Hosszúlépés

Élmények az országon innen és túl - a Turista Magazin szerkesztőségi blogja

Szerző:
2017. január 11.

„Buék 20”

Túrázós jubileumi újévköszöntés a budai hegyekben szikrázó napsütéssel, farkasordító hideggel és lelkes szervezőkkel.

A Magyar Vándorok Teljesítménytúrázó Egyesülete (MVTE) 20. alkalommal rendezte meg január 7-én a már kultikusnak számító „Buék 20” teljesítménytúrát, amelyen még a rendkívüli hideg ellenére is közel 850-en vettek részt. Mi is végigjártuk a 20 km-es távot, hogy megkezdjük az idei teljesítménytúrás szezonunkat, na meg, hogy ledolgozzuk az ünnepek alatt felszedett plusz kilókat.

 


A reggeli órákban kisebb tumultus alakult ki a hűvösvölgyi Gyermekvasút állomás fogadóépületében, na de nem a vonatra várakozóktól, hanem az innen elstartoló természetjáróktól. A szervezők rutinja és profi szervezése miatt viszont nem kellet sokat várni a nevezéssel járó adminisztrációra, gyorsan és gördülékenyen ment a startoltatás. Egy kis sorban állás, és tíz perc után már mi is indulhattunk a többiek után a 20 km-es zimankóba.

 


A téli hónapokra nem jellemző kék éggel és szikrázó napsütéssel vágtunk neki a táv első kihívásának, a Hármashatár-hegy megmászásának. A ragyogó, tiszta idő ellenére nem volt érdemes sokat gyönyörködni a kilátásban, mert bár jól voltunk felöltözve, a -16 °C-ban az egy helyben állás gyorsan kihűti az embert. Ezt igazán a túra pontőrei tapasztalhatták, akik egész nap kint ácsorogtak a szabad ég alatt, és akik közt akadtak olyanok is, akik tábortűz nélkül vészelték át a fagyos órákat.

 


A hegytetőn a túra útvonalától pár méteres kitérővel tekinthettük meg a Hármashatár-hegy új kilátóját, és a pesti panorámát, amire valószínűleg a hideg miatt ottjártamkor csak én voltam kíváncsi. Az enyhe, de arcfagyasztó szélben én sem bírtam sokáig a kilátást, így pár perc után én is az ellenőrző pont felé vettem az irányt, ahol egy teljesen átfagyott pontőr remegő kézzel pecsételte le az igazolólapomat.

 

 

 


A Hármashatár-hegytől az országos kék jelzésen négy kilométert megtéve értünk el Budapest egyik sokkal régebbi kilátópontjához, a vár formájú Árpád-kilátóhoz. A tiszta időben innen is jól látszódtak a Dunán úszó jégtáblák, ami ilyen távolságból is érdekes látványt nyújtott, és amire már jó pár tél óta nem volt példa. De a legtöbben itt sem időztek túl sokat a panorámával, már csak azért sem, mert még volt hátra kb. 13 kilométer a távból.

 

 

 

 


Ebben a hidegben még az egy-két centis hó is csikorgott a bakancsunk alatt. Ilyen menetben értük el Buda egy másik közkedvelt kilátópontját, az Apáthy-sziklát, ami a túránk második igazolópontja volt, ha nem számoljuk a titkos csekpontokat, amiből a túra során összesen három is volt. A szervezők nem véletlenül hívták fel a figyelmet a pontos útvonalkövetésre, hiszen csak így lehetett begyűjteni az összes pecsétet, és szabályosan teljesíteni a túrát.

 

 

 


Az Apáthy-szikla után a nem rég megváltoztatott nyomvonalú zöld jelzést követtük némi aszfalton gyaloglással, vagy mondhatnám úgy is, hogy egy kis II. kerületi városnézéssel, hogy aztán visszatérjünk az erdőbe. Ezt követően némi kurflival és a Szépjuhászné érintésével kezdtünk meg az emelkedést a Nagy-Hárs-hegyre, túránk negyedik ellenőrző pontjához. De nemcsak az igazolópecsétért volt érdemes felkapaszkodni a Kaán Károly-kilátóhoz, hanem a pompás kilátásért is.

 

 

 


A kilátót a hótól csúszós és sziklás sárga jelzésű úton, a Bátori-barlang irányában hagytuk el. A barlang bejáratát egy vasajtó zárja, de a rajta lévő lyukon keresztül lassan kiáramló párafelhő olyan érzést kelt, mintha a hegy is csak a téli álmát aludná, és néma szuszogással várná a távoli tavaszt. A hűvösvölgyi cél innen már nem volt messze, csak egy kis kitérőt kellett még tenni a Nagy-rétre, hogy aztán a sétányon érjünk be a Gyermekvasút végállomásához, és egyben túránk végpontjához.

 


A megszokott jelvény és oklevél mellett idén a szervezők jubileumi díjazással is készültek, és aki a túra során megéhezett vagy kicsit átfagyott, azok meleg virslivel és forró teával regenerálódhattak. A kemény mínuszok ellenére kiváló túra volt a szombati, ami nemcsak a tiszta és szép időnek, hanem a kitűnő szervezésnek is volt köszönhető. Remélhetőleg ezt a népszerű és kényelmes túrát a következő években is megrendezik, hiszen nem csupán évindításról, hanem egy tradicionálisnak mondható teljesítménytúráról van szó, ami 20 éve egyik biztos pontja a túranaptárnak.

 

Idén a szervezők jubileumi díjazással is készültek

 

 


Szöveg és képek: Lánczi Péter
 

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

Különleges kővilág meseszép erdőkkel a Bükk lábánál

2022.06.28.

Cserépfalu minimum két ok miatt is remek túracélpont. A településhez közeli kaptárkövek már önmagukban is megérik az egynapos kiruccanást, ám a falutól északra nyílik a Bükk egyik legszebb szurdoka, a Hór-patak völgye. A Suba-lyuk és a község érdekes formájú kilátója pedig hab a tortán az innen induló, a környéket átszelő, változatos terepen vezető turistaösvények között.

→ Tovább
Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

Könnyű túra a Budai-hegység egyik legszebb és egyben egyik legeldugottabb részére

2022.06.01.

Kiváló panorámájú dolomitsziklagyepek, erdei ligetek, virágos tisztásokkal tarkított hegyoldalak váltogatják egymást a Budai-hegység északnyugati csücskében. A „Fehér út” sárgáján jártunk, ahol a főváros közelsége ellenére aránylag kevesen mozognak az erdei ösvényeken, és így minden adott egy nyugis, lazulós és pazar mód látványos kiránduláshoz.

→ Tovább
Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

Budapest egyik legszebb Duna-parti sétánya

2022.05.28.

Egy hely a városban, ahol azonnal körülvesz a természet, méghozzá ott, ahol a legkevésbé számítanál rá. Ártéri fák árnyas lombsátra kilométereken keresztül, hihetetlen folyóparti kilátásokkal. Ligetek, parkok, nádasok, hattyúk, vadkacsák, csend és lustán hömpölygő Duna. Bringával és gyalogosan is végigjártuk a csepeli Kolonics György sétányt, és minden méterét imádtuk.

→ Tovább