni az összes pecsétet, és szabályosan teljesíteni a túrát.




Az Apáthy-szikla után a nem rég megváltoztatott nyomvonalú zöld jelzést követtük némi aszfalton gyaloglással, vagy mondhatnám úgy is, hogy egy kis II. kerületi városnézéssel, hogy aztán visszatérjünk az erdőbe. Ezt követően némi kurflival és a Szépjuhászné érintésével kezdtünk meg az emelkedést a Nagy-Hárs-hegyre, túránk negyedik ellenőrző pontjához. De nemcsak az igazolópecsétért volt érdemes felkapaszkodni a Kaán Károly-kilátóhoz, hanem a pompás kilátásért is.




A kilátót a hótól csúszós és sziklás sárga jelzésű úton, a Bátori-barlang irányában hagytuk el. A barlang bejáratát egy vasajtó zárja, de a rajta lévő lyukon keresztül lassan kiáramló párafelhő olyan érzést kelt, mintha a hegy is csak a téli álmát aludná, és néma szuszogással várná a távoli tavaszt. A hűvösvölgyi cél innen már nem volt messze, csak egy kis kitérőt kellett még tenni a Nagy-rétre, hogy aztán a sétányon érjünk be a Gyermekvasút végállomásához, és egyben túránk végpontjához.


A megszokott jelvény és oklevél mellett idén a szervezők jubileumi díjazással is készültek, és aki a túra során megéhezett vagy kicsit átfagyott, azok meleg virslivel és forró teával regenerálódhattak. A kemény mínuszok ellenére kiváló túra volt a szombati, ami nemcsak a tiszta és szép időnek, hanem a kitűnő szervezésnek is volt köszönhető. Remélhetőleg ezt a népszerű és kényelmes túrát a következő években is megrendezik, hiszen nem csupán évindításról, hanem egy tradicionálisnak mondható teljesítménytúráról van szó, ami 20 éve egyik biztos pontja a túranaptárnak.


Idén a szervezők jubileumi díjazással is készültek


Szöveg és képek: Lánczi Péter

Így gyártunk nektek kéktúratartalmat – Kulisszatitkok a Tapolca–Badacsonytördemic szakaszról
Nekikezdtünk az Országos Kéktúrának, hogy a Természetjárón és a Kéktúra.hu-n napi szakaszokat is mutathassunk nektek, illetve bővítsük az útvonal mentén fekvő, az oldalainkon szereplő látnivalók így sem rövid sorát.

Egésznapos túra végig a Geresden át
Sokan talán azt se tudják, merre van a Geresdi-dombság, pedig igazán csodálatos túrahelyszín. Kedvcsináló következik.
→ Tovább
A zöld és a kék összes árnyalata: rabul ejtettek a Plitvicei-tavak
Bármennyire is közhelyes, ha van olyan, amit legalább egyszer az életben mindenkinek látnia kell, akkor az Plitvice. Még akkor is, ha tömegek fordulnak meg itt, és ha tudjuk előre, hogy a szó szoros értelemben vett túraélményben nem lesz részünk. Egyedülálló látványban azonban biztosan.
→ Tovább