Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. május 6.

Ezer éve őrzi a Csanádi-puszták csendjét a mezőkopáncsi kápolna

Az ország délkeleti peremén, Tótkomlós közelében, az egykori Csanádi-puszták kellős közepén, szántók és legelők közé ékelődve egy parányi erdőfolt ölelésében bújik meg a turisták által szinte ismeretlen mezőkopáncsi Szent István-kápolna.

Világ végén, szántók szélén, egy kunhalom tetején

Megtalálni sem könnyű ezt az ezer esztendős kis ékkövet, amely az Alföld déli peremvidékén, a román határ közelében őrzi az egykor létezett kis falu, Mezőkopáncs emlékét. Csongrád és Békés megye határán járunk, Tótkomlóstól alig pár kilométerre egy keskeny kis aszfaltos autóúton.

Makó felé a távolba nézve szinte a végtelenbe száll a tekintet, elhagyott pusztaság, szántók, legelők mindenfelé, kicsit olyan érzése támad az embernek, hogy mindjárt lemegy a térképről. Szerencsére a templomhoz vezető földútra való letérést egy igen szépen kivitelezett, jó állapotú tábla mutatja, amely a templomot ábrázolja, alatta a felirat: „Műemlék”. Ennek köszönhetően, ha már eddig eljutottunk, eltévedni itt már nem nagyon lehet.

Mindenesetre az ilyen és ehhez hasonló vidékekre mondják, hogy erre még a madár sem jár, de ez itt nem igaz. A Kopáncsi-puszta híres kékvércse fészkelőhely, a közeli Montág-puszta pihenőhelyként fontos szerepet tölt be a daru és récefélék vonulásában, de a figyelmes szemlélő akár rétihéját, túzokot és sok más madarat is láthat a Körös–Maros Nemzeti Park közelben felállított, szabadon felkereshető madármegfigyelő tornyából.

A széles szekérút mentén leparkolva a Mezőkovácsházától Orosházáig mintegy 82 kilométeren kanyargó Marosháti Piros túra jelzéseit követve vágunk neki az alig húszperces sétának. A minket érintő távolság ebből alig másfél kilométer, így a kunhalmon emelkedő kis kápolnát övező erdőfolt már induláskor is jól kivehető a távolban.

A szántók közt vezető dűlőúton gabona- és napraforgótáblák közt lépdelünk, az út menti cserjésben – ahol van hova festeni – szépen kivitelezett piros jelzések vezetnek utunkon. Érdekes látvány a hegyvidékeken megszokott rom jelzés is, amely kisvártatva felbukkan előttünk, és a marosháti túraútról a kápolnához induló letérést hivatott jelezni. Persze nem csupán érdekes, de megnyugtató is egyben, ugyanis a rom jelzés létezése azt is jelenti, hogy ez egy engedélyezett turistaút, nyugodtan lehet rajta közlekedni. A magánterületnek számító hatalmas szántóföldek közt nem elhanyagolható információ ez sem az erre tévedő gyalogos turista számára.

Egy műemlék szerencséje: autentikus rekonstrukció Horthy Miklós idejéből

A kis Árpád-kori kápolna, mint egy gyöngyszem a kagylóhéjban, úgy bújik meg az őt körülölelő aprócska erdő közepén. A rozoga kerítésen belépve néhány tájékoztató tábla fogad, melyekről megismerhetjük a Csanádi-puszták különleges élővilágát, a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság által, a környéken számon tartott, védett természeti értékeket, továbbá a templom rövid történetét is.

A templomkertben sétálva hamar feltűnik, hogy valójában egy rendezett, hangulatos kis arborétumban járunk.

Különböző növényfajok, bokrok, cserjék, tuják és fenyők váltják egymást, melyek nevét a mellettük elhelyezett kis táblákon olvashatjuk, magyarul és latinul egyaránt. Egy kis lakóépület is megbújik a kápolna melletti sűrűben, amely nyaranta a templomot használó Szegedi Egyházmegyeközi Papnevelő Intézet növendékeinek szállásául szolgál.

Az itt található változatos növényvilág vonzza a madarakat is, ha csendben leülünk a kápolna kertjében található pihenőpadok egyikére, akkor szinte azonnal rázendítenek, egyszerre akár több tucatnyian is. Olykor fogják magukat, és szinte parancsszóra elrepülnek mind, ilyenkor süket csend üli meg a tájat, de ez nem csoda, a Csanádi-puszták közepén vagyunk, a szó szoros értelmében. Az országút messze van, a legközelebbi lakott terület Békéssámson légvonalban is öt kilométer, Tótkomlós pedig legalább nyolc.

A kápolna előtti padon üldögélve a tökéletes csendben elkalandoznak a gondolataim, vajon merre lehet az a mély kút, amelybe a török idők alatt félig elpusztult templom értékes bronz harangjait dobták, hogy ne kerüljenek az ellenség kezére?

A helyiek a mai napig tudni vélik, hogy a legendák szerint ily módon elrejtett harangok még ma is ott lapulnak a mélyben.

A kútba rejtett harangok legendája a múlt ködébe vész, a kápolna rövid történetét azonban a tájékoztató táblák egyikéről megtudhatjuk.

A leírások szerint a templom a 12. században épülhetett, valószínűleg II. Géza király idejében. A pontos időpont egy érdekes kincslelet alapján valószínűsíthető. Még a feltárások előtt, 1919-ben a templom romjai mellett két gazda szántás közben meglepődve figyelte, amint egy régi fazekat fordít ki az eke, benne több mint 400 darab ezüstpénzzel. A pénzérmékből 235 db maradt meg, melyből 117 db származik II. Géza király korából. A környék pezsgő életét, élénk kereskedelmét jelzi az itt fellelt 115 db friesachi dénár is, amely kereskedők, utazók révén kerülhetett Mezőkopáncsra.

A kápolnát évszázadokon át használták, a leírások szerint az 1564-es esztendőben még épségben állt, és még akkoriban is használatban volt. „Mezőkopáncs ép temploma körül 14 házikó roskadozott”, áll egy korabeli levélben. A templom romba dőlésének ideje a 16. század elejére tehető, ettől kezdve lassan, de biztosan omladozott, pusztulásában a kincskeresők és az építőanyagot elhordók is jelentős szerepet vállaltak.

A 20. század elejére csupán a főhomlokzat, továbbá egy kisebb és egy nagyobb oldalhomlokzat maradt fent épségben. A két világháború közt a megmaradt ország területén komoly értékmentés folyt, ez volt a szerencséje a mezőkopáncsi kápolnának is. A 30-as évek elején Dr. Csepregi Imre makói plébános kezdeményezésére újra alakult a Csanádvármegyei Történelmi és Régészeti Társulat, amelynek kimondott célja volt a mezőkopáncsi kápolna feltárása és restaurálása.

Az újjáépítést Szabó Imre makói főmérnök tervei alapján kezdték meg a feltárások során előkerült Árpád-kori alapokon.

A megmaradt falszakaszokat tökéletesen konzerválták és illesztették be a templom szerkezetébe, mégis oly módon, hogy ha nagyon akarja egy figyelmes szemlélő, azért meg tudja különböztetni a régi, ezer esztendős falakat az újonnan épített részektől.

A rekonstrukció címén olykor egészen szürreális dolgokat alkotó mai építészeknek is követendő példaként szolgálhatna ez a szépen kivitelezett épület. Az országban fellelhető, épségben megmaradt Árpád-kori templomokat ismerve, a kápolna körül sétálgatva feltűnhet az is, hogy a szentély újjáépítésekor valószínűleg a váraszói, vagy a nagybörzsönyi templomok pártázatát vehették alapul, a hasonlóság viszonylag szembetűnő.

A megelőző ásatások során 88 középkori, jellemzően az Árpád-korból eredeztethető sírhelyet is találtak, amely jól mutatja, hogy a templom környékén évszázadokon át élénk falusi élet zajlott. Az 1935 nyarára elkészült épületet 1936-ban, Péter-Pál napján az akkori Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, Glattfelder Gyula szentelte fel.

Jelenleg a szépen rendben tartott kis kápolna a tótkomlósi katolikus plébániához tartozik, és bár miséket csak nagyon ritkán tartanak benne, esküvőt már rendeztek a meghitt, elmélyedésre alkalmas környezetben megbújó ódon falak között.

Túraajánló

Pünködi zarándolat Kopáncspusztára

A zarándokút a felújított Marosháti Piros túraútvonalon, Orosházáról vezet a mezőkopáncsi Szent István-kápolnához. A teljes táv 28 km, de résztávok is teljesíthetők, Kardoskút Pusztaközponttól (17 km) és Békéssámsontól (8 km).

Időpont: 2022. június 6.

Bővebb információ ITT.