Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. november 4.

Halas-tavi völgytúra a Lengyel-Tátrában

Zakopane és környéke nem véletlenül lett a Lengyel-Tátrában kirándulók egyik népszerű célpontja. A gyönyörű panorámák mellett itt mindenki talál kedvére való hosszúságú, nehézségű túralehetőséget. Mi most a Halas-tavat és a Tengerszemet vettük célba. 

A Zakopanéban töltött hétvégénk vasárnapján sem volt időnk unatkozni, aznap reggel ugyanis (a szombatival ellentétben) csodálatos napsütés fogadott minket, ezért hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, a Halas-tóhoz kirándultunk. Nos, elég sokan választották ezt a programot aznapra rajtunk kívül, így a kapunál lévő parkolóig el sem jutottunk, kénytelenek voltunk a körforgalomnál lévő parkolóban hagyni az autókat, és onnan sétálni. Féltünk is, hogy nagyon nagy tömeg lesz, de szerencsére észre sem lehetett venni, úgy eloszlott az rengeteg ember a közel 10 km hosszú völgyben.

 

 

A tátrai belépő megváltása után, nagyjából délelőtt 11 óra magasságában indultunk el a tóhoz az aszfaltozott úton végig a piros jelzést követve. Az első pár kilométeren kellemes meleg napsütésesben sütkérezhettünk, és még a pulóverek is lekerültek, viszont a megtett 10 km alatt elég változékonyan alakult az időjárás, és a csodás napsütést először a hideg szél, majd a felhők váltották fel, és a tónál még az eső is elkapott minket.

 

 

Maga az út túl sok kihívást nem tartogat, a táblák szerint 2,5 óra alatt érhetjük el a parkolótól a Halas-tavat és a menedékházat, de ha nem akarunk rohanni és beiktatnánk pár pihenőt, akkor számoljunk inkább 3 órával. A ránk váró 10 kilométernyi út nem mondható rövidnek, viszont meredek emelkedőket nem tartogat, ha nem térünk le az aszfaltozott útról a rövidítéseken. Ezekkel azonban spórolhatunk pár percet, nyerhetünk némi izgalmat, és nem utolsósorban a természethez is közelebb érezhetjük magunkat ezeken a köves, lépcsős szakaszokon.

 

 

 

Mire felértünk a tóhoz, újra felkerültek a pulóverek és a kabátok is, és már alig vártuk, hogy megmelegedjünk kicsit a menedékházban, és együnk egy jó forró húslevest finom almás sütivel. A parkolóban lévő autómennyiséghez képest nem volt olyan sok turista a tónál, mint vártuk, de az asztalért nagyjából közelharc zajlott még az előtérben is, arról pedig álmodni sem mertünk, hogy a jó meleg menzarészben le tudjunk ülni. Szerencsére sikerült asztalt foglalnunk, és a körülményekhez képest kényelmesen elfogyasztani a várva várt finom fogásokat.

 

 

Az energia-újratöltés alatt eléggé elromlott az idő, és mire kiléptünk a menedékházból, sajnos az eső is elkezdett esni. Ennek ellenére azért tettünk egy kisebb sétát a tónál, és gyönyörködtünk a ködfelhőben úszó egekbe törő sziklákban. Most jártam itt harmadjára, de még nem sikerült úgy itt lennem, hogy ne legyen „leradírozva” a hegycsúcsok teteje...

 

 

 

Mint említettem, nem most voltunk itt először. Két alkalommal volt már szerencsém a Halas-tónál járni. Mivel első alkalommal szintén ősszel jártunk itt, ezért következzen most pár kép arról a túráról is. A következő képek 2016. októberében készültek, akkor már hóval borított hegycsúcsokat csodálhattuk, már amennyit a felhők látni engedtek belőlük.

 

 

 

Két éve szintén hirtelen ötlettől vezérelve felmentünk a Tengerszemhez is (lengyelül Czarny Staw pod Rysami, vagyis magyarra fordítva: Fekete-tó a Tengerszem-csúcs alatt), ahonnan mesés kilátás nyílik a Halas-tóra. Az oda vezető út nem mondható kellemesnek, mivel elég meredek kaptató vezet fel. Akkor plusz nehezítő körülménynek - a hideg idő miatt - a hó rá volt fagyva a kövekre, ezért nagyon kellett koncentrálnunk, hova lépünk, nehogy megcsússzunk, és meginduljunk lefelé a hegyoldalon. Voltak szakaszok, ahol komolyan elgondolkoztam rajta, vajon hogy fogunk lejönni, ha ennyire csúszik, de hajtott a kíváncsiság és a szép kilátás utáni vágy, így félretettem minden félelmem, és inkább csak arra koncentráltam, hogy ne essek el.

 

 

Itt kezdődtek a problémáim, ez a „kedves” kőlépcsős szerpentin vezet fel a Tengerszemhez. Viszont a mesés panoráma minden szenvedésért kárpótolja az embert, nemcsak a tónál, hanem végig felfelé haladva is csodaszép látványban van részünk. Én ki is használtam ezt, és gyakran megálltam gyönyörködni a tájban, na meg persze pihenni és gondolkodni, hogy hülye vagyok én, hogy ilyen jeges köveken kockáztatom az életem, ahelyett, hogy egy finom teát szürcsölnék a menedékház melegében?!

 

 

Azt hiszem, egyetérthetünk, hogy ez a látvány kárpótolja az embert a kb. fél órás emelkedőért. Nem kellemes feljutni, de kisebb pihenőket beiktatva (és nem jeges köveken egyensúlyozva) átlagos erőnléttel szerintem abszolút teljesíthető. Ez pedig már a Tengerszem, innen indulhattunk volna tovább a Tengerszem csúcsra... Nos, ezt a kalandot mi kihagytuk egyelőre a rossz időjárási körülmények és a megfelelő felszerelés miatt, na meg idő és tapasztalat hiányában.

 

 

Most pedig következzen pár kép a két évvel ezelőtti túráról a teljesség igénye nélkül. Az egyik legemlékezetesebb pillanat az volt, amikor ez a két jól megtermett szarvas(?) toppant mellénk lefelé menet az úton... Olyan halkan, szinte nesztelenül jelentek meg az erdőből, hogy ha nem előttünk bukkannak ki a fák közül, akkor észre sem vesszük őket. Az akció után elgondolkoztunk, vajon hány vadállat mellett mehettünk így el?!

 

 

 

 

A túra hossza: a Halas-tóig tartó szakasz oda-vissza a táblák szerint kb. 4,5 óra alatt teljesíthető, de kényelmes tempóban megállókkal számoljunk inkább 6 órával. A Halas-tótól a Tengerszem további körülbelül 1 óra.
Távolság: oda-vissza a Halas-tó a parkolóból kb. 18 km, Halas-tó-Tengerszem oda-vissza további kb. 4 km
Szintkülönbség: a parkolótól a Halas-tóig kb. 400 m, a Halas-tótól a Tengerszemhez további kb. 180 m.

Ezt a túrát a Halas-tóig bátran ajánlom akár kisebb gyerekkel, és idősebbekkel is. A táv ugyan nem rövid, de nagy részét meg lehet tenni akár lovas kocsival is. Gyalog sem jelent különösebb kihívást, nem tartogat meredek emelkedőket, csak kicsit hosszú, de tökéletes egész napos program lehet egy többnapos zakopanei utazás során.

 

 

Szöveg és fotók: Bubcsó Tímea

 

Bubcsó Tímea blogját ide kattintva böngészheted.
 

Egy felejthetetlen nap a Berettyó gátján

Egy felejthetetlen nap a Berettyó gátján

2021.10.19.

Megtoldottuk az alföldi kékezést még két nappal. Mindkét napon tökéletes túraidő kerekedett, így újabb felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk, és még mélyebbre szippantott bennünket az Alföld, egyre jobban kezdem érteni Petőfi rajongását ezért a vidékért.

→ Tovább
Szögliget térségének geológiai érdekességei és Szádvár új látnivalói

Szögliget térségének geológiai érdekességei és Szádvár új látnivalói

2021.10.19.

2021-ben ismét volt Geotóp Napok az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) területén, amely országos programsorozatot idén már 14. alkalommal rendezték meg. Ezen belül kilencedjére taposták geoturisták az ANPI földtudományi értékekben gazdag („geodiverz”) vidékét, ezúttal Szögliget térségében, a Szádvár Tanösvény útvonalai mentén.

→ Tovább