Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg és fotó:
2021. augusztus 30.

Szilvásgombóc-parádé Kétbodonyban

Régi igazság, hogy amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. Jól tudják ezt Kétbodonyban, ahol a jóféle házi szilvapálinkák és a finom szilvalekvárok mellett a palóc hagyományokra épülő zenés-táncos műsorokat szemlélve jobbnál jobb szilvás gombócokat is kóstolhattunk a tizennyolcadik alkalommal megrendezett kétbodonyi Szilvaszombaton.

Huszonötezer darab szilvás gombóc. Szinte hihetetlen szám, mégis ennyi készült és fogyott is el ebből a népszerű házi finomságból a legutóbbi fesztiválon. Az idei Szilvaszombat végeredményét ugyan még nem tudjuk, de talán nem is annyira fontos, mert ennél azért jóval többről szólt ez a szilvából készült finomságokat bemutató, egyben a palóc népi hagyományokat is felelevenítő nap.

Mindig örömmel tölt el, amikor a mai, egyre jobban globalizált és egyre inkább digitalizált világunkban ha csak kis időre is, de előtérbe kerülnek nagyszüleink, dédszüleink lassan feledésbe merülő hagyományai, eltűnőben lévő régi értékei. Éppen ezért a dínom-dánom közepette jó volt látni a népviseletbe öltözött, jókedvű fiatalokat, akik színpadra lépve néptánctudásukkal szinte lenyűgözték a nagyszámú közönséget.

Jó volt kóstolni helyi, hagyományos módon készült ételeket, sajtokat, lekvárokat, és a nap fénypontját, a számomra újdonság erejével ható, mákban vastagon megforgatott szilvás gombócot. Érdekes és tanulságos volt beszélgetni azokkal a helyi emberekkel, akik még a régi útmutatások alapján, házi alapanyagokból készítik el a sok finomságot.

Külön élmény volt, mikor a szilvalekvár készítési módjára irányuló kérdésemre egy idősebb palóc nénitől vártam a választ, amely végül nem is tőle, hanem a napszemüveges, húsz év körüli vagány kinézetű unokájától érkezett meg, ugyanis ő volt az, aki egy százliteres üstben, tizenkét órán át kevergette a finom szilvafőzetet, és mint kiderült, kiválóan ismerte a lekvárkészítés minden csínját-bínját. Valószínűleg nem járok messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy a lekvárfőzés tudománya nem szállt volna át a nagyiról az unokára, ha nincsenek ilyen események, mint a kétbodonyi Szilvaszombat.

No, de merre is van Kétbodony? Elszánt kéktúrázókon kívül bizony nagyon sok ember számára minimum százezer forintos kérdés lehetne ez egy tévés vetélkedőben. Ez a kedves kis palóc község Nógrád megye nyugati részén, a fővárostól egy jó órányi autózásra, Romhánytól mindössze két kilométerre, a Cserhát lágyan lefutó lankái által közrefogva, gyönyörű természeti környezetben fekszik. Régebben nem is alkotott egységes települést, a mai Kétbodony 1902-ben jött létre Alsó- és Felső-Bodony egyesítésével.

Ismertségét bakancsos turista körökben annak köszönheti, hogy területén áthalad az Országos Kéktúra, sőt, mi több, eme patinás mozgalomnak az egyik bélyegzőhelye is itt található.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy mi is kéktúrázás közben fedeztük fel ezt a palócok és részben szlovákok lakta, alig több mint négyszáz fős kis községet egy bő évtizeddel ezelőtt.

Mivel éppen augusztusban jártunk erre, így egy jókora plakátnak köszönhetően a Szilvaszombatról is tudomást szereztünk, de részt venni rajta csak most sikerült.

A Kéktúra útvonala az autóúton éri el a települést. Akár gyalog, akár négy keréken érkezünk, azonnal szembetűnik az igényesen kialakított üdvözlőtábla, és mellette az 1710-ben lezajlott romhányi csata 300. évfordulójának alkalmából 2010-ben felállított, fából faragott Rákóczi-szobor.

Az igényesen megalkotott remekmű érdekessége, hogy egy salgótarjáni erdőből származó 150 éves tölgyfa törzsének egyetlen tömbjéből faragta ki a lovával ugratni készülő fejedelem alakját a két nagyszerű szobrászművész, a püspökhatvani Koltai László, és az erdélyi származású Demeter István.

Kétbodony és Romhány olyan közel vannak egymáshoz, hogy a szobor mögött már Romhány házai láthatóak, azon a sík területen, melyen a csata egykoron zajlott, így joggal érezheti magáénak mindkét település a nevezetes eseményt.

A község peremén kialakított parkolók bármelyikéből percek alatt elérhető a Szilvaszombatnak helyet adó Jókai utca, és a Művelődési ház udvara. Bármerre nézünk, mindenfelé szorgos asszonykezek gyúrják a gombócot, majd méretes üstökben megfőzik, végül jókora tálakban kínálják az egyre növekvő számú vendégseregnek.

Vannak itt szinte mindenhonnan a környékről, Diósjenő, Szente, Bánk, Légénd, és számos más palóc település képviselteti magát a gombócfőzők közt. Népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, fiúk és férfiak mindenfelé. Házi készítésű tehén- és kecskesajtok, szilvalekvár, szilvapálinka, gulyásleves és nudli egészítik ki a szilvás gombócra épülő gasztronómiai kínálatot.

A színpadon már szól a zene, egyre emelkedettebb a hangulat, hagyományőrző műsorok, estefelé zenekarok szórakoztatják a nagyérdeműt. Ha valaki hozzánk hasonlóan el szeretne tölteni egy nagyszerű napot szép környezetben, jó hangulatban, finom ételek és italok, vidám emberek között, akkor jövőre, augusztus utolsó szombatján itt a helye Kétbodonyban.

A Szeri-puszta elfeledett kincse: a Hétvezér-emlékmű

A Szeri-puszta elfeledett kincse: a Hétvezér-emlékmű

2021.09.26.

Erdő mélyén, szántók szélén, szétszórt kis tanyák közt bújik meg szerényen, pedig akár a Hősök terén is megállná a helyét. Aszfaltos út nem vezet hozzá, saras, poros földutak futnak az egykori kunhalom felé, melyen immár százhúsz esztendeje áll büszkén, ám mégis kissé elfeledetten a megkapóan szép Hétvezér-emlékmű.

→ Tovább
A Visegrádi-hegység rejtett kincse –  A Miklós deák völgyi tavak

A Visegrádi-hegység rejtett kincse – A Miklós deák völgyi tavak

2021.09.24.

Ha a Visegrádi-hegységben keresel csendes, kis forgalmú, de annál látványosabb kirándulóhelyet, akkor a pilismaróti Miklós deák völgyet neked találták ki. Árnyas tópart, sütögetőhely, csodálatos panoráma, érintetlen természet vár rád, ha körbejárod a völgyből indítható körtúrát.

→ Tovább
Legendák, festői tavak és pazar panorámák a Vajdavár-vidéken

Legendák, festői tavak és pazar panorámák a Vajdavár-vidéken

2021.09.24.

A festői fekvésű kis óbükki városka, Borsodnádasd, a legendák szerint kincses barlangokat rejtő Vajdavár, a hegység legmagasabb pontja, az Ökör-hegy, a Szarvaskő pazar kilátása, és végül, de nem utolsósorban Váraszó Árpád-kori kis erődtemploma és halastavai mind beleférnek egy kényelmes, egynapos Óbükköt, vagy más néven a Vajdavár-vidéket felfedező túrába.

→ Tovább