Gerinctúra a Chopokon
Az Alacsony-Tátra kétezres gerince felejthetetlen panorámájával igazi magashegyi túraélmény. Ráadás, hogy a magyar határhoz való közelsége miatt bármikor átruccanhatunk.
Az Alacsony-Tátra nyugat-kelet irányú fő vonulata Magyarországtól alig egy röpke autóútra található, ezért akár egy korai kelés árán, nagyobb előkészületek nélkül bármikor elérhető. Kétezer méter feletti csúcsai élményben simán felveszik a versenyt a Magas-Tátra sziklaormaival.

A Vág és Garam folyók között, nyolcvan kilométeren át hullámzó hegygerinc legnépszerűbb szakasza a Chopok körüli hegycsoport. Itt sorakoznak a legmagasabbak, a Déres, a Chopok és a Gyömbér, kiváló tippül szolgálva egy komplett túrához. A Jasna síközpont felvonói mindkét oldalról behálózzák a hegyet, így biztosítva széles körű feljutást.
Míg a déli oldal lanovkája egyszerűbben közelíthető meg, de menetrendhez kötött, az északi oldalé rendszeresen jár, de hosszabb autóúttal érhetjük el. A hegylábi menedékház, a Stefanika kiváló kiindulási pontja lehet egy „ottalvós” túrának. A gerincutat (piros jelzés) könnyűszerrel körtúrává alakíthatjuk, ha a hegyoldalon kanyargó kék jelzésen tesszük teljessé a túrát.

A keleti vég káprázatos sziklacsúcsa a 2046 méteres Gyömbér. Az Alacsony-Tátra legmagasabb pontja a szomszédos Stiavnica tömbjének kiágazása. Megközelíthető a hegyláb felől, a Trangoska parkolójából, és a Stefanika menedékház irányából a zöld és piros jelzéseken. Csak a déli oldal járható, itt a hatalmas gránittömbökön egyensúlyozva emelkedhetünk fel a Dara–hegy nyergére (Krúpove Sedlo 1915 m).
A szinte függőleges letörésből a csúcsra vezető közel fél órás kaptatón is ízelítőt kapunk a bal oldali nyiladékokon. A csúcson álló öt méter magas tölgyfa kettős kereszt sosem magányos, szelfizők hada veszi körbe.

Az 1990-ben állított eredeti kereszt nagyon rövid idő alatt az időjárás áldozata lett, ezért 2002-ben, a trencsényi kereszténydemokraták kezdeményezésére újra cserélték. Érdemes a páratlan körpanorámát hosszabban csodálni, majd némi pihenést követően a nyeregbe visszaereszkedve folytatni az utat. A széles, füves Deménfalvi-nyeregben (Demanovské sedlo 1756 m) nem csökken a panoráma szépsége, itt a főgerinc két oldalára tekinthetünk ki.
A déli oldal szintben kanyargó ösvényén nagyjából egy óra alatt érhetünk a Chopok tömbjéhez. A felvonó felső állomásának környéke igazi turistalátványosság. Szép időben nagyobb tömegek is összegyűlhetnek jobbnál jobb fotókra vadászva. A gyerekek nagy örömére a kirándulás Demián sárkány meseszerű történetével köthető össze, mely változatosságot hoz a gyephavas végigjárásában. A szimbólummá vált sárkányhoz kincskereső és szerelmi legendák köthetők. Mindenesetre a Chopokon látható kisebb-nagyobb sárkányszobrok kiváló kellékei a látképnek.

A régi menedékházból, a Kő-kunyhóból kellemes illatok áradnak. Az eredeti épület a felvonót építő munkások, majd a gerinc kőjárdáit rakó egyetemisták menedéke volt. Szlovákia harmadik legmagasabban lévő kunyhója állandóan nyitva áll a turisták számára.
A Rotundát magunk mögött hagyva, továbbra is kétoldali kilátást élvezve gyalogoltunk tovább nyugat felé. A széles, kirakott út a Deres-hegyhez (2003 m) vezet. A Chopokhoz hasonlóan itt is egy nagy kőkupac jelenti a legmagasabb szintet. Az északi oldal éles letörése alatt a Deményfalvi-völgy üdülőterülete terül el. Fokozatos ereszkedés mellett a Polyána-nyereg (1837 m) lehet a következő megállóhelyünk. A csúcsról jobb oldalra a Zákl’uki hegység, egy északi oldalgerinc irányába tekereg tovább az ösvény, míg bal oldalra a Krízsi-nyereg mélyedése hullámzik előttünk. Széles gerincutunkról itt ágazódig le élesen balra a kék nagyon keskeny nyomvonala. Felettünk a már bejárt Polyána és a Dereše magaslik, miközben számos fentről aláfolyó patakocska keresztezi utunkat.

Ereszkedőnket jól jellemzi a növényzet változása, a gyephavasból törpefenyves, majd fenyves erdő válik. A Prislop-nyeregig ismét emelkedik az út, majd hamarosan a Chopok alatti középső felvonóállomásra érkezünk. Utunk hátralévő része szinte tükörképe a mögöttünk lévő kéknek, egyre nagyobb gránitköveken jutunk vissza a Gyömbér aljára.

Leülök, hogy a lelkem is utolérjen, avagy ilyen volt az Everest Base Camp trekking
Az őrült jó kalandokat tartalmazó pakliból most az 5364 magasan fekvő Everest Base Camp (EBC) gyalogtúrát húztam. Tizenegy nap gyaloglás Nepálban, a hegyek országában, egészen Csomolungma, a Föld istenasszonya lábához, vagy ahogyan a nepáliak nevezik, Sagarmantha, a mennyország csúcsának kezdetéig.
→ Tovább
Tíz dolog, amit nem tudtál a cserkésztáborokról
Avagy: hogyan lehet rávenni egy csapat kamaszt, hogy 10 napot töltsön az erdőben áram és telefon nélkül?
→ Tovább
A Somló: egy hegy, ami több, mint egy hegy
Ami a Japánoknak a Fuji, a görögöknek az Olimposz, az nekem a Somló. Hiszem, hogy itt is istenek laknak. Ha nem is a felhőkben, talán nem is a ligetekben, de a hegy levében biztosan. Régóta vallom, hogy túráink során nemcsak a tájat, a benne lakó embereket kell megismerni, de az ottaniak étkét és italát is. Így kerülhet sor a borra.
→ Tovább









