Ti írtátok

Osszátok meg ti is az élményeiteket a Turista Magazin olvasóival!

Szöveg:
Fotó:
2021. március 8.

Kalandozás sűrű ködben a Papod kilátójához

A Papod hegy a Magas-Bakonyban Lókút és Hárskút fölött magasodik. Sokáig zárt terület volt, mert alatta található az ország legnagyobb katonai gyakorlótere, ahol nem ritka az éleslövészet sem.

A 646 m magas hegycsúcsra a Verga Zrt. 2013-ban építette a borovi fenyőből készült Vitéz Bertalan Árpádról elnevezett kilátót. A messzelátó magassága szimbolikusan 1956 cm. Kilátóteraszáról a Bakony legszebb panorámája tárul a látogató elé megfelelő körülmények közt. Beláthatjuk az egész Bakonyt szinte minden csúcsával, elénk tűnik a Ság-hegy, a Somló és a tanúhegyeken túl a Balaton kéklő víztükre is megcsillan. A lakott települések közül Zirc tornyai, Tés szélmalmai és a Pannonhalmi Apátság impozáns épülete vonzza magára tekintetünket. Rossz nyelvek szerint téli hidegfront után a kristálytiszta levegőben a Schneeberg hósapkája is kivehető. Nem árulok el nagy titkot, mi aznap is hoztuk a szokásos formánkat, és a fenti látképet csak optikai csalódás formájában élvezhettük.

A királynék városából a ritkán járó délelőtti buszok egyikével hajtattunk a Dunántúl legmagasabban fekvő (499,5 m) településére, Hárskútra. A település Hárságy-puszta és Gyertyánkút-puszta összevonásával jött létre 1956-ban. Az okiratok Hárságyot említik először a 15. században. A környék Mátyás király egyik kedvenc vadászterülete volt, nevét is innét származtatják: „hársfából készített ágyon feküdt a király a vadászkunyhójában". A környékbeli más falvak lakói „Waldesel-nek”, azaz erdei szamaraknak csúfolták az itt lakókat a nagy erdők miatt.

Már a puszta első lakói is német anyanyelvűek voltak. Gyertyánkút első lakói a környékbeli üveghuta, hamuzsírégető gyár munkásai voltak, származásuk szerint cseh-morva és szlovák nemzetiségűek. A két pusztáról a „nagy eszme” szellemében, 1948-ban 130 személyt zavartak el szülőhelyükről és telepítették ki őket. Emléküket a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt templom kertjében található emlékmű őrzi.

Mai túránkra csapatunk 100 %-kal nőtt, hisz velünk tartott legkisebb fiam és keresztfiam. Ők szintén gyakorlott túrázók, de extrémebb formáját űzik ennek a sportnak, azonban most pár túra erejéig „leereszkedtek” hozzánk. Már induláskor ködös volt az idő, de idehaza még ki-ki kandikált a nap, bizakodva indultunk, hátha szerencsénk lesz és a ködhatár fölé fogunk jutni ma, ami ritka és felejthetetlen élményt nyújtana. Nem így lett.

Leszállva a buszról felöltöttük folyékony télikabátjainkat, ma az oportó szőlőből készült párlat került sorra. El is kélt, mert alig pár fok volt a faluban, ráadásul a hőérzetünket erősen befolyásolta a köd és az élénk szél. Elvégeztük az adminisztrációt a már évek óta zárva tartó, „szellem vendéglőnél”, ismerkedtünk a falu csekély nevezetességével, fejet hajtottunk a helyi hősök előtt. Jókedvűen haladtunk a szépen rendezett porták közt. Lépten-nyomon szembeötlött a sváb pedantéria, egy ékszerdobozt ismerhettünk meg. Egy helyi kézművesnél friss joghurttal, tehén és kecskesajttal kényeztettük gasztro énünk, aztán máris elkezdődött az első komolyabb kaptató.

A fiatalok erős tempót diktáltak, még állandó túratársam is szuszogva vette a levegőt, rólam nem is beszélve. A fényképezős trükköt nem tudtam bevetni, kattogtak a kerekek, mit kéne kitalálni, de mire valami beugrott volna, lekanyarodtunk délkeletre a Borzás-hegy oldalába. Na, itt pihenjt vezényeltem, frissítésre hivatkozva.

Innét már jó tempóban tudtam én is haladni a kopasz gerincen, gyönyörködtünk a kilátásban. Ja, nem, csak képzeletben, mert a köd miatt kb. 30 m-es volt a látótávolság. A piros barlang jelen lezuhantunk a Borzás-hegyi sziklaüreghez, aztán visszakapaszkodtunk a meglehetősen meredek, sziklás emelkedőn.

Köszönhetően az erősítésnek, ripsz-ropsz a Papod csúcsának ködében találtuk magunkat, ahol 1 fok fogadott. A bátrabbak felfutottak a messzelátóra, én hoztam a formám, és lent néztem körül. Ők jót bámészkodtak a kilátóteraszon, és jobbnál-jobb felvételeket készítettek. Mire leértek, a keresztfiam szakállán a vízcseppek kezdtek megfagyni. Mivel aznap bőven volt sofőr, sorsot húztunk, ki vezet haza. A nyertesek a csúcscsoki mellé rendhagyóan egy csúcssnapszot is kaptak lélekmelegítőként.

A Papodról erős tempóban rongyoltunk lefele, hisz nagyon kellemetlen volt az idő. Ördögszántáson botladoztunk, átkeltünk pár patakon, melyek a mély völgyben még be voltak fagyva. Pár huppanás a Kis-Papod és a Mohos-kő oldalában, aztán megkezdődött a végső ereszkedés Eplény fele. A rétes szakaszon sáros talajt dagasztottunk. Itt tudatosult bennem, hogy új bakancsra van szükségem. Egy sárcsomón megcsúszva balra egy tripla axelt indítottam, aztán, hogy ne legyen becsapódás belőle, erős kapálózással egy jobbos dupla Lutz-cal hoztam vissza az egyensúlyom. Igen ám, de ebben a mutatványban erősen megroppant a derekam, volt is pár nap nyafogás belőle.

Itthon bakancspucolás közben vettem észre, hogy a Wibram talp elkopott hű társamon. Vagy talpalás lesz belőle vagy új váltja fel a helyét. Kénytelen voltam lassítani, de már nem sok volt hátra a forgalmas 82-esig, amit nem vállaltunk be az erős köd miatt, és jelzetlen úton értünk Eplény központjába.

Erre nagyon sűrűn járnak a buszok, így alig kellett pár percet várnunk, és máris a meleg járműben ültünk. Már egészen megszoktuk, hogy az éttermekből rendelve lehet enni, így útközben már kértünk kiszállítást.

A tanúhegyek királynője, a Badacsony

A tanúhegyek királynője, a Badacsony

2021.04.15.

A Balaton-felvidék bazaltsipkás tanúhegyeinek királynője lágyan lefutó, zamatos bort adó szőlőparcelláival, pazar kilátópontjaival, történelmi emlékeivel, káprázatos környezetével mindig elvarázsolja az embert. Éppen ezért választottuk idén is ezt a gyönyörű bazalthegyet első, egész napos tavaszi túránk célpontjául.

→ Tovább
Túra piramissal a piros úton a Palotai-Bakonyban

Túra piramissal a piros úton a Palotai-Bakonyban

2021.04.14.

Egyre kijjebb érünk szeretett Bakony-erdőnkből a Közép-dunántúli Piros túramozgalom teljesítése során. Az utóbbi pár túránkon a Palotai-Bakonyban barangoltunk, ahol rengeteg kevésbé ismert csodába botlottunk, azonban a tájegység fő attrakciója még várat magára. De már most is elmondható, hogy a Gaja-szurdok és a Burok-völgy nélkül is felveszi a versenyt hazánk sok, jóval felkapottabb természeti és épített látnivalójával.

→ Tovább