Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szerző:
2018. október 31.

Őszi kalandozás a tokaji szőlőhegyen

A csodás ősz hívogatja az embert a természetbe, a fárasztó hegymászás után pedig nincs is jobb, mint egy kis tokaji borral csillapítani a szomjunkat.

Túránkat korán reggel kezdtük, mert kihasználtuk, hogy Debrecenből közvetlen vonattal elérhetjük az ország egyik legismertebb borvidékét. Így már reggel 8 órakor a tokaji vasútállomáson álló gőzmozdonyt fotóztuk.

 


Innen indultunk neki a zöld jelzésen, ami a hegy lábánál elhalad egy a hegyoldalba épített, impozáns trianoni emléktábla mellett, ahová kacskaringós kis lépcső vezet fel. Azonban a legjobb rálátás a vasúti peronról nyílik. A turistaút a Szerelmi Pincesoron halad végig, mielőtt elkezd felkapaszkodni a hegyen. Csodás szőlősbirtokok között kanyarog az út, mielőtt beérkezik a sűrű erdős részbe, ahol a következő csoda várja a kirándulókat. Az ősz az egyik legszebb évszak, mert ilyenkor ahány fa, annyiféle színben és árnyalatban pompázik a csendes természet. Arról nem is beszélve, hogy az út olyan, mintha levélszőnyeget terítettek volna az arra járó elé.

 


Az első nagyobb pihenővel érdemes várni a meredekebb emelkedő utánig, amikor a zöld jelzés találkozik a pirossal - ami a tokaji főtérről indul a TV-toronyhoz -, ugyanis itt padokkal ellátott pihenőt alakítottak ki. Egy darabig a két jelzés együtt halad, de érdemes pár méterrel később, a kitaposott résznél letérni a hegy széléhez, mert a túra legszebb panorámája nyílik a túrázó elé. Ezen a kilátóhelyen rálátunk a folyóra és a városra, de érdekes, akármennyire is szemléljük a végtelen távolságot, csak a puszta síkságot látjuk, sehol egy másik hegy.

 



A két jelzés végül szakít egymással, a TV-toronyhoz pedig a piros jelzésen kell folytatni az utat. A viszonylag korai időpont egyik legnagyobb előnye, hogy teljes csendben sétáltunk, minden kis nesz az erdő hangja volt. Bár végig emelkedő úton haladunk, mégis eloszlott, és pusztán kétszer éreztük, hogy igazán fárasztó és durván meredek részen járunk. A piros jelzés után a piros háromszöget kell követni, amit ottjártunkkor egy kidőlt fa keresztezett.

 

 



A fák közül elő-elő bukkan néhol a TV-torony, így már közel van a cél. A jelzés végül az erdőből egy betonútra érkezik meg, ami kis séta után a torony előtti parkolóban végződik. Itt a domboldalban lecsücsülve gyönyörködhetünk az elénk táruló pazar látványban. A TV-torony nem látogatható, és semmilyen szolgáltató nem települt ki a parkolóba. Az átlag túratervező alkalmazások szerint ez az út 1 óra, mi kellemes sétával és sok fotózással 2 óra alatt értünk fel.

 

 

Amikor lefelé indultunk, már igen sokan tartottak a hegy tetejére, így mi külön örültünk, hogy korán feljöttünk, amikor szinte még senki se volt. A városba vezető két út közül a kevésbe frekventált zöldet választottuk, ami szinte a város legvégébe érkezik a hegyről. Kellemes, laza kis ereszkedés volt, sehol egy meredek rész, csak a színes erdő és egy-két elhagyatott, magára maradt, összedőlt présház és elvadult szőlő.

 

 



A városba egy kis utcán érkeztünk meg, a Váradi utca egyenesen levitt minket a későbbi Bethlen Gábor sétáló utcába. Rusztikus italmérő boltok és a borvidékre jellemző stílusban felállított utcai dekorációk mellett sétáltunk. Van abban valami megfoghatatlanul romantikus, amikor muskátlik és más virágok boroshordókba vannak ültetve, valakinek közhelyes, de szerintem igenis ízléses, és feldobja a városok egyhangúságát.

 



Tokajból persze nem mehettünk el anélkül, hogy ne borozgattunk volna egy helyi kis borozóban, és a várost is körbejártuk. A zöld jelzés bevitt egyenesen a sétálóutca kellős közepébe, ahol a pirossal együtt folytatódik. Mi még az utca elején megkóstoltuk a „hegylevét”, majd a Kossuth téren elfogyasztott ebéd után a Bodrog parton folytattuk utunkat, és megnéztük a Tisza és a Bodrog találkozását. A jó idő sok horgászt kicsalt a vízhez, nagyon sokan várták a kapást a partról és csónakokból a folyón is.

 



Különleges látvány volt a hídról, ahogy a fény játszik a fák színeivel a túloldalon. Amikor beborult, minden kicsit komorrá vált, de amikor kisütött, hirtelen aranyban úsztak a fák lombjai. Az egyik legutolsó programunk a Finánc-dombi kilátó megtekintése volt, ami a Tisza-híd előtti körforgalom mellett kapaszkodik fel szerelemlakatokkal feldíszített lépcsősoron. Mesés a látvány innen is, tiszta időben valószínűleg elég messzire el lehet látni az Alföldön. A padokkal körbevett kis hely tökéletes egy utolsó pihenőre, mielőtt hazaindul a megfáradt vándor.

 



Érdekes, hogy amikor az ember hazafelé tart, már úgy érzi, vége a kirándulásnak, és semmi nem történik, ami kizökkentheti ebből. Hát engem igen, ugyanis a nyíregyházi átszállás során a vasúti aluljáró dekorációja annyira megfogott, hogy kis híján lekéstük a csatlakozást. Jó látni, hogy a közterek csupasz falai megtelnek élettel, itt például a nyíregyházi állatkert elevenedik meg egy kis városimázs formájában.

 



Nagyon kellemes egynapos túrát lehet szervezni Tokajba, amibe bőven belefér egy kis hegymászás és utána a város felfedezése: minden adott egy tökéletes őszi nap eltöltéséhez.

 

Szöveg és fotók: Borsodi-Nagy Bernadett

 

 

Ha te is szeretnéd megosztani a többiekkel a túrázás közben szerzett élményeidet, jelentkezz cikkíró pályázatunkra, és nyerj értékes nyereményeket!

 Az upponyi sziklabércek legszebb ajándéka

Az upponyi sziklabércek legszebb ajándéka

2022.01.22.

A Kárpátok elvesztett hegyeinek zord hangulatát idéző Upponyi-szoros, a pazar panorámát nyújtó Kalica-tető, a mesebeli nyugalmat árasztó Lázbérci-tó, az Árpád-kori Dedevár, és a ritkán járt, titokzatos Eszkála-tető felkeresése önmagában is felejthetetlen élményt nyújt az Upponyi-hegységet felkereső kirándulóknak. Egy szép téli napon ráadásként még egy igazán különleges ajándékot is kaptam ettől a kissé elfeledett, ámde csodaszép hegyvidéktől.

→ Tovább
Kéktúrából kalandtúra a Visegrádi-hegységben

Kéktúrából kalandtúra a Visegrádi-hegységben

2022.01.12.

Harmadszor járom már az OKT-t, azt gondoltam, hogy egy rövidke Pilisszentlászló–Visegrád-szakaszon nem érhet különösebb meglepetés. Óriásit tévedtem. Pazar kilátások kápráztattak el, majdnem elgázolt egy komplett vaddisznókonda, a Borjú-főn mellbe vágott egy Wass Albert-idézet, majd végül a visegrádi vár erdőben rejtőző, omladozó falai mellett egy avarban lapuló, elfeledett Mátyás király emlékmű pörgette fel a fantáziámat.

→ Tovább
Évkezdő túra mínuszokban a Közép-dunántúli Piroson

Évkezdő túra mínuszokban a Közép-dunántúli Piroson

2022.01.11.

Az év végi, év eleji családi programok és hatalmas punnyadások után január második szombatján a Közép-dunántúli Piros útvonalán kirándultunk. Ez alkalommal elköszöntünk a Bakonytól, és beléptünk a Vértes semmihez nem hasonlítható világába. A szombati ritkább tömegközlekedés miatt ezúttal rendhagyó logisztikával oldottuk meg a táv lejárását, két részletben nyomtuk le az aznapi etapot.

→ Tovább