Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2022. május 12.

Pazar családi körtúra várak és vulkánok között

Jöttünk, láttunk, visszamennénk, avagy várak, bányák, bazaltcsodák a Karancs–Medvesen egy napba sűrítve.

Semmi mást nem szerettünk volna ezen a szép, májusi vasárnapon, csak összehozni egy jó kis családi kirándulást, vadregényes várakkal, pazar panorámákkal, meseszép bazaltcsodákkal, és ha lehetséges, mindez beleférjen egy néhány órás körtúrába, hogy még korán kelni se kelljen. A festői Karancs–Medves-vidék minden szempontból tökéletes választásnak bizonyult.

A nap még éppen csak bekukucskált a bazalthegyek koszorúzta völgy ölén hosszan elnyúló Salgótarján álmos utcáira, mikor a város felett emelkedő Medves-vidék kellős közepén, a közel 500 méteres magasságban található eresztvényi játszótérnél leparkoltuk az autót.

Az egykori medvesi kőszállító kisvasút rakodójának tágas rétjén napjainkban egy szuper fajátszótér várja a pihenni vágyó családokat, hintákkal, homokozóval, mászókákkal, számos egyszerű, ám kreatív játékkal, kávézóval, ajándékbolttal, sütivel, parkolóval.

A Medves-vidék látnivalóinak felfedezését nagyban segítik a régi kőszállító kisvasút töltésének ma is jól járható nyomvonalai, melyek egykoron behálózták a tucatnyi kőbányának otthont adó bazaltplatót. Ezeken a ma is jó állapotban lévő útvonalakon általában gyalogos és kerékpáros turistajelzések is futnak. Mi ezúttal a piros kereszt jelzésen indultunk el a szlovák határ közvetlen közelében fekvő Somoskő felé.

Magyar falu, elcsatolt várral: Somoskő

Egy alig húszperces beszélgetős, bemelegítő jellegű sétát követően már meg is pillantottuk a trianoni határ túloldalán rekedt Somoskői vár jellegzetes, sisaktornyos sziluettjét. Érdekesség, hogy maga a sisak egy picit ferdére sikerült, állítólag a derék szlovák mester, aki még a 80-as években elkészítette, nem vetette meg a jóféle Becherovkát, ezért lett ilyen sajátos formájú a környék jelképének számító épület tetőzete.

Szerencsére ennél nagyobb gond nincs a várral, sőt, a szomszédok becsületére legyen mondva a 80-as években még erősen lepusztult, romos erősséget szépen helyreállították, és azóta is szépítgetik, csinosítgatják. Mikor ebben a hányatott sorsú kis palóc faluban járunk, soha nem mulasztom el megjegyezni túratársaimnak azt a történelmi tényt, hogy ezt a falut és a Medves-fennsík nagy részét bizony elcsatolták a trianoni döntés során. Azt hogy Somoskő utcáin ma is magyar földet érinthet a lábunk, csupán a lelkes, lokálpatrióta orvosprofesszornak, Dr. Krepuska Gézának köszönhetjük, aki egy angol diplomata gyógyítását követően kedvező helyzetbe kerülve ki tudta harcolni a terület visszacsatolását.

A rendszerváltás előtti időkben szinte teljesen elhallgatott történetet a vár alatti Petőfi-kunyhóban részletesen elolvashatjuk, a helybéli Angyal Eszter itt kiállított, nagyszerű diplomamunkájának hasábjain.

Szerencsére az utóbbi években egyre szélesebb körben ismertté vált ez a szívmelengető történet. Maga a vár egyébként csak azért nem került vissza Magyarországhoz, mert az akkori Csehszlovák állam ragaszkodott a jól védhető, stratégiai fontosságú magaslathoz.

A szlovák területen álló erősség, és a várhegy oldalában látható, európai hírű, ívesen megszilárdult bazaltzuhatag magyar oldalról is szabadon látogatható. Élelmes szomszédaink látván a jelentős turistaforgalmat egy ideje – forintban is fizethető – belépődíjat szednek, cserébe a kis pénztáros bódéban üdítőket, kofolát, Deli csokit, térképeket, tájékoztató füzeteket, sőt még hűtőmágnest is árulnak.

A vártoronyba felkapaszkodva pazar kilátás tárul elénk, a salgói vártól a Medves-magosán át a füleki hegyekig még ilyen melegebb, párásabb, nyárias időben is elláthatunk. Sokszor láttuk már a várat, így a változásokat keresgéljük, az ágyútorony új szintje, a megjavított korlátok, a kitakarított, szépen rendben tartott kazamaták pozitív fejleménynek tűnnek, állítólag – ahogy lesz pénz – folytatódik majd a helyreállítás ezek után is.

Balassi Bálint és Losonczi Anna sasfészkéből leereszkedve, a várhegy oldalában egyedülálló geológiai tünemény fogad, a rendkívül látványos, ám annál nehezebben fényképezhető bazaltzuhatag, más néven a „bazaltorgonák”. Hatalmas és lenyűgöző műalkotás ez a természet vörösen izzó láva által felfűtött kénköves kohójából, hihetetlen formákkal, öt- és hatszögű bazaltoszlopokkal.

Órákig el lehetne nézegetni, ha nem jönnének folyamatosan a kíváncsi látogatók, de mivel jönnek, így hamarosan tovább is indulunk. Szlovák oldalon, a zöld jelzésen, a várhegy évszázados bükkök alkotta mesebeli erdejében ereszkedünk le a Sátormegi-patak medrébe, majd egy új hidacskán átkelve érjük el az egykori Krepuska-kisvasút töltését. A Macskalyuki-bányából érkező kisvasúti nyomvonalat követve érünk vissza Somoskő aprócska főterére, immár újra magyar területre.

Kibelezett kőbányák üregében

A falu szélén induló piros kerékpáros jelzéseket követve újabb kisvasúti töltést érünk el, amely ezúttal a Medves-fennsíkon kialakított, egykori, Eresztvény-környéki bazaltbányákhoz vezet. Itt egy kupacban 5-6 felhagyott, magas sziklafalak által övezett, látványos bányaudvart nézhetünk meg, egymás mellett sorakoznak név szerint a Margit-bánya, a Közép-bánya, az eresztvényi Nagy- és Kis-bánya, a Közép-bánya, és az Új-bánya is.

Mindezek közül a leglátványosabb a középső, más néven Tavas-bánya. A parton üldögélve és bámészkodva felmerül a kérdés, hogyan is jött létre ez a kis mesevilág itt, a bazaltfennsík peremén, félezer méteres magasságban? A választ a közeli táblákon olvashatjuk. Eszerint a több tíz méteres vastagságú, jó vízelvezető bazaltréteg alatt egy közel húszmillió éves üledékréteg húzódik, amely vízzáróként viselkedve fogja fel a kőzeteken átszivárgó vizet, ezzel az évmilliók során egy hatalmas víztestet hozva létre a bazaltban, melyet a bányászat során elértek.

Az egyre mélyülő bányaudvar lassan megtelt a beszivárgó rétegvízzel, melyet elvezetni nem tudtak, így jött létre az egykori Közép-bánya katlanjában ez a csodaszép bányató.

A kis tavat a beszivárgó rétegvíz mellett a csapadék és hóban gazdag telek után, hóolvadáskor egy kis vízesés is táplálja. A tó számtalan vízparti élőlénynek nyújt otthont, a csillogó víztükör alatt az édesvízi medúza, az inváziós naphal és az ezüstkárász nyert életteret. Egy jó félórás pihenőt követően a zöld átlós jelzésű tanösvény nyomvonalán, a Kis-bánya lassan visszaerdősülő, de még mindig nagyon látványos udvarán át indultunk tovább Salgóbánya, és a felette magasodó salgói vár felé.

Zenthe Ferenc szülőföldjén

A közel 500 méteres magasságban, Salgó vára alatt, idillikus környezetben megbújó Salgóbánya egyik legfőbb vonzereje legféltettebb kincse, Zenthe Ferenc emlékezete. A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. bányagondnokának gyermekeként Rameshofer Ferenc néven anyakönyvezett, majd később nevét Zenthére változtató Nemzet Színésze mindig szívesen, elragadtatással mesélt gyermekkorának Salgóbányán eltöltött első tíz, felhőtlenül boldog esztendejéről.

Szülőháza a 80-as évek végére nagyon rossz állapotba került, sajnos lebontották – azóta is bánják –, viszont gyermekkorának további jellegzetes helyszínei és a róla elnevezett emlékpark ma is felkereshetőek.

A falu szélén zsibongó gyermektábor érintésével egy negyedórás, masszív, erdei kapaszkodót követően érjük el túránk csúcspontját, a 625 méteres magasságig törő Salgó várát. A 80-as évek elején még csupán pár falcsonkból álló, düledező romot az elmúlt évtizedekben szépen helyreállították. A várból szinte minden időben pazar körpanoráma nyílik, ezúttal a párás, lassan elboruló időben a Mátrától a füleki hegyekig száll a kíváncsi tekintet. A család vidám fényképezgetésbe kezd, hiába szebb, mutatósabb a Somoskő vára, valamiért nekik mégis a felhőkkel kacérkodó salgói rom a favorit.

A várhegyek öreg erdeit valamiért megkímélik a favágók, így van ez Salgón is. Káprázatosan szép, 150-200 éves bükkfák közt kanyarog a piros rom jelzés, melyen gyors ereszkedéssel alig negyedóra alatt a teljes felújítás alatt álló, patinás Dornyay turistaházhoz érünk. Nehezen akaródzik Eresztvénybe érni, ezért a közeli, gyönyörű fekvésű Salgó hotelnél még megállunk egy jó kávéra. Innen azonban már nem tudjuk tovább húzni az időt, hamarosan visszaérünk körtúránk kiindulópontjához, az időközben kirándulók által elfoglalt, gyermekzsivajtól hangos eresztvényi játszótérhez.